Vannak olyan dolgok az életben, amiről szeretjük azt hinni, hogy csak másokkal történhetnek meg. A kapcsolatok elején esküdözünk magunknak és másoknak is, hogy mi soha, de soha nem fogjuk ezt vagy azt tenni. Ilyen a félrelépés is. Sokszor akkor is hajtogatjuk fennhangon, hogy mi bezzeg semmiképp nem leszünk hűtlenek, ha közben belül nagyon is jól tudjuk, vagy legalábbis érezzük, hogy bizony rezeg a helyén az a bizonyos léc. Aztán egy óvatlan pillanatban végül csak beleesünk a csaló szerepébe. Egy karácsonyi céges bulin is ellenállhatatlanná válhat egy kollegina. De elkaphat minket a vágy a gyerek csoporttársának apukája iránt is, akivel reggel egyszerre szoktunk érkezni. A lehetőségek tára ebben az esetben is végtelen. Mégis néhányan soha, mások gyakran kerülnek ilyen helyzetbe. A hűtlenségről úgy általában szokott lenni az embernek véleménye. De ha velünk esik meg a dolog, csak állunk sután, igyekszünk valahogy, de mindenképp gyorsan megbirkózni az előállt helyzettel. Vélemény helyett, csak hebeg-habog az ember. Hirtelen a határozottságot felváltja a pánik, egy öntelt vigyor, némi rettegés, esetleg egy kis extra önbizalom vagy bűntudat, de mindenképpen felveri a tanyát az új felfedezés élménye. Ilyenkor általában nem befelé figyelünk, önmagunk válaszait kutatva, inkább másokra fókuszálva próbáljuk menteni a menthetőt.
- Sokszor a leghatékonyabb megoldásnak a "gyorsan elfelejteni a dolgot" szokott tűnni, ami aztán vagy megy, vagy nem. Többnyire azonban igazán akkor sem sikerül, ha minden zavartalanul megy tovább, és az álca meg a hárítás mesterei leszünk egy pillanat alatt. Hiszen te tudod a legjobban, hogy a lelkedet hosszú távon nem tudod becsapni. Ez az egyik legjobb recept az önmarcangoló boldogtalansághoz.
- Megoldás lehet, ha nyakig beleveted magad az újba, mit sem törődve a következményekkel: "Halleluja, végre szabadok vagyunk!" Jöhet a közös tetkó, a kiskutya, a gondtalan romantika. Amíg ki nem derül, egy semmi kis kedden a számlák fölött, hogy ez bizony megint ugyanannak a Deáknénak a vászna. Megnyugodva süllyedhetsz szépen lassan vissza a normális kerékvágásba, hogy aztán kis idő múlva ismét ott lebegjen a fejed felett a kérdés: "Hogy tudok én mindig ugyanolyan nőt/pasit választani?"
- Persze van olyan higgadt megoldás is, hogy csak megrántod a vállad. Nem nagy ügy. Kicsi hétköznapi dráma. Ugyan ki lát a makulátlan kirakatélet mögé? Három nap ajtócsapkodást pedig simán megér a mutatvány, ha kiderül. Már ha kiderül. A múltkor sem derült ki. Amúgy is mindenkinek szabad valahol egy gazda vagy gazdaasszony... inkább szabadnak tűnik a vásár, mint nem... és ilyenért ma már nem válnak az emberek.(?) Nem éri meg senkinek egy ilyen cécó. Szóval csak lazán. Az élet nem habos torta.
- Aztán lehetsz önérzetes is, aki kétségbeesve próbálja kimosni a megtépázott becsületét. Először magának, aztán másoknak is. Ilyenkor hajlamos az ember gondolatban átírni az eredeti forgatókönyvet - leginkább a másikat vagy a harmadikat okolva, ügyesen vagy ügyetlenül mentegetőzve. De leginkább minden felelősséget hárítva. Egy pillanat alatt válhatsz te is abból a felnőtt, döntésképes emberből, aki nagyvállalatot vezet, akár három gyereket is nevel főállásban, azzá, akit most éppen felszedtek, aki ártatlanul beleszaladt, aki hirtelen nem is gondolkozott a következményeken.
Nem minden hűtlenség jelent végzetes ballépést, de mindig hordoz valamilyen üzenetet neked. Igazán mindegy milyen, valamit mindig jelez, függően az eredeti kapcsolat értékeitől, minőségétől, megállapodásaitól. Ezért nem is lehet általánosítani ezzel kapcsolatban (sem). Ez elsősorban önmagadról, az életedről, a jelenlegi helyzetedről szól, és nem másokról. Arról, hogy mire lenne szükséged. Elsősorban a lelkednek. Akkor is, ha elsőre a hűtlenség csak gondtalan játszmának, felnőtt mutatványnak tűnik. Ezért ne a másikban keresd a hibát, hiszen egy kapcsolatot ketten formálnak. Vagyis a feléért te vagy a felelős. Ha beleugrasz egy kalandba, valamiért most nem mondasz nemet az újra, valamiért bevállalod. Akkor is, ha eddig nem tetted. Valami hiányzik az életedből, valami nem működik. Olyan, amit talán még te sem vettél még észre. Ne is a hálószobában keresd, mert bárhol lehet. A hiányzó kommunikációban, gyengédségben, a munkád sikertelenségében, hogy nem érzed szeretve magad, esetleg abban, hogy nincsenek kihívások az életedben. A legdurvább megcsalás nem is a hálószobákban, hanem a lelkekben történik. A válaszaidat önmagadban kell keresgélned, mert az önismeretedben rejlenek. Abban, ahogy a párkapcsolatot és önmagadat abban látod. Azokban a mintákban, amit otthon gyerekként láttál, amit magadnak kialakítottál. Benned vannak elrejtve, ahogy a felelősségtudat a tetteidért és a döntéseidért is. Te vagy az, akiben valami, valahol, valamilyen hiányt jelzett. Hiszen a vonzás is csak akkor lehet kölcsönös, ha valamit meg tud rezegtetni benned. Ha őszinte vagy magadhoz, tudod, hogy nem a másik miatt teszed. Nem a vonzalom a magyarázat. Nem azért történik, mert ő ilyen vagy olyan, mert így vagy úgy néz ki, otthon ez vagy az nincs. Amikor megcsalsz valakit, nem csak a másik embert nem veszed figyelembe, de ez biztos jele annak, hogy nagyon sokáig a saját igényeidet sem hallottad meg. Csak akkor lehet teljes életet élni, ha tudod tisztelni önmagadat és ezáltal másokat is. Ezt pedig csak alapos önismerettel, önmagadhoz való őszinteséggel lehetséges. Csernus Imre gondolatai nagyon szépen összefoglalják a lényeget. Aki megszívleli, jobb ember lehet.
"A párkapcsolat nem azt jelenti, hogy egymás tulajdonai vagyunk, mert amíg én tulajdonként tekintek a másikra, addig megcsalom. De nem a másikat csalom meg valójában, hanem önmagam hitét, mert önmagam ígéretét nem tartom meg, amit önmagam felé tettem. Ez pedig sokkal brutálisabb. Nem az a brutalitás, hogy a másikkal mit teszek, hanem, hogy magammal mit teszek. Ha ezt teszem, akkor az idő múlásával meg fog szűnni az öntiszteletem. És, ha ez megszűnik, akkor ennek a hozadékaként nem leszek hatékony segítő, mivel hogy önmagam szemébe nem tudok belenézni, mert olyanokat kezdek el állítani, amit én nem teszek. Ebből adódik, hogy akkor megszegem az orvosi eskümet. Szóval ilyen izgalmas összefüggések."
(Csernus Imre)
(Fotó: Sec)
Kérlek, tartsd be a Jogi és adatvédelmi szabályzatunkat!
Szerző: Lung Andrea
További írások a szerzőtől: Lélekgondolat
Facebookon is követheted Andrea hivatalos oldalát
Fontos! A Lelekgondolat.blog.hu független bármely politikai vagy vallási nézettől, és tevékenységével sem kíván semmilyen konkrét politikai vagy vallási szervezetet támogatni. A blogbejegyzésekhez hozzáfűzött kommentek nem a Lelekgondolat.blog.hu nézeteit tükrözik. Bloggereink a posztokat segítő szándékkal írják, de a hozzászólásokat nem tudják befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Ezért kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek! A szélsőséges megnyilvánulásokat moderáljuk!
