M.-nek, szeretettel

Van valaki az életemben, akit ugyan nem ismerek sem régóta, sem nagyon jól, de mégis nagyra becsülöm. Mégis a szemem előtt virágzott bántalmazott feleségből egyik napról a másikra, boldog, sugárzó, egyedülálló és csupa nagybetűs nővé. Kizárólag önmaga erejéből, sok testi-lelki szenvedés után, azt a határozott döntését követően, hogy új életet kezd. Az ilyen lépéseket nem hirtelen teszi meg az ember, akkor sem, ha kívülről ez néha így tűnik. 

Az ilyen sorsfordító döntések mélyen bennünk születnek. Sokszor sok idő kell hozzá, hogy megtaláljuk az az elfeledett utat legbelsőbb énünk legrejtettebb kincseihez, melyek erőt és hitet adnak a változáshoz. Sokszor csak olyankor sikerül eljutni hozzájuk vagy még akkor sem, amikor már annyira tarthatatlan a helyzet, hogy akár a lét a tét. 

A családon belüli erőszak a bántalmazó kapcsolatok még mindig a tabu témák közé tartoznak. Nem csak az hallgat róla, aki elköveti, de sokszor az sem beszél, aki elszenvedi. Akár évekig, egyre durvább keretek között. Nehéz segítséget kérni, mert a szégyen, az önmarcangolás, a félelem, a szeretetről alkotott hibás kép a fejünkben, de akár a gyermekkorunkból hozott minták  is megakadályozhatnak ebben minket. Sajnos nem sokat hallunk arról sem, hol kezdődik a bántalmazás egy kapcsolatban vagy egyáltalán mi az. Pedig nem kell elcsattannia egy pofonnak ahhoz, hogy valaki egy mérgező kapcsolatban éljen. Szavakkal is lehet verni, korlátozó viselkedéssel is el lehet lehetetleníteni valakit. A harag, a kontroll sokszor hatékony eszköz a bántalmazó fél számára, mert kiszámíthatatlan vagy agresszív viselkedése félelmet kelt. Ha te is ilyen kapcsolatban élsz, ne magadban keresd a hibát, inkább nézd meg kicsit más szemmel, mi történik körülötted.

Sajnos sokszor a szerelem annyira elvakít minket, hogy nem is vesszük észre a másik valódi szándékait, mert szerelembe csomagolva jönnek az első önbizalmat rengető bombák és elhisszük, hogy őszinte jó szándékból kaptuk őket. Hiszen mi tiszta szívvel szeretünk, az nem lehet, hogy a másik saját - számunkra először láthatatlan - belső démonjai vagy rosszul rögzült viselkedés miatt tudatosan, esetleg teljes érzelmi kontroll hiányában rosszat akar nekünk! Sajnos az ilyen kapcsolatok lassan válnak kívülről is mérgezővé. A közhiedelemmel ellentétben nem csak férfiak, hanem bizony nők is lehetnek a bántalmazó felek egy kapcsolatban. Milyen intő jelekre kell odafigyelni? Honnan tudjuk, hogy rossz irányba halad egy kapcsolat? Fontos, hogy itt ne egyszer kiragadott eseményeket vegyünk figyelembe - noha komoly figyelmeztetést hordozhat egy ilyen mozzanat különösen a kapcsolatok elején - hanem olyan ismétlődő viselkedést, mely rendszeresen előfordul, és amely arra késztet minket, hogy a saját viselkedésünkben annyira igazodjunk, hogy lehetőleg elkerüljük ezeket a reakciókat.

Ha valaki nem tudja a haragját kontrollálni, akkor bizony hamar jönnek az intő jelek. Ha valaki az első hónapban dühében üvölt veled, szófordulatokkal bánt meg, poharat vagdos dühében a földhöz, felnőtt érvelés helyett, megrántja a karod, megráz esetleg akár meg is üt egy vita hevében, nem biztos, hogy érdemes arra, hogy kitarts mellette hosszú távon. Gondolkozz el azon, hogy ha ilyen rövid idő után azt mondja, te vagy az, aki ilyen érzelmeket váltott ki belőle, a te viselkedéseddel van a probléma - akkor is, ha te semmi bántót nem találsz benne akárhányszor is gondolod újra a helyzetet - , mire számíthatsz később? Van, hogy az agresszív viselkedést nagyon nehéz időben észrevenni megváltoztatni külső segítség nélkül, különösen, ha nem testedet, hanem lelkedet veszi célba. Ezért sokáig abból, ami az ajtók mögött zajlik, nem tud semmit a világ, a szeretteik, a kívülről tökéletes kapcsolatok még lehetnek mérgezőek. 

Azt mondják, hogy az a férfi vagy nő, aki nem rendes a pincérhez, valószínűleg nem rendes ember. Az köznyelv néha sarkos, sokszor általánosít, de érdemes elgondolkozni néha, mi is az igazi mondanivaló egy-egy gondolat mögött. Az az ember, aki nem közeledik szeretettel a gyerekedhez - beleérte a hisztis napokat is -, nem fogadja el a barátaidat, szeretné, ha tovább adnál a házi kedvenceden, vajon mennyire lát téged vagy a szükségleteidet? Mennyire akar beilleszkedni a te életedbe, ahelyett, hogy gondolkodás nélkül követelőzve, esetleg szisztematikusan átrendezné azt? Mennyire nagy valószínűséggel nem téged szeret, hanem azt szeretné, ha őt szeretnéd. Ez pedig nagy különbség, ha bele gondolsz. Aki nem fogadja el azokat, akik az életed fontos oszlopai, az később sem fogja engedni, hogy önmagad legyél. A korlátozás pedig félelmet és boldogtalanságot hoz egy idő után, hiszen nem a saját életedet éled, hanem valaki másét.

Aki folyamatosan ellenőrzés alatt tart, megkérdőjelezve, hogy merre jártál, kivel találkoztál, mennyi idő alatt értél haza, nem azért teszi ezt, mert félt, hanem mert kellő önbizalom hiányában beléd kapaszkodik, meggátolva téged a saját szabadságodban. Akkor sem, ha közben ezerszer elmondja milyen szép, okos vagy, esetleg ajándékokkal halmoz el. Az ilyen élet sok rettegéssel, magyarázkodással jár, melyben nem lehet kiszámítani a támadásokat. Sajnos az ilyen kapcsolatokban idővel elmaradnak a barátok, a segítő kapcsolatok, elszigetelődik az ember és magányosan kell szembenézzen a kialakult helyzettel. A kritika nem építő visszajelzés, mely a fejlődésed szolgálja, sokkal inkább arra van, hogy lerombolja az egészséges önérzeted és önbecsülésed. Az, aki folyamatosan kritizál, az ő gyenge lábakon álló önszeretetét szeretné egyensúlyozni. Az támadások idővel egyre mélyebbre ütnek, határozatlanná tesznek és értéktelennek a saját szemedben, melynek hatására egyre bizonytalanabb leszel az élet dolgaival kapcsolatban.

Aki egészséges szerelmet ad, nem akar idomítani, a saját belső világának tükrében átformálni téged. Nem beszél elmarasztalóan a korábbi kapcsolatairól sem, hiszen ez őt is minősíti. Nem várja el, hogy megtagadd a múltad, hiszen az ott szerzett tapasztalatoktól lettél az, aki ma vagy. Nem üt meg, nem aláz meg, nem rombolja le az önértékelésedet. A boldog párkapcsolat nem azt jelenti, hogy nincsenek súrlódások, hanem azt, hogy nem kell feladnod önmagad, hogy valaki mást boldoggá tegyél. Ha pedig mégis belefutottál egy ilyen kapcsolatba, akár sok évvel ezelőtt is, hidd el, mindig van kiút. Ne szégyellj segítséget kérni. Akár azoktól sem, akiktől elfordultál. Hidd el, kívülről sokat lát az ember, akkor is, ha nem beszélsz nekik erről! Soha sem késő újra kezdeni! Egy életed van, éld meg jól!

(Photo credit by: Zig Andrew)