Lung Andrea oldala

Lélekgondolat

Birthday - Without You

2016. március 03. - Andrea Lung

Written by Andrea Lung, MA Counseling
Translated by Sylvia P. Farkas

My dear Sweetheart,mamakez.jpg

Where did you go? Where did you disappear so suddenly/ all of a sudden? I know, you told me a hundred times, sometimes laughing, sometimes angry,  that no one lives forever, we all have to leave one day. Even though you were keen on making me prepared for this day somehow I never believed you. I was sure that we both would remain for each other forever, it would be only others who die. You sometimes told me you were ready to leave, but I never believed you, since I knew how much you loved to live.  Well, in the end, I was right about that. You didn't even really want to leave when your name was called. You answered someone while  I was sitting quietly next to you in the hospital, holding your hand that  you do not want to leave, not yet. I do not know who you were negotiating with.  I do not know whether you saw me at all, whether you knew I was there beside you.  I think you fought not to  take the last breath while I was there with you. "Don't go" -  you said  as you were searching for my hand. Your body was still there with me, but your soul was already dancing with death. We just sat there and waited. No one understood. At noon, you enjoyed your lunch on your own.

I told you silently, saying it to myself, that you should go if you need to, I will make it somehow. I also told you, how much I love you. Silently, again, because we have never been emotional with each other. We often sat in silence, holding hands. Words are not for everyone. Every time I left I waved at you from the door  and said "Goodbye Sweetheart!". It showed how much I loved you. I loved to step back into your room because I knew you would be laughing. It always made my heart flutter. I did not want to hold you back, but as I sat next to you, I felt that you regained your strength, just because of me. I know how much you loved me. I sat there, looking at you thinking how terrible it is that one cannot  even die with honour. No curtain, no quiet room, but two honestly terrified roommates, me and you, and  you and death. I did not like that setting.  I kept telling you out loud that there was no need to worry, nothing was wrong. Now  I can tell you honestly that I was very scared too. I knew we would not get any more postponement.

I did not want to move away from you. You were there too when I arrived into this world, so I had to be there with you. I noticed you did not give up yourself easily. I was very proud of you. You even dared to face death. Yet somehow this was one of our most beautiful adventures in life. Dying is never a beautiful occasion, but if you love someone as much as we loved each other, then it is a great gift from fate to allow us to be together for the last hour of your life. It is a big deal. It is a journey that we can share, though we do not share the same destination. It is a bit like birth. It's just that instead of arriving somewhere, we leave. I am grateful  that you allowed me to join you for as long as possible. I've never seen this sort of agony before, and then suddenly I was there with you and watched you dancing in the middle of it. You always taught me everything. You even taught me when I did not even notice it. Now you taught me the greatest lesson as well. You taught me that dying is natural. Everyone fears it, but it really exists. We do not remain forever.  You were always right.

Then I got a phone call and I  had to go. They came for me quickly, all in black. They said we could see you now.  I pushed through the door because for me it was nonsense that you had died. But you were there, stretched out. That's how they call it in the old way, but it was no catafalque, since there were no flowers and no candles. There was nothing sublime. There was only the fact that you had died.  It was like as if you had been waiting for us in that  funerary room. It was not the place where I said good bye to you in the evening. I went to your old room to see you.  Just to be sure. Even your bed was gone. The others told me that after I left  you did not make a single move. I am relieved that I stepped back into your room once again to kiss your hand.  I do not know whether you realized it, but I put all my gratitude into that one kiss. You always said that one has to have a look at the dead.  One must say goodbye properly. They do not do any harm, and anyway, it is the living we have to be afraid of not the dead.  You know, I did not see a dead body. I saw you. Corpses generally make people shudder. According to horror movies dead people are scary. You were so beautiful, your face was flawless like a young girl's. I was watching you, fixing your hair and  wondering how much I look like you. I know it is selfish but I discovered my features in your face.  You introduced my own evanescence to me.

I was not allowed to spend a lot of time with you. Nowadays, one has to hurry even in a funerary room.  More people arrived, since many people passed away the night before. I still would have needed some more time to sit beside you. Just as we used to do it, simply, in silence. It is probably what hurts the most, that this is not possible anymore. I can even hear you saying "Oh, it's okay, what could we do? It is  no one's fault that so many died..." But if I had to bet, I would be certain that you chose a day when you could pass away humbly and  silently. Without making any fuss. That makes it easier for the children too. It is not good to cause any problems for anyone. But now I feel just as miserably helpless as when you lost me once when I was a little child, when I fell of the slide in that silly  jumpsuit, in which I was completely paralysed. You did not hear me yelling for you, but fortunately there were bigger kids there who ran after you to tell you. Now, I do not know where to look for you, who to ask for help, to make you aware of me. I do not know who to turn to for some comfort, who to complain to that I cannot find you, since so far it was you whom  I always told everything.

It's annoying when their reaction is "She was 92? What a long and beautiful life she had! Do not be sad!" They are such fools my Sweetheart! Not even 192 years would have been enough with you. I calculated that if we would double my age it would be still less than your age, though I am not a child anymore either. If you ask me, it's been exactly a month today that I'm not a child anymore. But of course, no one needs to know that, right?

I still cannot accept that you are no longer here. It is your birthday today and I cannot give you a phone call. Such a thing has never occurred before. I always knew where you were. This is the first time in my life that  I have no idea. Unlike the others, I did not even meet you in my dreams. I even felt a little bit offended by that.  Then I realized it would surely break my heart, so it's better we didn't. So I'm not angry, but  it would be nice to know where you are, because I cannot really handle this situation and  the explanation that you do not exist anymore is not enough for me. I sit here at the gate of the little world of ours as someone who has been unexpectedly evicted. Since you do not exist anymore, our own world does not either. True, I talk to you all day long, silently, as if I was some confused bloke, but  you know Sweetheart, it does not really change anything.  There are so many things I would tell you! For example, how much I hate it, when people tell funny stories about you . In past tense. It annoys me, since for me, you are still present.

Well, let's pretend that nothing happened. The TV- show that you like so much was on today.  The chairs are finally done too.  I'm sure you would like them. The apples are of course rotten again. They keep falling off the tree. There is nothing new actually. We had a heat wave for three weeks. Then  we had flooding caused by a lot of rain, then scorching hot weather again. Imagine, even sink holes appeared under some roads at many places as well. It's crazy, isn't it? Days go by very quickly, yet time somehow seems to stand still. Grief is very unpredictable. Reality  overcomes one so suddenly like a heat wave or a storm. What is the weather like on the other side? They say that everything is  perfect over there. That's why no one wants to come back to life.  What do you do all day? Can you get any custard cake over there? Are there any flowers? What about music? Who do you spend your time with? Or does time not exist there? Can you dance there? Anyway, where is over there actually?  Can you see me? Or hear me? Or did you forget me already? Well, I do not think so. Anyway,   until I hear from you again, or till you come for me again, I will surely think of you every day. This ridiculous situation will have an end one day and then, we gonna meet each other again. Meanwhile  I try to behave in a way that will not disgrace you.

Goodbye Sweetheart ... Happy Birthday!


Copyright Lelekgondolat.blog.hu
Legalcode: CC-BY-NC-ND-4.0 (Attribution Non-Commercial No Derivatives)

andrealung139165ff.jpgAuthor: Andrea Lung, MA Counseling
More from the author: Lélekgondolat
Follow me on Facebook

 

Te kit akarsz lenyűgözni?

Önismeret a virtuális valóságban


fb-depressed1.jpgNincs semmi új felismerés abban, hogy milyen fontosak lettek a közösségi oldalak. Innen tudják meg az ismerőseink, hol jártunk, mennyire csinosak, esetleg tájékozottak vagyunk, milyen szép a kutyánk vagy a cicánk, gyorsan cseperedik a gyerekünk, mennyire jól sikerült a vacsoránk. Várjuk az elismerő visszajelzéseket a kalandjainkra. Akkor is, ha legbelül teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy egy laza "tetszik" még nem kell, hogy minimális őszinteséget is hordozzon irányunkba.

Ennek ellenére lelkesen posztolunk, esetleg vitázunk - ha kell nyilvánosan - sokszor a másikat annyira a földbe döngölve, hogy magunk is elcsodálkozunk. Örülünk, ha XY mellénk áll ebben vagy abban a kérdésben, ha jó sok „tetsziket" kap egy véresszájú, megmondó komment vagy a legújabb saját gyártmányú önarckép. Hagyjuk, hogy kövessenek minket, és mi is lelkesen követünk olyanokat, akiket valamiért tisztelünk, kedvelünk, érdekesnek találunk, irigyelünk vagy kimondottan utálunk. Osztjuk az idézeteket, figyeljük a sztárokat. Sokszor csak azért, hogy ott engedhessük ki a fáradt gőzt, vagy elmeneküljünk a valóságunkból valamilyen képzelt realitásba. Ilyen az, amikor csorog a nyálunk, egy celeblány posztolta cipőn, amire az átlagember mondjuk 8 hónapig spórol, akkor is, ha sejtjük, hogy persze ezért is meg kellett dolgozni valahogy. (...) Figyeljük a heti rendszerességgel félig vagy teljesen meztelenül pózoló celeb-anyuka bejegyzéseit, akinek olyan az élete látszólag a legtöbb „átlagos" anyukához képest, mint az a bizonyos Makó a világ bármelyik Óperencián túli pontjától. Lelkesen csatlakozunk különféle éppen aktuális irányzat vagy érdeklődési kört magáénak valló csoporthoz, hogy aztán egy idő múlva csalódottan vagy unottan másikat keressünk.

Életjelek

Kedveled a bejegyzést, csatlakozol egy csoporthoz, mert tartozni kell valahova. Hiszen az ember társas lény, a másik szemében keresi magát, és mások visszajelzéseibe kapaszkodik. Vitázol, ellenérvelsz, beszámolsz, mert kell, hogy tudják az embertársaid, hogy létezel. Régen, amikor nem volt közösségi oldal, át kellett menni Petihez, ha tudni akartad mi van a nagyival át kellett menni hozzá. Nem a közösségi oldalról értesültél egy halálesetről, hanem az utcán összetalálkozva. Nem egy kedvelést kaptál egy házasságért, hanem kézzel írt képeslapot. A diplomához meg minimum egy vállveregetés járt. Sok személyes apró kicsi gesztus, ami elmondta neked, hogy létezel, valahova tartozol, valahol szeretnek. Annak ellenére, hogy a világ egészen virtuális formát vett, az emberi szükségletek nem változtak. Most is kellenek a pozitív visszajelzések. A modern valóságban is tudjuk, hogy a környezetünk figyel ránk, elfogadnak minket. Fontos, hogy tudjuk, vannak hasonszőrűek és olyanok is, akiknek fontosak vagyunk. Valahogy ebben a modern világban is el kell érnünk, hogy ne maradjunk észrevétlenek - legalább a szeretteink számára - a hétköznapokban sem.

Tükörkép

Ezért aztán van véleményünk, és nem is félünk megosztani azt a világgal. Sokszor érzéseinket, belső csatáinkat sem. Van, aki kényszeres visszaigazolást keres a közösségi oldalakon. Talán tökéletesre festi a kapcsolatát a virtuális valóságban. Esetleg úgy védekezik a világ ellen, hogy bizony luxus ide vagy oda, ő a zsíroskenyér ellenére is jobban csinálja. Rádob még két filtert a már felismerhetetlenségig retusált szelfire, mert az új húsz a negyven. Sokan egy görbe tükröt látnak, melyben aztán így vagy úgy kevésnek találják magukat. Hiszen, ha tetszik, ha nem, valahogyan, valamiért mind megmérjük magunkat egyszer-egyszer, ahogyan meg is mérettetünk a közösségi oldalakon. Az eredményt vagy szeretjük vagy nem, de leginkább nem. Sokszor hallom, hogy: „Annyira rossz nézni a Facebookon, hogy ő milyen sikeres, én meg ilyen szerencsétlen vagyok!", ... „Nézem, hogy miket posztol, és annyira lúzernek érzem magam!", „Soha nem kedveli amit posztolok....", „ Letiltott! érted, engem?", „Majd posztolom, hogy... mert a múltkor ő posztolta, hogy... nehogy azt gondolja, hogy nekem egy kicsit is rosszabbul mennek a dolgaim!", „Igazából sokszor csak azért tetszikelem, mert ő is mindig kedveli az én posztomat", és a kedvencem a végére: „Nem tetszikelem a bejegyzéseit soha, mert nem akarom, hogy azt gondolja ő több nálam!"

Ismerd meg magad!

Virtuális, sokszor arctalan adok-kapok, ami sokszor nagyon is valós és mély sebeket hagy. Néha saját magunkon vágunk egyet. Sokszor akkor kapjuk a legnagyobb arculcsapást másoktól egy jófajta nyerserőtől duzzadó komment formájában, amikor a legőszintébbek vagyunk. Gondolkoztál már azon, mit is árulnak el rólad - akár saját magadnak és másoknak is - a közösségi oldalon való viselkedésed? Mert bizony tükröt tartanak eléd, akkor is, ha te nem akarod vagy nem szeretnéd meglátni a lényeget azzal kapcsolatban, hogy mi az, ami valamiért benned vagy körülötted éppen nem kerek. Fordítsd kicsit befelé a figyelmedet arról, ami mások külvilágnak mutatott képében zavar. Ha elég bátor vagy megfordítani a tükröd irányát, és mersz őszintén belenézni, egészen új dolgokat fedezhetsz fel magadban a mások által benned született érzéseknek köszönhetően. Szerinted hogyan változott a saját magad megítélése azóta, hogy vannak közösségi oldalak? Mennyire lett mérvadó számodra mások élete?

Kinek akarsz megfelelni? 

A lényeg ma is ugyanaz, mint amikor még át kellett menni a barátaidhoz, ha tudni akartad mi van velük. Ha őszinte vagy magadhoz, tudod, hogy valójában nem is szeretnél mindenkinek megfelelni. Hiszen nem is kell, és nem is lehet. Aki ismeri önmagát, tudja milyen értékei vannak, és képes ezeket másokban is meglátni, vagy észrevenni, hogy nem így van. Ha ez már egyszer is sikerült, nem akar majd mindenkinek megfelelni. Lesz tartása, egyéni értékítélete, és tud majd nemet is mondani. Nem veszi fel majd a kesztyűt olyan helyzetekben, melyek eleve kudarcra vannak ítélve. Nem szalad kétségbeesetten egy kapcsolat, egy barátság, hamis népszerűség után. A saját életét szertné elni, mert tudja, hol szeretné látni magát a világban, hol áll azon az úton, amit választott. Nem hagyja, hogy megmérjék mások, vagy ha mégis megmérettetik - akár hamis mércével is - tudja, méltósággal és higgadtan kezelni az eredményt, mert tudja, hogy talán csak kevés köze a valósághoz. Nem külső igazolást vár, hanem belső útmutatást követ. A belső értékeire támaszkodva megy előre az életben, és ha elbizonytalanodik, csak azok véleményére ad, akik igazán számítanak neki. Ennek pedig semmi köze ahhoz, mennyire vagány a Facebook oldalad, milyen szép az Instagrammod. Ehhez valódi önismeret kell. Hiszen ez csak arról szól, mennyire vagy otthon a saját életedben, abban a világban, ahol valójaban jelen vagy és járod az utad. Mennyire vagy békében és szeretetben önmagaddal.


Kérlek, tartsd be a Jogi és adatvédelmi szabályzatunkat!

andrealung139165ff.jpgSzerző: Lung Andrea
További írások a szerzőtől: Lélekgondolat
Facebookon is követheted Andrea hivatalos oldalát


Fontos! A Lelekgondolat.blog.hu független bármely politikai vagy vallási nézettől, és tevékenységével sem kíván semmilyen konkrét politikai vagy vallási szervezetet támogatni. A blogbejegyzésekhez hozzáfűzött kommentek nem a Lelekgondolat.blog.hu nézeteit tükrözik. Bloggereink a posztokat segítő szándékkal írják, de a hozzászólásokat nem tudják befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Ezért kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek! A szélsőséges megnyilvánulásokat moderáljuk!

Mérgező szerelmek

toxic-love-by-zig-andrew-leipzig1.jpgM.-nek, szeretettel

Van valaki az életemben, akit ugyan nem ismerek sem régóta, sem nagyon jól, de mégis nagyra becsülöm. Mégis a szemem előtt virágzott bántalmazott feleségből egyik napról a másikra, boldog, sugárzó, egyedülálló és csupa nagybetűs nővé. Kizárólag önmaga erejéből, sok testi-lelki szenvedés után, azt a határozott döntését követően, hogy új életet kezd. Az ilyen lépéseket nem hirtelen teszi meg az ember, akkor sem, ha kívülről ez néha így tűnik. 

Az ilyen sorsfordító döntések mélyen bennünk születnek. Sokszor sok idő kell hozzá, hogy megtaláljuk az az elfeledett utat legbelsőbb énünk legrejtettebb kincseihez, melyek erőt és hitet adnak a változáshoz. Sokszor csak olyankor sikerül eljutni hozzájuk vagy még akkor sem, amikor már annyira tarthatatlan a helyzet, hogy akár a lét a tét. 

A családon belüli erőszak a bántalmazó kapcsolatok még mindig a tabu témák közé tartoznak. Nem csak az hallgat róla, aki elköveti, de sokszor az sem beszél, aki elszenvedi. Akár évekig, egyre durvább keretek között. Nehéz segítséget kérni, mert a szégyen, az önmarcangolás, a félelem, a szeretetről alkotott hibás kép a fejünkben, de akár a gyermekkorunkból hozott minták  is megakadályozhatnak ebben minket. Sajnos nem sokat hallunk arról sem, hol kezdődik a bántalmazás egy kapcsolatban vagy egyáltalán mi az. Pedig nem kell elcsattannia egy pofonnak ahhoz, hogy valaki egy mérgező kapcsolatban éljen. Szavakkal is lehet verni, korlátozó viselkedéssel is el lehet lehetetleníteni valakit. A harag, a kontroll sokszor hatékony eszköz a bántalmazó fél számára, mert kiszámíthatatlan vagy agresszív viselkedése félelmet kelt. Ha te is ilyen kapcsolatban élsz, ne magadban keresd a hibát, inkább nézd meg kicsit más szemmel, mi történik körülötted.

Sajnos sokszor a szerelem annyira elvakít minket, hogy nem is vesszük észre a másik valódi szándékait, mert szerelembe csomagolva jönnek az első önbizalmat rengető bombák és elhisszük, hogy őszinte jó szándékból kaptuk őket. Hiszen mi tiszta szívvel szeretünk, az nem lehet, hogy a másik saját - számunkra először láthatatlan - belső démonjai vagy rosszul rögzült viselkedés miatt tudatosan, esetleg teljes érzelmi kontroll hiányában rosszat akar nekünk! Sajnos az ilyen kapcsolatok lassan válnak kívülről is mérgezővé. A közhiedelemmel ellentétben nem csak férfiak, hanem bizony nők is lehetnek a bántalmazó felek egy kapcsolatban. Milyen intő jelekre kell odafigyelni? Honnan tudjuk, hogy rossz irányba halad egy kapcsolat? Fontos, hogy itt ne egyszer kiragadott eseményeket vegyünk figyelembe - noha komoly figyelmeztetést hordozhat egy ilyen mozzanat különösen a kapcsolatok elején - hanem olyan ismétlődő viselkedést, mely rendszeresen előfordul, és amely arra késztet minket, hogy a saját viselkedésünkben annyira igazodjunk, hogy lehetőleg elkerüljük ezeket a reakciókat.

Ha valaki nem tudja a haragját kontrollálni, akkor bizony hamar jönnek az intő jelek. Ha valaki az első hónapban dühében üvölt veled, szófordulatokkal bánt meg, poharat vagdos dühében a földhöz, felnőtt érvelés helyett, megrántja a karod, megráz esetleg akár meg is üt egy vita hevében, nem biztos, hogy érdemes arra, hogy kitarts mellette hosszú távon. Gondolkozz el azon, hogy ha ilyen rövid idő után azt mondja, te vagy az, aki ilyen érzelmeket váltott ki belőle, a te viselkedéseddel van a probléma - akkor is, ha te semmi bántót nem találsz benne akárhányszor is gondolod újra a helyzetet - , mire számíthatsz később? Van, hogy az agresszív viselkedést nagyon nehéz időben észrevenni megváltoztatni külső segítség nélkül, különösen, ha nem testedet, hanem lelkedet veszi célba. Ezért sokáig abból, ami az ajtók mögött zajlik, nem tud semmit a világ, a szeretteik, a kívülről tökéletes kapcsolatok még lehetnek mérgezőek. 

Azt mondják, hogy az a férfi vagy nő, aki nem rendes a pincérhez, valószínűleg nem rendes ember. Az köznyelv néha sarkos, sokszor általánosít, de érdemes elgondolkozni néha, mi is az igazi mondanivaló egy-egy gondolat mögött. Az az ember, aki nem közeledik szeretettel a gyerekedhez - beleérte a hisztis napokat is -, nem fogadja el a barátaidat, szeretné, ha tovább adnál a házi kedvenceden, vajon mennyire lát téged vagy a szükségleteidet? Mennyire akar beilleszkedni a te életedbe, ahelyett, hogy gondolkodás nélkül követelőzve, esetleg szisztematikusan átrendezné azt? Mennyire nagy valószínűséggel nem téged szeret, hanem azt szeretné, ha őt szeretnéd. Ez pedig nagy különbség, ha bele gondolsz. Aki nem fogadja el azokat, akik az életed fontos oszlopai, az később sem fogja engedni, hogy önmagad legyél. A korlátozás pedig félelmet és boldogtalanságot hoz egy idő után, hiszen nem a saját életedet éled, hanem valaki másét.

Aki folyamatosan ellenőrzés alatt tart, megkérdőjelezve, hogy merre jártál, kivel találkoztál, mennyi idő alatt értél haza, nem azért teszi ezt, mert félt, hanem mert kellő önbizalom hiányában beléd kapaszkodik, meggátolva téged a saját szabadságodban. Akkor sem, ha közben ezerszer elmondja milyen szép, okos vagy, esetleg ajándékokkal halmoz el. Az ilyen élet sok rettegéssel, magyarázkodással jár, melyben nem lehet kiszámítani a támadásokat. Sajnos az ilyen kapcsolatokban idővel elmaradnak a barátok, a segítő kapcsolatok, elszigetelődik az ember és magányosan kell szembenézzen a kialakult helyzettel. A kritika nem építő visszajelzés, mely a fejlődésed szolgálja, sokkal inkább arra van, hogy lerombolja az egészséges önérzeted és önbecsülésed. Az, aki folyamatosan kritizál, az ő gyenge lábakon álló önszeretetét szeretné egyensúlyozni. Az támadások idővel egyre mélyebbre ütnek, határozatlanná tesznek és értéktelennek a saját szemedben, melynek hatására egyre bizonytalanabb leszel az élet dolgaival kapcsolatban.

Aki egészséges szerelmet ad, nem akar idomítani, a saját belső világának tükrében átformálni téged. Nem beszél elmarasztalóan a korábbi kapcsolatairól sem, hiszen ez őt is minősíti. Nem várja el, hogy megtagadd a múltad, hiszen az ott szerzett tapasztalatoktól lettél az, aki ma vagy. Nem üt meg, nem aláz meg, nem rombolja le az önértékelésedet. A boldog párkapcsolat nem azt jelenti, hogy nincsenek súrlódások, hanem azt, hogy nem kell feladnod önmagad, hogy valaki mást boldoggá tegyél. Ha pedig mégis belefutottál egy ilyen kapcsolatba, akár sok évvel ezelőtt is, hidd el, mindig van kiút. Ne szégyellj segítséget kérni. Akár azoktól sem, akiktől elfordultál. Hidd el, kívülről sokat lát az ember, akkor is, ha nem beszélsz nekik erről! Soha sem késő újra kezdeni! Egy életed van, éld meg jól!

(Photo credit by: Zig Andrew)


Kérlek, tartsd be a Jogi és adatvédelmi szabályzatunkat!

andrealung139165ff.jpgSzerző: Lung Andrea
További írások a szerzőtől: Lélekgondolat
Facebookon is követheted Andrea hivatalos oldalát


Fontos! A Lelekgondolat.blog.hu független bármely politikai vagy vallási nézettől, és tevékenységével sem kíván semmilyen konkrét politikai vagy vallási szervezetet támogatni. A blogbejegyzésekhez hozzáfűzött kommentek nem a Lelekgondolat.blog.hu nézeteit tükrözik. Bloggereink a posztokat segítő szándékkal írják, de a hozzászólásokat nem tudják befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Ezért kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek! A szélsőséges megnyilvánulásokat moderáljuk!

Öleld meg az életed!

Ezzel a gyönyörű dallammal kívánok neked szép vasárnapot! Figyeld a légzésed, figyelj egy kicsit befelé, amíg hallgatod a zenét. Öleld meg az életed gondolatban! Adj hálát mindenért, ami eddig történt veled az életben! Nem csak a jót, de a rossz dolgokat is vedd számba. Mind kellettek ahhoz, hogy az lehess, aki ma vagy. Öleld meg a szeretteidet, ha van rá lehetőséged személyesen, ha nincs, akkor legalább gondolatban. A szeretetnek nincsenek határai, átnyúlik égen, földön, de még a szivárványkapun is. Adj hálát azért, hogy élsz, lélegzel, mindenért, amid van. Engedd, hogy megnyugtató boldog melegség járja át lassan a lelked! Legyen meghitt a vasárnapod! 

Karácsonyi csetepaték


family-christmas-tree-decoration-fight-settled-by-police-officers-408165-2.jpg
A Karácsony a béke és a szeretet ünnepe. Hetekig készül rá az ember. Rohangálunk a boltok között: hal a levesbe, harisnya Gizikének, műcsont a kutyának, mák, dió, és kell egy új égősor is. Díszbe öltözik a lakás, és igyekszünk a lelkünket is bearanyozni. Várjuk a karácsonyi vacsorát, az ajándékozást, hogy végre szusszanhassunk egyet a kanapén. Előre örülünk, hogy kilencvennyolcadszorra is megnézhetjük majd ugyanazt a  betörős karácsonyi filmet. Boldogan tömhetjük a mézeskalácsot, csokis csillagot, diós háromszöget, szaloncukrot. Végre megint együtt lesz a család! Igaz, hogy eddig még egy Karácsonyt sem sikerült megúszni súrlódás vagy konkrét cirkusz, esetleg egy igen komoly sértődés nélkül, ennek ellenére most is, mint minden évben, reméljük a legjobbakat. Egészen addig, amíg hirtelen ott nem találjuk magunkat, meredten bámulva, mint a tömött pulyka az asztalon, egy hirtelen családi csetepaté kellős közepén... Miért olyan nehéz békésen ünnepelni? Miért van az, hogy szinte soha sehol nincs Karácsony vita nélkül?

Sokan keresik erre a választ a karácsonyfa alatt, pedig nem igazán ott rejtőzik. A konfliktusok messziről jönnek, és úgy toppannak be a legváratlanabb pillanatokban, mint a régen látott rokonok. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor tudjuk, hogy ezek a karácsonyi harcok nem újak, csak minden évben újra díszbe öltöznek. Így aztán, amikor egyszer csak megelevenednek a fenyő körül, nem vesszük mindig észre, hogy ezek bizony már jól ismert csontvázak a régi családi szekrényből, amit eddig még soha senkinek nem sikerült valamiért kitakarítania. A családi összejövetelek is egyfajta láthatatlan fonálon, valamilyen olvasatlan, de jól ismert forgatókönyv szerint zajlanak, és bizony a szereplők sem cserélgetik a gúnyájukat és a viselkedésüket, csak azért, mert idén nem piros, hanem kék díszek lógnak a fán. Valahogy minden ugyanaz, semmi sem változott, akkor sem, ha sajnos néha eggyel kevesebben vagy akár kettővel többen ülünk az asztalnál.

Elvárásokkal szemben

Pedig milyen jó lenne, ha működne ez a dolog és egy pillanat alatt el lehetne fújni minden gondot, bajt, bánatot! sajnos a legtöbbször már az ünnepek előtt sikerül elkezdődnek a meccsek, higy aztán a nagy napon kiélesedve lejátszhassa az ember a finálét. Ahol nagy a család, ott mindig probléma a "ki, milyen napon, hova megy" kérdés: De a múlt évben is először oda mentetek, nem? Netán igen rosszban elvált szülők esetén a Na akkor az a ... apád/anyád, meg az a ... nője/pasija örülhet, hogy őket választjátok helyettünk. Ahol nincs ilyen fajta lelki terror, ott van más konfliktusforrás. Ki nem ismeri azt a csodás pillanatot, amikor boldogan tömné szájába az első falatot a kedvenc sütijéből, amikor elhangzik egy jól irányzott: Láttad, hogy lefogyott Marika? Milyen csinos lehetnél te is, ha kicsit lefogynál! Villa letesz, oda a sütimenyország. De ha esetleg egy friss és nagyon fájó válás után soványan igyekszel a két Milyen neveletlen! gyereket egyedül asztalhoz ültetni, akár emberfeletti harc árán is: Ez is amiatt a gazember miatt van! Hiába.. nem kellett volna hozzámenni, látszott, hogy egy naplopó! Bezzeg Janka ebben is milyen jól választott....

Forog a szókés, komoly gyomrosok repkednek a süteményestál körül. Rég bejáratott játszmák. Ismerjük őket, tudjuk hogyan kell - nem jól vagy annyira eredményesen rosszul - reagálni, hogy aztán a másikban még jobban elszabaduljon a pokol. Mégiscsak Karácsony van! Karácsonykor minden más! Békepipa, szeretet, boldogság. Elvárás a tökéletes családi harmónia, akkor is, ha igazából egész évben non-stop harcoltunk egymással.Nagy levegőt vesz inkább az ember, kényszeredetten vigyorog, gyorsabban nyeli a forralt bort. Amikor aztán a harmadik pohár után lazulnak a magunkra erőltetett zenzakók, gyakran kiborul az a bizonyos. Hiszen igazság szerint, szeretet ide, áldás oda, bizony a megoldatlan konfliktusok, a testvéri rivalizáció, az ilyen-olyan elvárások, a másik iránt feloldatlan harag, mind ott ülnek ilyenkor velünk az asztalnál, ugrásra készen.

Tudatos fegyverszünet

Bárhogyan is igyekszünk egy napra makulátlanná alakulni, be kell látni, hogy nincsenek igazán tökéletes, hibátlan családok. Nincsenek konfliktusmentes közösségek, emberi kapcsolatok, csak olyanok, ahol ezeket tudják eredményesen rendezni. Vagyis nem az elvárásainkat kell dédelgetni az összejövetelekkel kapcsolatban, hanem átgondolni és megváltoztatni a viselkedésünket és a hozzáállásunkat! Tudomásul kell venni, hogy ahogyan te sem, a családtagjaid sem fognak egy estére varázsütésre tökéletessé válni. Már csak azért sem, mert ami neked tökéletes, a másiknak elfogadhatatlan. A cél nem az, hogy rózsaszín ködben úszva ünnepelj! Sokkal inkább az, hogy tudatosan felismerd és elengedd azokat a pillanatokat és helyzeteket, melyek elronthatják az ünnepet. Figyeld meg önmagadat és másokat is, hogy egy jobb önismerettel ügyesebben tudd kezelni a súrlódásokat. Ha a te viselkedésed megváltozik, az hatással lesz mások viselkedésére is. Ha benned elkezdődik egy tudatos, szeretetteljes változás, előbb utóbb boldogabbak lesznek a családi összejövetelek is, mert nem működnek majd azokat a gombok, benned melyeket működésbe hozva korábban egy pillanat alatt a plafonon voltál.

Mit tehetsz, hogy kellemesebb legyen a hangulat?

1. Ünnepelj a saját kedved szerint! Nem kell mindig igazodni másokhoz. Ha úgy érzed, nem tesz boldoggá a családi összejövetel, és nem vagy képes szeretettel, nyitottan és elfogadóan részt venni az ünneplésben, inkább maradj távol. Ne rontsd el mások ünnepét! 

2. Emlékeztesd magad, hogy nincs tökéletes család, és ahogyan te sem, úgy más sem az. Tudatosítsd magadban, hogy a jelenben élsz, vagyis senki sem fog egy nap alatt megváltozni, és a problémák sem oldódnak meg önmaguktól. Ami Karácsony előtt még megoldatlan probléma, az akkor is ott lesz a szőnyeg alatt, ha éppen karácsonyi angyalok csilingelnek a fülünkbe, akármennyire is próbáljuk elfelejteni ezeket konfliktusokat egy napra.

3. Gondold végig előre, mire számíthatsz! Ha tudod, hogy kik és mivel tudnak az érzékeny pontjaidra lépni, képes vagy ezeket a támadásokat kivédeni azzal, hogy nem reagálsz. Nem kell minden kesztyűt felvenni. Ha nem tetszik valami, ahelyett, hogy visszaszólnál, udvariasan engedd el a dolgot a füled mellett. Menj távolabb, beszélgess másokkal. Használd a humorod. Légy megértő, ahelyett, hogy mindenáron igazad legyen!

4. Uralkodj magadon! Minden konfliktushoz legalább két ember kell. Ha nem állsz bele minden helyzetbe harcra készen, hanem békésen állsz a másikhoz, sok fölösleges vitát elkerülhetsz. Ne felejtsd el, nem kell semmit bizonyítanod senkinek. Így nem kell, hogy önfejűségből, vagy sértettségből visszavágj egy értelmetlen beszólás miatt. Ha szem előtt tartod a belső értékeid, de nyugodt maradsz, a másiknak sem lesz más választása, mint elengedni a helyzetet és felhagyni a provokációval.

5. Tarts mértéket az alkohollal! Sokan csak akkor válnak önérzetes oroszlánná, ha az alkohol megtámogatja őket. Ezt a fajta összeütközést simán el lehet kerülni némi önfegyelemmel.

6. Keress egy szövetségest, aki segít neked megelőzni a konfliktust! Egyezz meg a társaddal, egy családtagoddal, akiben megbízol, hogy adjon neked egy finom jelet, ha rossz irányba mennek a dolgok. Így megelőzheted a konfliktusok kialakulását és magadat is jobban megismerheted. Sokat segíthet, ha az embernek van egy kívülálló segítsége, aki még időben figyelmeztethet a viselkedésedre!

7. Találd meg a módját, hogy feltöltődj! Olvass, sétálj, társasozz, tölts időt a gyerekeddel. Ne zárkózz be a lakásba, mert ha túl sokáig vagy azonos hatások alatt, hamar stresszes lehetsz, és öröm helyett rossz élmény lesz az ünnep. Használd fel jól az idődet, olvass, aludj pihenj! A kipihent embert nehezebb kihozni a sodrából!

(Fotó: freedigitalphotos.net)


Kérlek, tartsd be a Jogi és adatvédelmi szabályzatunkat!

andrealung139165ff.jpgSzerző: Lung Andrea
További írások a szerzőtől: Lélekgondolat
Facebookon is követheted Andrea hivatalos oldalát


Fontos! A Lelekgondolat.blog.hu független bármely politikai vagy vallási nézettől, és tevékenységével sem kíván semmilyen konkrét politikai vagy vallási szervezetet támogatni. A blogbejegyzésekhez hozzáfűzött kommentek nem a Lelekgondolat.blog.hu nézeteit tükrözik. Bloggereink a posztokat segítő szándékkal írják, de a hozzászólásokat nem tudják befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Ezért kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek! A szélsőséges megnyilvánulásokat moderáljuk!

A hűtlenségről

8537051530_68670e4d66_h.jpg Vannak olyan dolgok az életben, amiről szeretjük azt hinni, hogy csak másokkal történhetnek meg. A kapcsolatok elején esküdözünk magunknak és másoknak is, hogy mi soha, de soha nem fogjuk ezt vagy azt tenni. Ilyen a félrelépés is. Sokszor akkor is hajtogatjuk fennhangon, hogy mi bezzeg semmiképp nem leszünk hűtlenek, ha közben belül nagyon is jól tudjuk, vagy legalábbis érezzük, hogy bizony rezeg a helyén az a bizonyos léc. Aztán egy óvatlan pillanatban végül csak beleesünk a csaló szerepébe. Egy karácsonyi céges bulin is ellenállhatatlanná válhat egy kollegina. De elkaphat minket a vágy a gyerek csoporttársának apukája iránt is, akivel reggel egyszerre szoktunk érkezni. A lehetőségek tára ebben az esetben is végtelen. Mégis néhányan soha, mások gyakran kerülnek ilyen helyzetbe. 

A hűtlenségről úgy általában szokott lenni az embernek véleménye. De ha velünk esik meg a dolog, csak állunk sután, igyekszünk valahogy, de mindenképp gyorsan megbirkózni az előállt helyzettel. Vélemény helyett, csak hebeg-habog az ember. Hirtelen a határozottságot felváltja a pánik, egy öntelt vigyor, némi rettegés, esetleg egy kis extra önbizalom vagy bűntudat, de mindenképpen felveri a tanyát az új felfedezés élménye. Ilyenkor általában nem befelé figyelünk, önmagunk válaszait kutatva, inkább másokra fókuszálva próbáljuk menteni a menthetőt.
  • Sokszor a leghatékonyabb megoldásnak a "gyorsan elfelejteni a dolgot" szokott tűnni, ami aztán vagy megy, vagy nem. Többnyire azonban igazán akkor sem sikerül, ha minden zavartalanul megy tovább, és az álca meg a hárítás mesterei leszünk egy pillanat alatt. Hiszen te tudod a legjobban, hogy a lelkedet hosszú távon nem tudod becsapni. Ez az egyik legjobb recept az önmarcangoló boldogtalansághoz. 
  • Megoldás lehet, ha nyakig beleveted magad az újba, mit sem törődve a következményekkel: "Halleluja, végre szabadok vagyunk!" Jöhet a közös tetkó, a kiskutya, a gondtalan romantika. Amíg ki nem derül, egy semmi kis kedden a számlák fölött, hogy ez bizony megint ugyanannak a Deáknénak a vászna. Megnyugodva süllyedhetsz szépen lassan vissza a normális kerékvágásba, hogy aztán kis idő múlva ismét ott lebegjen a fejed felett a kérdés: "Hogy tudok én mindig ugyanolyan nőt/pasit választani?"
  • Persze van olyan higgadt megoldás is, hogy csak megrántod a vállad. Nem nagy ügy. Kicsi hétköznapi dráma. Ugyan ki lát a makulátlan kirakatélet mögé? Három nap ajtócsapkodást pedig simán megér a mutatvány, ha kiderül. Már ha kiderül. A múltkor sem derült ki. Amúgy is mindenkinek szabad valahol egy gazda vagy gazdaasszony... inkább szabadnak tűnik a vásár, mint nem... és ilyenért ma már nem válnak az emberek.(?) Nem éri meg senkinek egy ilyen cécó. Szóval csak lazán. Az élet nem habos torta.
  • Aztán lehetsz önérzetes is, aki kétségbeesve próbálja kimosni a megtépázott becsületét. Először magának, aztán másoknak is. Ilyenkor hajlamos az ember gondolatban átírni az eredeti forgatókönyvet - leginkább a másikat vagy a harmadikat okolva, ügyesen vagy ügyetlenül mentegetőzve. De leginkább minden felelősséget hárítva. Egy pillanat alatt válhatsz te is abból a felnőtt, döntésképes emberből, aki nagyvállalatot vezet, akár három gyereket is nevel főállásban, azzá, akit most éppen felszedtek, aki ártatlanul beleszaladt, aki hirtelen nem is gondolkozott a következményeken.
Nem minden hűtlenség jelent végzetes ballépést, de mindig hordoz valamilyen üzenetet neked. Igazán mindegy milyen, valamit mindig jelez, függően az eredeti kapcsolat értékeitől, minőségétől, megállapodásaitól. Ezért nem is lehet általánosítani ezzel kapcsolatban (sem). Ez elsősorban önmagadról, az életedről, a jelenlegi helyzetedről szól, és nem másokról. Arról, hogy mire lenne szükséged. Elsősorban a lelkednek. Akkor is, ha elsőre a hűtlenség csak gondtalan játszmának, felnőtt mutatványnak tűnik. Ezért ne a másikban keresd a hibát, hiszen egy kapcsolatot ketten formálnak. Vagyis a feléért te vagy a felelős.  Ha beleugrasz egy kalandba, valamiért most nem mondasz nemet az újra, valamiért bevállalod. Akkor is, ha eddig nem tetted. Valami hiányzik az életedből, valami nem működik. Olyan, amit talán még te sem vettél még észre. Ne is a hálószobában keresd, mert bárhol lehet. A hiányzó kommunikációban, gyengédségben, a munkád sikertelenségében, hogy nem érzed szeretve magad, esetleg abban, hogy nincsenek kihívások az életedben. A legdurvább megcsalás nem is a hálószobákban, hanem a lelkekben történik. A válaszaidat önmagadban kell keresgélned, mert az önismeretedben rejlenek. Abban, ahogy a párkapcsolatot és önmagadat abban látod. Azokban a mintákban, amit otthon gyerekként láttál, amit magadnak kialakítottál. Benned vannak elrejtve, ahogy a felelősségtudat a tetteidért és a döntéseidért is. Te vagy az, akiben valami, valahol, valamilyen hiányt jelzett. Hiszen a vonzás is csak akkor lehet kölcsönös, ha valamit meg tud rezegtetni benned. Ha őszinte vagy magadhoz, tudod, hogy nem a másik miatt teszed. Nem a vonzalom a magyarázat. Nem azért történik, mert ő ilyen vagy olyan, mert így vagy úgy néz ki, otthon ez vagy az nincs. Amikor megcsalsz valakit, nem csak a másik embert nem veszed figyelembe, de ez biztos jele annak, hogy nagyon sokáig a saját igényeidet sem hallottad meg. Csak akkor lehet teljes életet élni, ha tudod tisztelni önmagadat és ezáltal másokat is. Ezt pedig csak alapos önismerettel, önmagadhoz való őszinteséggel lehetséges. Csernus Imre gondolatai nagyon szépen összefoglalják a lényeget. Aki megszívleli, jobb ember lehet.
"A párkapcsolat nem azt jelenti, hogy egymás tulajdonai vagyunk, mert amíg én tulajdonként tekintek a másikra, addig megcsalom. De nem a másikat csalom meg valójában, hanem önmagam hitét, mert önmagam ígéretét nem tartom meg, amit önmagam felé tettem. Ez pedig sokkal brutálisabb. Nem az a brutalitás, hogy a másikkal mit teszek, hanem, hogy magammal mit teszek. Ha ezt teszem, akkor az idő múlásával meg fog szűnni az öntiszteletem. És, ha ez megszűnik, akkor ennek a hozadékaként nem leszek hatékony segítő, mivel hogy önmagam szemébe nem tudok belenézni, mert olyanokat kezdek el állítani, amit én nem teszek. Ebből adódik, hogy akkor megszegem az orvosi eskümet. Szóval ilyen izgalmas összefüggések."
(Csernus Imre)

(Fotó: Sec)


Kérlek, tartsd be a Jogi és adatvédelmi szabályzatunkat!

andrealung139165ff.jpgSzerző: Lung Andrea
További írások a szerzőtől: Lélekgondolat
Facebookon is követheted Andrea hivatalos oldalát


Fontos! A Lelekgondolat.blog.hu független bármely politikai vagy vallási nézettől, és tevékenységével sem kíván semmilyen konkrét politikai vagy vallási szervezetet támogatni. A blogbejegyzésekhez hozzáfűzött kommentek nem a Lelekgondolat.blog.hu nézeteit tükrözik. Bloggereink a posztokat segítő szándékkal írják, de a hozzászólásokat nem tudják befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Ezért kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek! A szélsőséges megnyilvánulásokat moderáljuk!

Adj hálát, hogy boldogabb legyen az életed!

thanksgiving-day-us-2-1.jpg

"Hálaadás", avagy Thanksgiving. Egy keresztény gesztus, amit 1863-ban Abraham Lincoln tett hivatalos ünneppé Amerikában. A legenda szerint, ezen a napon a leigázott bennszülötteket is megajándékozták, azon igyekezve, hogy békésebben élhessenek együtt az Új Kontinensen. Egyben hálát adva a Teremtőnek, az új hazáért, a termésért, az életükért és azért, hogy a jövő évben is rajtuk tartja majd vigyázó szemeit.

A magam részéről jobbnak tartanám, ha ez az ünnep szivárgott volna szét a világban, a Halloween helyett, de ízlések és pofonok. Noha fontosnak tartom, hogy megőrizzük a saját hagyományainkat, mégis el kell mondanom, hogy nagyon szeretem ezt az ünnepet és a mögöttes tartalmát. Akkor is, ha más kultúrákban nem tartják ebben a formában számon. Leginkább azért, mert a hála, és annak valamilyen formában történő adása, azaz a hálaadás képessége nagyon fontos dolog. Most nem az asztal alatt, zsebbe csúsztatott és forintosított hálára kell gondolni, mert ugyan az is igen elterjedt jelenség, de annak az üzleti egyességnek vagy egy szolgáltatás után "járó" részesedésnek valójában a hálához sok köze nincsen.

A hála tiszta formájában egy olyan pozitív jelenség, mely nagyon sokat tehet az egészségedért, emberi kapcsolataidért és a boldogságodért is. Annál is inkább, mivel a hála nagyon komoly szerepet tölt be az emberi kapcsolatokban, a lelki béke megtalálásában, így a pszichológiában is. Ha sikerül kicsit pozitívabban gondolkoznod a mindennapokban a hála segítségével, akkor nagy valószínűséggel, nagyon sok pozitív dolog vesz majd körül az élet legtöbb területén:

-- Erősíti az emberi kapcsolataidat, hiszen a másik tudni fogja, hogy értékeled a jelenlétét, az elért sikereit, a boldogságát. A hála legnagyobb hozománya a pozitív, kölcsönös és őszinte elismerésen alapuló kapcsolat, mely nagyban hozzájárul a lelki és testi egészségedhez. Jobban alszol majd, nyugodtabb és energikusabb leszel. Nem kell nagy dolgokra gondolni, amikor a hálát emlegetjük. Hálát gyakorolni, meglátni a jó dolgokat és köszönetet mondani, akár apró pici jó dolgokért, mindennapjaid szerves része is lehet. Milyen jó például egy jó parkolóhelyet megcsípni, ha rohansz valahova. Vagy egy kicsit nagyobb adag somlóit kapni, mint amire számítottál. Esetleg esténként arra gondolni, milyen hálás vagy, hogy ilyen okos a gyereked, vagy reggel, ha beülsz az autódba, hogy mennyire hálás vagy az életnek vagy magadnak, hogy ezt elérted.

-- Segíti a karriered haladását, hiszen azok az emberek, akik hálásak a munkájukért, gyorsabban és ügyesebben veszik az akadályokat. A hála segít neked az érzelmi nehézségeken és a stesszhelyzeteken is eredményesen átjutni. Elég, ha naponta csak egy olyan gesztust teszel, mely kifejezi mások iránti elismerésedet vagy köszöneted. Hidd el, rakétagyorsasággal nő majd a népszerűséged, a megbecsülésed és így a saját önértékelésed is, a piaci értékeddel együtt. Már csak azért is, mert a hála nagyban hozzájárul ahhoz, hogy kevesebb irigységet tapasztalj magad körül és önmagadban is.

-- Ha megtanulsz hálát gyakorolni, meglátni a jó dolgokat, és köszönetet mondani akár apró pici jó dolgokért is, akkor megváltozik majd gondolkodásod is: nem csak önmagadra, az anyagi dolgokra és a nehézségekre fogsz figyelni. Azáltal, hogy optimistábban látod a világot, másokra is figyelsz majd és sokkal több hited lesz a világban. A pozitív gondolkodás hatására javulnak az emberi kapcsolataid, egészségesebben, boldogabban formálódik a személyiséged, ezáltal pedig az életed is.

Adj a gyereknek egy puszit, öleld meg a kedvesed, akkor is, ha már ezer éve nem tetted, és mondd meg nekik, hogy mennyire értékeled őket. Ha jó feladatot kapsz a munkahelyeden, akkor fogadd örömmel. Minden főnököt motivál, ha a munkatársai elégedettek. A lényeg, hogy őszinte legyen a hálád és az is, ahogyan kifejezed.

A köszönöm, a légy szíves és a szívesen még mindig varázsigék. Használd őket bátran!
Nagyon fontos lenne, hogy legyen egy nap, amikor megállunk egy pillanatra és őszintén hálát adunk egymásért, az életünkért, mindenért, ami azzá tesz minket, akik vagyunk. Nem kell átvenni más kultúrák ünnepeit, hiszen meg tudod teremteni a sajátodat, ha akarod. Nem kell egy évben egyszer egy hatalmas pulykát tenni az asztalra, ha ez távol áll a kultúrádtól. Sokkal jobb minden nap ünnepelni egy kicsit a hálát, magadban és mások felé is.

(Illusztráció: Ferris - The first Thanksgiving)


Kérlek, tartsd be a Jogi és adatvédelmi szabályzatunkat!

andrealung139165ff.jpgSzerző: Lung Andrea
További írások a szerzőtől: Lélekgondolat
Facebookon is követheted Andrea hivatalos oldalát


Fontos! A Lelekgondolat.blog.hu független bármely politikai vagy vallási nézettől, és tevékenységével sem kíván semmilyen konkrét politikai vagy vallási szervezetet támogatni. A blogbejegyzésekhez hozzáfűzött kommentek nem a Lelekgondolat.blog.hu nézeteit tükrözik. Bloggereink a posztokat segítő szándékkal írják, de a hozzászólásokat nem tudják befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Ezért kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek! A szélsőséges megnyilvánulásokat moderáljuk!

Egy narancsszínű karkötőről

12285966_1082042578483664_863011998_n.jpg"Egyszer, amikor a retrieveremmel, Cartmannel utaztam a vonaton, odajött hozzánk egy kislány a nagymamájával és nagyon szerette volna a kicsi megsimogatni a kutyusomat.
Megengedtem neki, Ő pedig annyira hálás volt ezért, hogy nekem adta azt a karkötőt, amit édesapja vett neki valahol külföldön és amiből csak kettő volt neki. Elfogadtam, mert láttam, hogy a kislány mennyire szeretné, ha elfogadnám.
A mai napig megvan az a kis narancsszínű virágos karkötő. Arra emlékeztet, hogy a kisgyerekek tele vannak szeretettel... én külön hálát adok azokért a kicsikért, akik már egész pici koruk óta szeretik az állatokat."
(I és kutyusa Cartman, 27)

 

 

 

 

 

 

 

 


Kérlek, tartsd be a Jogi és adatvédelmi szabályzatunkat!

andrealung139165ff.jpgKözzétette: Lung Andrea 
Szerző: Anonym 
További írások a szerzőtől: Lélekgondolat
Facebookon is követheted Andrea hivatalos oldalát


Fontos! A Lelekgondolat.blog.hu független bármely politikai vagy vallási nézettől, és tevékenységével sem kíván semmilyen konkrét politikai vagy vallási szervezetet támogatni. A blogbejegyzésekhez hozzáfűzött kommentek nem a Lelekgondolat.blog.hu nézeteit tükrözik. Bloggereink a posztokat segítő szándékkal írják, de a hozzászólásokat nem tudják befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Ezért kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek! A szélsőséges megnyilvánulásokat moderáljuk!

Egy nem várt meglepetés

A szexuális úton terjedő betegségekről

-font-b-kiss-b-font-love-font-b-couple-b-font-close-up-bw-mood.jpgA szexuális úton terjedő betegségek a mai napig tabutémának számítanak. Szinte alig esik szó róluk a családi szexuális felvilágosítás során, már ahol van olyan. A mai napig nagyon kevesen fordulnak ilyen problémával orvoshoz, miközben megfertőzhetnek másokat, de állandó partnerüket is. Az emberek többsége szégyelli a betegségét, nem szívesen beszél erről, nehezen kér segítséget. Pedig a szexuális úton terjedő betegségek (STDs) nagyon komoly következményekkel járhatnak, ha kezeletlenek maradnak. Beszélni, tudni, informálódni kell róluk!

Jelenleg a nemi betegségek közé 25-30 különböző betegség tartozik. A legismertebbek a szifilisz, a gonorrhoea - más néven kankó vagy tripper, a HIV-fertőzés, mely az AIDS előszobája lehet, a HPV vagy herpeszvírus, melynek következtében méhnyakrák alakulhat ki, vagy a chlamydia, mely meddőséget is okozhat. (Részletesen ezekről itt olvashatsz.) Ezek a betegségek gombák, vírusok és baktériumok formájában támadnak. Szoros érintkezés, szexuális érintkezés útján terjednek, és csak kivételes esetekben lehet fürdőzés, közös törölköző használata során elkapni őket. Ma Magyarországon egyes statisztikák szerint a legtöbb bejelentett esetben a gonorrhea okoz megbetegedést, a nemzetközi azt mondják, hazánk elsősorban a HPV és a szifilisz kapcsán jár az élmezőnyben. Sajnos a legtöbb eset kezeletlen és bejelentetlen marad, így valós számokról nehéz beszélni. A HIV-vírussal élőknek akár 75 százaléka diagnosztizálatlan lehet Magyarországon, miközben a nyugati országokban ez az arány 25 százalék körül van. (Bővebb információ errő itt.) A szexuális úton terjedő betegségek rohamosan terjednek, fontos beszélni róluk, mert a megelőzés a legjobb védekezés ebben az esetben.

A levelet, ami az egész bejegyzés apropóját adta, írója kérésére és beleegyezésével teszem közzé, tartalmának eredeti és változatlan formájában. Nincs annál hitelesebb kép, mint amit az élet fest nekünk. Mindenkinek ajánlom ezt az őszinte, személyes és segíteni akaró írást!

Szia Andi!
A múltkori cikk nagyon megrázó volt számomra. Örülnék neki. ha feltennéd az oldaladra a levelemet, hogy a szexuális úton terjedő betegségek nagyon komolyak, talán valaki jobban vigyáz magára és másokra is, ha ezt elolvassa…

Egy éve történt, de úgy emlékszem, mintha ma lett volna. Megérkezett végre a levél az orvosi leletekkel. Két héttel azelőtt voltam orvosnál párommal, családtervezés címszó alatt. Tudtam, hogy nem lesznek jók az eredményeim. Volt már egy hasonló vizsgálatom pár évvel ezelőtt, amikor feleségemmel voltam ugyanezen témában orvosnál. Akkor azt mondta az orvos, hogy hagyjam abba a cigizést és minden jó lesz. Nos nem hagytam abba….

A mostani lelet második mondatában vastagon aláhúzva az szerepel: infekció – Ureaplasma urealyticum… A fenébe - gondoltam, mi lehet ez? Mindenesetre biztos majd valamilyen gyógyszeres kezelés két héten keresztül mindent helyre tesz… Azért az okostelefont elővettem, mégis megkeresem mi is ez... Aha, szexuális úton terjedő betegség… felnőtt férfiak és nők 70%-a elkapja legalább egyszer - tehát nem valami különleges… Ok. Lehetséges tünetek… meddőség, vesebántalmak, here-, mellékhere panaszok... Ideges lettem, ezek azért már komolyabb dolgok. Szerencsére egyedül voltam, és ha már a telefon a kezemben van, jó lenne felhívni páromat, hogy mégis mi is helyzet. Tárgyilagosan megbeszéltük - habár röviden. Sose voltam féltékeny, egy pillanatra sem jutott eszembe vádolni, mert tudtam, hogy a kedvesem nem tehet róla. Én fertőztem meg őt…

Az éjszakát egyedül töltöttem. Alig tudtam elaludni, hajnalig gondolkoztam hogy most mit is tegyek. Annyi biztos, hogy felelős vagyok az életemért, és bizony korábbi kapcsolataimat is informálnom kell. Amerikai Sitcom-ok főhőseként éreztem magam, mikor felsoroltam magamban, hogy kit is kell informálnom... Gyorsan rájöttem, nem vagyok egy Barney Stinson. Hiába próbáltam, nem sikerült többet összehoznom mint összesen 3 személyt az elmúlt 15 évben. Legelőször is utolsó barátnőmet hívtam fel, egy 3 gyerekes édesanyát, aki elhagyott egy másik férfi miatt. Nem haragszom rá, sőt remélem boldog kapcsolatban él, annak ellenére hogy nem éppen egy szép szakítás volt. De hát már csak a másik férfi miatt is el kellett mondanom neki... ugye. A másik lánnyal is beszéltem, és lassan, összeállt bennem a kép....

Pár hétre rá találkoztam az ex-feleségemmel is. Ex mert azóta elváltunk. Egy vacsora erejéig láttam. Nem tudom, hogy van-e férfi most az életében, mert miután elváltunk ilyen dolgokról nem beszélünk. Már korábban is tudtam, hogy volt egy (pár) szeretője. Akkor is, amíg házasok voltunk. Nem rovom fel neki, mert hát minden bizonnyal én is hozzájárultam a helyzethez. Igaz, kétszer is elkaptam őt egyéjszakás kalandokkal... Aztán később megtudtam, hogy voltak mások is… Akkoriban amúgy is komoly problémáink voltak, valahogy megoldottuk, vagy legalábbis annak látszott minden. Pár hónap múlva szinte nem is gondoltam már ezekre a dolgokra. De az egyik ilyen alkalommal - - -emlékszem, felróttam neki, hogy ha ilyet csinál, akkor legalább védekezzen, gondoljon saját egészségére, no meg ez enyémre is! Nem is gondoltam akkor, hogy ez az intelem már késő.

Pár éve már mindenféle vesebajaim voltak. Sőt egy mellék-heregyulladásom is volt. Az orvos kérdezte, hogy hogyan is állok a hűséggel. Mondtam, minden rendben van. Sosem voltam féltékeny, akkoriban meg voltam győződve, hogy feleségem is hűséges. Nem tudom mit gondolt az orvos, de sajnos egy hibát elkövetett… csak én kaptam orvosságot. Így aztán egymást fertőztük a gyógyszeres kúra után is… meg sajnos másokat is.

Hogy miért írtam ezt le? Mert én levontam a következtetéseimet, és talán egy kicsit ti is. Nekem szerencsém volt, hogy egy ilyen viszonylag veszélytelen betegséget kaptam el. De ugyanúgy lehetett volna kankó vagy akár HIV is.

Összefoglalva:

- Szexuális úton terjedő betegségek elsősorban szexuális úton terjednek (...és nem a WC-ülökén keresztül)!
- Teljesen mindegy hány szexuális partnered volt és van, Te is elkaphatod!
- Mindegy hogy hűséges vagy, vagy nem. Te is elkaphatod, hiszen nem csak rajtad múlik!
- Ha egy szerelmi háromszögben vagy, vagy egy ilyet akarsz létesíteni, gondolj a saját és a többiek egészségére is. Legalább védekezz!


Kérlek, tartsd be a Jogi és adatvédelmi szabályzatunkat!

andrealung139165ff.jpgKözzétette: Lung Andrea 
Szerző: Anonym 
További írások a szerzőtől: Lélekgondolat
Facebookon is követheted Andrea hivatalos oldalát


Fontos! A Lelekgondolat.blog.hu független bármely politikai vagy vallási nézettől, és tevékenységével sem kíván semmilyen konkrét politikai vagy vallási szervezetet támogatni. A blogbejegyzésekhez hozzáfűzött kommentek nem a Lelekgondolat.blog.hu nézeteit tükrözik. Bloggereink a posztokat segítő szándékkal írják, de a hozzászólásokat nem tudják befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Ezért kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek! A szélsőséges megnyilvánulásokat moderáljuk!