"Egyszer, amikor a retrieveremmel, Cartmannel utaztam a vonaton, odajött hozzánk egy kislány a nagymamájával és nagyon szerette volna a kicsi megsimogatni a kutyusomat.
Megengedtem neki, Ő pedig annyira hálás volt ezért, hogy nekem adta azt a karkötőt, amit édesapja vett neki valahol külföldön és amiből csak kettő volt neki. Elfogadtam, mert láttam, hogy a kislány mennyire szeretné, ha elfogadnám.
A mai napig megvan az a kis narancsszínű virágos karkötő. Arra emlékeztet, hogy a kisgyerekek tele vannak szeretettel... én külön hálát adok azokért a kicsikért, akik már egész pici koruk óta szeretik az állatokat."
(I és kutyusa Cartman, 27)

Kérlek, tartsd be a Jogi és adatvédelmi szabályzatunkat!

Közzétette: Lung Andrea 
Szerző: Anonym 
További írások a szerzőtől: Lélekgondolat
Facebookon is követheted Andrea hivatalos oldalát

Fontos! A Lelekgondolat.blog.hu független bármely politikai vagy vallási nézettől, és tevékenységével sem kíván semmilyen konkrét politikai vagy vallási szervezetet támogatni. A blogbejegyzésekhez hozzáfűzött kommentek nem a Lelekgondolat.blog.hu nézeteit tükrözik. Bloggereink a posztokat segítő szándékkal írják, de a hozzászólásokat nem tudják befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Ezért kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek! A szélsőséges megnyilvánulásokat moderáljuk!