Amikor valami vagy valaki nekünk fontos hirtelen - végérvényesen vagy átmenetileg - eltűnik az életünkből, legyen az egy szeretett személy, egy párkapcsolat, vagy akár a munkánk, akkor gyakran érezzük úgy, hogy nincs értelme küzdeni, nincs értelme szeretni, nincs értelme élni. Az ilyen veszteségek miatt úgy érezhetjük, nem csak az életünk egy fontos pillére, de a lelkünk egy darabja is elveszett. Sokszor egy ideig nem is érzékelünk mást, csak a kimondhatatlan űrt, mely gyakran megkérdőjelezi eddigi életünk minden mozzanatát. Akármilyen fájdalmas is ez a folyamat, érdemes tudatosan megélni, amennyire csak képesek vagyunk rá. Fontos, hogy befelé figyelve, nyitott szívvel meghalljuk a legfontosabb üzenteket, felismeréseket, melyeket ez az időszak hordoz számunkra.
Nézd meg, hogyan és mit tanítanak a veszteségeink. Engedd, hogy jobban megismerd önmagad egy olyan helyzetben is, amit még soha nem tapasztaltál meg korábban! Tanulj meg tudatosan élni! Jelen lenni lélekben és gondolatban akkor is, amikor ez elképzelhetetlennek tûnik. A képesség a tudatos egyszerre kifelé és befelé figyelésre egy ajándék, de keményen meg kell dolgozni érte.
A téma mindig aktuális valahol, valakinek. Szeretettel ajánlom nektek!
A linkre kattintva olvashatjátok az egész írást.
