A Karácsony a béke és a szeretet ünnepe. Hetekig készül rá az ember. Rohangálunk a boltok között: hal a levesbe, harisnya Gizikének, műcsont a kutyának, mák, dió, és kell egy új égősor is. Díszbe öltözik a lakás, és igyekszünk a lelkünket is bearanyozni. Várjuk a karácsonyi vacsorát, az ajándékozást, hogy végre szusszanhassunk egyet a kanapén. Előre örülünk, hogy kilencvennyolcadszorra is megnézhetjük majd ugyanazt a  betörős karácsonyi filmet. Boldogan tömhetjük a mézeskalácsot, csokis csillagot, diós háromszöget, szaloncukrot. Végre megint együtt lesz a család! Igaz, hogy eddig még egy Karácsonyt sem sikerült megúszni súrlódás vagy konkrét cirkusz, esetleg egy igen komoly sértődés nélkül, ennek ellenére most is, mint minden évben, reméljük a legjobbakat. Egészen addig, amíg hirtelen ott nem találjuk magunkat, meredten bámulva, mint a tömött pulyka az asztalon, egy hirtelen családi csetepaté kellős közepén... Miért olyan nehéz békésen ünnepelni? Miért van az, hogy szinte soha sehol nincs Karácsony vita nélkül?

Sokan keresik erre a választ a karácsonyfa alatt, pedig nem igazán ott rejtőzik. A konfliktusok messziről jönnek, és úgy toppannak be a legváratlanabb pillanatokban, mint a régen látott rokonok. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor tudjuk, hogy ezek a karácsonyi harcok nem újak, csak minden évben újra díszbe öltöznek. Így aztán, amikor egyszer csak megelevenednek a fenyő körül, nem vesszük mindig észre, hogy ezek bizony már jól ismert csontvázak a régi családi szekrényből, amit eddig még soha senkinek nem sikerült valamiért kitakarítania. A családi összejövetelek is egyfajta láthatatlan fonálon, valamilyen olvasatlan, de jól ismert forgatókönyv szerint zajlanak, és bizony a szereplők sem cserélgetik a gúnyájukat és a viselkedésüket, csak azért, mert idén nem piros, hanem kék díszek lógnak a fán. Valahogy minden ugyanaz, semmi sem változott, akkor sem, ha sajnos néha eggyel kevesebben vagy akár kettővel többen ülünk az asztalnál.

Elvárásokkal szemben

Pedig milyen jó lenne, ha működne ez a dolog és egy pillanat alatt el lehetne fújni minden gondot, bajt, bánatot! sajnos a legtöbbször már az ünnepek előtt sikerül elkezdődnek a meccsek, higy aztán a nagy napon kiélesedve lejátszhassa az ember a finálét. Ahol nagy a család, ott mindig probléma a "ki, milyen napon, hova megy" kérdés: De a múlt évben is először oda mentetek, nem? Netán igen rosszban elvált szülők esetén a Na akkor az a ... apád/anyád, meg az a ... nője/pasija örülhet, hogy őket választjátok helyettünk. Ahol nincs ilyen fajta lelki terror, ott van más konfliktusforrás. Ki nem ismeri azt a csodás pillanatot, amikor boldogan tömné szájába az első falatot a kedvenc sütijéből, amikor elhangzik egy jól irányzott: Láttad, hogy lefogyott Marika? Milyen csinos lehetnél te is, ha kicsit lefogynál! Villa letesz, oda a sütimenyország. De ha esetleg egy friss és nagyon fájó válás után soványan igyekszel a két Milyen neveletlen! gyereket egyedül asztalhoz ültetni, akár emberfeletti harc árán is: Ez is amiatt a gazember miatt van! Hiába.. nem kellett volna hozzámenni, látszott, hogy egy naplopó! Bezzeg Janka ebben is milyen jól választott....

Forog a szókés, komoly gyomrosok repkednek a süteményestál körül. Rég bejáratott játszmák. Ismerjük őket, tudjuk hogyan kell - nem jól vagy annyira eredményesen rosszul - reagálni, hogy aztán a másikban még jobban elszabaduljon a pokol. Mégiscsak Karácsony van! Karácsonykor minden más! Békepipa, szeretet, boldogság. Elvárás a tökéletes családi harmónia, akkor is, ha igazából egész évben non-stop harcoltunk egymással.Nagy levegőt vesz inkább az ember, kényszeredetten vigyorog, gyorsabban nyeli a forralt bort. Amikor aztán a harmadik pohár után lazulnak a magunkra erőltetett zenzakók, gyakran kiborul az a bizonyos. Hiszen igazság szerint, szeretet ide, áldás oda, bizony a megoldatlan konfliktusok, a testvéri rivalizáció, az ilyen-olyan elvárások, a másik iránt feloldatlan harag, mind ott ülnek ilyenkor velünk az asztalnál, ugrásra készen.

Tudatos fegyverszünet

Bárhogyan is igyekszünk egy napra makulátlanná alakulni, be kell látni, hogy nincsenek igazán tökéletes, hibátlan családok. Nincsenek konfliktusmentes közösségek, emberi kapcsolatok, csak olyanok, ahol ezeket tudják eredményesen rendezni. Vagyis nem az elvárásainkat kell dédelgetni az összejövetelekkel kapcsolatban, hanem átgondolni és megváltoztatni a viselkedésünket és a hozzáállásunkat! Tudomásul kell venni, hogy ahogyan te sem, a családtagjaid sem fognak egy estére varázsütésre tökéletessé válni. Már csak azért sem, mert ami neked tökéletes, a másiknak elfogadhatatlan. A cél nem az, hogy rózsaszín ködben úszva ünnepelj! Sokkal inkább az, hogy tudatosan felismerd és elengedd azokat a pillanatokat és helyzeteket, melyek elronthatják az ünnepet. Figyeld meg önmagadat és másokat is, hogy egy jobb önismerettel ügyesebben tudd kezelni a súrlódásokat. Ha a te viselkedésed megváltozik, az hatással lesz mások viselkedésére is. Ha benned elkezdődik egy tudatos, szeretetteljes változás, előbb utóbb boldogabbak lesznek a családi összejövetelek is, mert nem működnek majd azokat a gombok, benned melyeket működésbe hozva korábban egy pillanat alatt a plafonon voltál.

Mit tehetsz, hogy kellemesebb legyen a hangulat?

1. Ünnepelj a saját kedved szerint! Nem kell mindig igazodni másokhoz. Ha úgy érzed, nem tesz boldoggá a családi összejövetel, és nem vagy képes szeretettel, nyitottan és elfogadóan részt venni az ünneplésben, inkább maradj távol. Ne rontsd el mások ünnepét! 

2. Emlékeztesd magad, hogy nincs tökéletes család, és ahogyan te sem, úgy más sem az. Tudatosítsd magadban, hogy a jelenben élsz, vagyis senki sem fog egy nap alatt megváltozni, és a problémák sem oldódnak meg önmaguktól. Ami Karácsony előtt még megoldatlan probléma, az akkor is ott lesz a szőnyeg alatt, ha éppen karácsonyi angyalok csilingelnek a fülünkbe, akármennyire is próbáljuk elfelejteni ezeket konfliktusokat egy napra.

3. Gondold végig előre, mire számíthatsz! Ha tudod, hogy kik és mivel tudnak az érzékeny pontjaidra lépni, képes vagy ezeket a támadásokat kivédeni azzal, hogy nem reagálsz. Nem kell minden kesztyűt felvenni. Ha nem tetszik valami, ahelyett, hogy visszaszólnál, udvariasan engedd el a dolgot a füled mellett. Menj távolabb, beszélgess másokkal. Használd a humorod. Légy megértő, ahelyett, hogy mindenáron igazad legyen!

4. Uralkodj magadon! Minden konfliktushoz legalább két ember kell. Ha nem állsz bele minden helyzetbe harcra készen, hanem békésen állsz a másikhoz, sok fölösleges vitát elkerülhetsz. Ne felejtsd el, nem kell semmit bizonyítanod senkinek. Így nem kell, hogy önfejűségből, vagy sértettségből visszavágj egy értelmetlen beszólás miatt. Ha szem előtt tartod a belső értékeid, de nyugodt maradsz, a másiknak sem lesz más választása, mint elengedni a helyzetet és felhagyni a provokációval.

5. Tarts mértéket az alkohollal! Sokan csak akkor válnak önérzetes oroszlánná, ha az alkohol megtámogatja őket. Ezt a fajta összeütközést simán el lehet kerülni némi önfegyelemmel.

6. Keress egy szövetségest, aki segít neked megelőzni a konfliktust! Egyezz meg a társaddal, egy családtagoddal, akiben megbízol, hogy adjon neked egy finom jelet, ha rossz irányba mennek a dolgok. Így megelőzheted a konfliktusok kialakulását és magadat is jobban megismerheted. Sokat segíthet, ha az embernek van egy kívülálló segítsége, aki még időben figyelmeztethet a viselkedésedre!

7. Találd meg a módját, hogy feltöltődj! Olvass, sétálj, társasozz, tölts időt a gyerekeddel. Ne zárkózz be a lakásba, mert ha túl sokáig vagy azonos hatások alatt, hamar stresszes lehetsz, és öröm helyett rossz élmény lesz az ünnep. Használd fel jól az idődet, olvass, aludj pihenj! A kipihent embert nehezebb kihozni a sodrából!