Napjainkban olyan szócsaták tanúi - vagy akár részesei - lehetünk a virtuális vagy való világban, amire korábban csak ritkán és igen komoly személyes érintettség esetén volt példa. Manapság vadidegenek, ismerősök, barátok barátai csapnak össze, vélt vagy valós igazuk érdekében, olyan komoly sértéseket vágva egymás fejéhez, mely normális időkben polgári peres eljárások alapja is lehetne.
De vajon észrevesszük-e, milyen súlyos szavak repkednek a levegőben?

Egy olyan társadalomban, ahol nyugodt eszmecsere helyett személyeskedésbe torkolló viták alakulnak ki, gondolhatjuk, hogy minél durvább a sértés, minél erősebb a kioktatás, annál igazabbnak tűnik a vélemény. De legalábbis, annál biztosabbnak próbál hatni a véleményező a másikkal szemben. Nem hátrálunk meg a legbántóbb jelzők használatától, még akkor sem, ha sokan a legalapvetőbb szófordulatokat is képtelenek helyesen leírni. Rengeteg az önjelölt szakértő és már senki sem riad vissza az igen hangzatos véleménynyilvánítástól. Függetlenül attól, hogy az igen kifinomultnak és iskolázottnak tűnő pengeváltásoknak sokszor se füle, se farka. Divatos lett pszichológiai szakkifejezéseket alkalmazni a másik megsértésére és a saját intelligenciánk csillogtatására. Igaz, leginkább akkor, amikor elfogytak a kézzelfogható érvek, vagy igazából egyáltalán nem is kívánjuk meghallgatni a másikat. Soha ennyi pszichopata, skizofrén, őrült, mániákus, paranoiás és dilettáns nem volt még személyesen megnevezve a világhálón, mint manapság.

De tudjuk-e valójában, mivel is dobálózunk? Felmérjük-e a szavaink súlyát? Tudod igazából mit jelent az a kifejezés, hogy pszichopata, szociopata vagy antiszociális? Kiket, milyen problémákat és mennyi embert érint valójában? Biztosan vannak, akik tudnának helyesen válaszolni a kérdésre, de talán ugyanennyien nem. Ennek ellenére vagy éppen ezért, beszélni kell erről, mert amikor ezeket a kifejezéseket használod sértésként egy másik emberre, saját magadról is alkotsz egyfajta - mondjuk ki, nem túl hízelgő - képet. Ebben a cikksorozatban megnézünk néhányat a leggyakrabban bántásként használt pszichológiai szakkifejezéseket, hogy mindenki megértse, a mentális betegségek nem viccesek, és nem kifinomultságra utal, ha verbális fegyverként használod ezeket mások ellen. Mellőzni fogjuk most a komoly, tudományos szakszavakat, mert az a cél, hogy mindenkinek világos legyen, miről is beszélünk.

Te normális vagy?
Nem megsérteni akarlak. Csak azért kérdezem, mert mielőtt belemerülünk ebbe a témába, érdemes tisztázni, mit is tartunk normálisnak. Mert igazából az egész innen indul ki. Hiszen amikor azt mondjuk, hogy "X.Y. egy pszichopata állat", akkor arra szoktunk szimplán utalni, hogy nem tartjuk az illetőt kicsit sem normálisnak. Az nagyon jó, ha szerinted te normális vagy, viszont jó ha tudod, hogy sokszor a valódi pszichopaták sem gondolják  ezt magukról másképpen. A pszichopatológia lényege pedig éppen a normálisnak tartott viselkedéstől való eltérés. Így aztán a helyzet az, hogy csak azért, mert te azt gondolod magadról, hogy normális vagy, sajnos még önmagában nem sokat jelent. Az, hogy mit tekintünk normális viselkedésnek, nem egyszerű meghatározni, ugyanis kultúránként, népcsoportonként, társadalmi rétegenként változhat. Fontos azt is végiggondolni, hogy vajon, ha meg tudjuk határozni a "normális" fogalmát, akkor tudjuk-e, hogy a mi áll a pszichológiai fogalmak mögött valójában.

Neked mi a normális?
Egy emberevők lakta szigeten teljesen rendben van elfogyasztani a helyi varázslót születésnapi vacsoraként. A modern társadalom és a különböző vallási kultúrákban azonban egészen más normákat, szabályokat tartanak a viselkedésünkre vonatkozóan mérvadónak. Vannak olyan alapvető dolgok, melyeket általánosan érvényesnek tartunk magunkra és másokra nézve is, és azt a viselkedést vagy gondolkozást tartjuk problémásnak, mely ettől jelentősen eltér. Senki nem gondolja, hogy normális dolog bemenni a sarki boltba és lemészárolni a hentest, csak mert nem minket szolgált ki először. Nagyon nehéz értelmet találni abban is, ha valaki hangokat hallva, majd ezek parancsára kiírtja a családját vagy egy napsütéses reggelen sorrendben kivégzi az iskolatársait. Az is furcsa lehet, ha valaki sárkányokat lát, vagy a láthatatlan barátaival beszélget. Azt elképzelni sem tudjuk, mi visz rá arra valakit, hogy dühében vagy valamilyen vallás miatt, nekivezessen egy utasszállítót egy hegynek. Nem tartjuk normálisnak, ha valaki megállás nélkül hazudik. Ha erőszakot követ el, sorozatban gyilkol, halottakkal közösül, rendszeresen bántalmazza fizikailag vagy lelkileg a családját, amelyben ráadásul még örömét is leli. Elszörnyedünk, ha valaki megpróbálja szisztematikusan halálra éheztetni, esetleg megcsonkítani magát. Nem értjük, hogy tud egy ember olyan mértékben rettegni a madaraktól, hogy emiatt nem meri elhagyni a lakását. (Itt szeretném megjegyezni, ha a mégis azt gondolod, hogy az itt felsoroltak között akár egyetlen olyan is akad, amivel szerinted semmi gond sincsen, akkor bizony elég valószínű, hogy baj van és célszerű lenne segítséget kérni.)

Mi az a pszichopatológia?
A példákat a média által bemutatott szélsőséges esetekből hoztam. A valóságban a kép a pszichopatológiát és a pszichopatákat illetően - ahogy erre számítani lehetett - jóval árnyaltabb. Ugyanis a két említett dolog nem ugyanaz. A pszichopatológia a lelki élet zavarainak tüneteivel foglalkozó elmekórtan, mely a normálistól eltérő jelenségeket vizsgálja, melybe számos eltérő mélységű és gyökerű probléma beletartozik. A szakemberek az Amerikai Pszichiátriai Társaság által kiadott Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, röviden DSM-V-TR (2013) nevű kézikönyvet használják útmutatónak, mely tartalmazza az összes jelenleg ismert mentális problémát, illetve az azok megállapításához szükséges tünetcsoportokat. Veszélyes kis könyvről van szó, ezért a legtöbb szakember igen óvatosan és nagy felelősséggel forgatja. Ha valaki olvasgatni kezdi, bizony pillanatok alatt tudja önmagát ebbe-abba, vagy akár egyszerre több kategóriába is sorolni. Szerencsére a diagnosztika ennél jóval bonyolultabb dolog, és igazából csak képzett szakemberek végezhetik. A kézikönyvben található lista minden kiadással megállíthatatlanul növekedni látszik, noha formálódik is a társadalmi változásokat követően. Két példa erre: a homoszexualitás az első kiadásban még mentális betegség volt, ma már nem az. Korábban nem volt internetfüggőség, ma már létezik. Értelemszerűen, visszafelé is működik a dolog. Lesarkítva ez annyit tesz, hogy hiába számítasz ma még normálisnak, elképzelhető, hogy húsz év múlva már nem leszel annak tekinthető. Nos, legalább ezért kétszer gondold meg, hogyan bánsz a szavakkal, jelzőkkel, skarlát betűkkel felérő megnevezésekkel. Ki tudja, te milyen kategóriába esel majd egy idő múlva?

Minden pszichopata veszélyes?
A média ügyködése ellenére, az igazság az, hogy nem minden pszichopatológiai jelenség takar gyilkos, szadista, vérengző fenevadakat. A pszichopatológia egy jóval tágabb fogalom, míg a pszichopaták csupán egy adott csoportját jelentik a mentális illetve pszichés problémákkal küzdő embereknek. Ők olyan hosszú távon fennálló személyiségzavartól szenvednek, melyek tünete, hogy a normálistól valamilyen formában konzekvensen eltérő gondolkodásmódot, érzelemvilágot és viselkedést mutatnak. Ezért kellene körültekintőbben bánni ezekkel a szavakkal. Nagyon sok olyan ember él valamilyen pszichológiai problémával a világban, melyre a szakemberek azt mondják, hogy ez vagy az a pszichopatológia, mégsem számítanak közveszélyes őrültnek. Ezeket az embereket komolyan és hátrányosan érinti  problémájuk és annak következményei, sokszor az életük szinte minden területén. Ilyen lehet a depresszió, étkezési zavar, esetleg valamilyen függőség, valamilyen viselkedési zavar. Lehet átmeneti, hirtelen jelentkező, külső hatás miatt bekövetkező, fokozatosan kialakuló, esetleg állandó és akár öröklött is. Arról nem is beszélve, a mentális, viselkedés vagy érzelmi zavarok gyakran halmozottan, egymást fedve, kiegészítve vagy erősítve is megjelenhetnek. Van, amit a tudomány mai állása szerint lehet sikeresen kezelni, és olyan is van, amivel nem sokat tudnak kezdeni még a szakemberek.

Mielőtt bárkit is elhamarkodottan besorolnánk valahova egy vita hevében, álljunk meg egy pillanatra. Gondoljunk bele, mit érezhet az ember, ha egy olyan probléma miatt, amiről igazából nem is tehet, szégyenkeznie kell. Nem szabad elfelejteni, hogy minden ember és minden probléma egyedi. Ezért általánosítgatás helyett, érdemes átgondolni, kit és hogyan bántunk a szavainkkal. De ami ennél is fontosabb: jó, ha az ember tisztában van a mondanivalója valódi tartalmával. Különösen, ha alkalomadtán egyes kifejezéseket gyalázkodásra sem rest használni az ember. Ezért a cikk második részében azt járjuk körbe, hogy tulajdonképpen kik is azok a "pszichopaták", akikre a média és a köznyelv általában gondol, amikor ezt a kifejezést olyan könnyelműen használja. 

(Fotó: Wordpress)

Kérlek, tartsd be a Jogi és adatvédelmi szabályzatunkat!

Szerző: Lung Andrea
További írások a szerzőtől: Lélekgondolat
Facebookon is követheted Andrea hivatalos oldalát

Fontos! A Lelekgondolat.blog.hu független bármely politikai vagy vallási nézettől, és tevékenységével sem kíván semmilyen konkrét politikai vagy vallási szervezetet támogatni. A blogbejegyzésekhez hozzáfűzött kommentek nem a Lelekgondolat.blog.hu nézeteit tükrözik. Bloggereink a posztokat segítő szándékkal írják, de a hozzászólásokat nem tudják befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Ezért kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek! A szélsőséges megnyilvánulásokat moderáljuk!