Lung Andrea oldala

Lélekgondolat

Lélekgondolat

Apákról

2015. október 04. - Andrea Lung

Afatherhood.jpgmikor egy gyermek megszületik, védtelen és kiszolgáltatott. A tekintetekből próbálja megérteni a világot és valahogy meglátni önmagát. Egyetlen célja van: az életben maradás. Ha éhes, ha szomjas, ha fáj, ha fél, ha hideg van, ha meleg, egyetlen eszköze van a figyelemfelkeltésre: a sírás. Ismeri az anyja hangját, de a világában nincs más mankó. Gyorsan tanul, idővel felismer arcokat, rájön mennyire fontos a szemkontaktus, az érintés. Hamarosan megtanulja, hogy többen vannak körülötte. Kommunikálni kezd, bátorságot gyűjt, csúszni-mászni, járni kezd.

Hamarosan biztosan tudja, hogy van anya és apa, és hogy anya és apa nem egyforma. Anya szép. Anya miénk. Anyának jó illata van. Anya mindig tudja, hol van minden. Anya segít. Anya lemossa, megtörli, megoldja. Anyát nem mérjük emberi léptékben, mert az anyákat más anyagból gyúrták. Az anyák - a gyerekek világában - senkivel sem versenyeznek. Nem kell nekik. Egyik anya sem jobb a másiknál, minden anya tartozik valakihez. Anya a biztonság. Nem kell bizonyítani semmit. Nem vár semmit. Anya örök, ha szeret, ha nem. Apa más. A kislány, előbb-utóbb meg akarja majd hódítani az apját. A kisfiú, mire három lesz, megtesz mindent majd, hogy legyőzze. Mert apa más. Apa erős. Apa tudja. Apa megmondja, megszereli, megcsinálja. Mert Apa mindent tud. Kicsavar, becsavar, mindent, ami nehéz. Apához megyünk majd feleségül. Apa miatt verekszünk az oviban. Mert ő azt mondta, hogy... és Petike hiába vereti meg magát naponta a homokozóban a műanyaglapát-háborúban, az ő apukája egyszerűen nem tudhatja jobban. Mert Apa tökéletes. A legesleg. Mindenben. Emberbőrbe bújt istenség.

Igen, sokáig apa a minden. Akkor is, ha már nem játszunk a homokozóban. Egészen addig, amíg egyszer csak meg nem látod, hogy nem az. Mert apa elveszíti az állását és látod, hogy apa fél. Apa elveszíti anyát, mert a rák ellen még Superman sem tud mit tenni. Apa sír. Apa megöregszik, és fehér lesz a haja. Apa már nem a legerősebb, mert te már sokkal erősebb vagy. Már nem ő ismeri a legjobb orvost, mérnököt, boltot, hanem te. De valahol, legbelül valahol mégis kell, hogy istenség maradjon. Kell, hogy bólintson, ha az ember lenyírja a füvet, hogy azt mondja, büszke rád. Mert az ember addig valakinek biztosan gyerek marad, amíg vannak szülei.

Istenségnek lenni azonban nagyon nagy feladat. Nem is mindenki bírja el ennek a súlyát. Van, aki soha nem él még a lehetőséggel sem. Fejvesztve menekül, ha megtudja, ő bizony jelölt lett. Olyan is van, aki saját magát löki arccal a porba. Ki az alkohollal, ki az önzéssel zuhan. Van, aki az erejét, van, aki a szavakat használja az kiugráshoz. Van, aki a hazugságok, a szerencsejáték vagy a közöny segítségével csúszik lassan vagy gyorsan a biztos semmibe. Az is előfordul, hogy annyira nincs tisztában apa önmagával és istenkedésének öncélú és pusztító intézkedéseivel, hogy soha nem is veszi észre, hogy már nagyon régen arccal a porban fekszik, miközben még mindig harsányan parancsszavakat kiabál. Azt sem, hogy senki sincs ott, aki felsegítse. Sajnos olyan is van, hogy valaki kimondottan szeret apa lenni, de valamiért korán elszólítják őt, így vagy úgy, nála sokkal nagyobb istenek.

Te, aki egy porba hullott isten gyereke vagy, nem indulsz egyenlő esélyekkel azokkal szemben, akiknek az istenei jó munkát végeztek. Korán kell felnőnöd, sokszor a támasz nélkül kell küzdened, hogy aztán idővel tévesen elhidd, nem számíthatsz senkire. Így aztán bizalmatlanul állsz másokhoz, mert hiszen meg vagy róla győződve, hogy már biztosan tudod a leckét: soha sem lehet tudni, mit tesz majd a másik. Te, aki korán megtanultad, hogy az érzéseket jobb elrejteni, mert abból csak baj lehet, nehéz helyzetbe kerülsz, ha valaki szeretni akar. Ha a te istened is porba hullott, nagyon fogsz félni, hogy veled ez ne történjen meg, hogy te ne kövesd el ugyanazokat a hibákat, így aztán gyakran menekülőre fogod. Pedig mindenki esélyt kap, és te nem vagy felelős mások bukásáért. Nyúlj mélyen a lelkedbe, keresd meg azt a kisfiút vagy kislányt és porold le a ruháját! Nyugtasd meg kedvesen, nem az ő hibája, hogy poros lett. Mondd el neki, hogy nem kell félni, hogy most már felnőtt vagy, és rád számíthat. Gyógyítsd meg a lelked önmagad segítségével! Tanulj meg bízni önmagadban, megbocsátani másoknak, lépj át a félelmeid árnyékán. Csak akkor élhetsz teljesebb életet, ha mersz nyitottan állni másokhoz, ha el mered hinni, hogy te is szerethető és értékes vagy. Az isteneket nem mi választjuk meg. Viszont, hogy mennyit vagy hajlandó fuldokolni a porfelhőben, amit a földre zuhanással okoztak – azt csak és kizárólag te döntöd el.

 


Kérlek, tartsd be a Jogi és adatvédelmi szabályzatunkat!

andrealung139165ff.jpgSzerző: Lung Andrea
További írások a szerzőtől: Lélekgondolat
Facebookon is követheted Andrea hivatalos oldalát


Fontos! A Lelekgondolat.blog.hu független bármely politikai vagy vallási nézettől, és tevékenységével sem kíván semmilyen konkrét politikai vagy vallási szervezetet támogatni. A blogbejegyzésekhez hozzáfűzött kommentek nem a Lelekgondolat.blog.hu nézeteit tükrözik. Bloggereink a posztokat segítő szándékkal írják, de a hozzászólásokat nem tudják befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Ezért kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek! A szélsőséges megnyilvánulásokat moderáljuk!

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekgondolat.blog.hu/api/trackback/id/tr137887568

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bernadette Balogh 2015.10.04. 22:09:39

Fantasztikus ez az írás! Gratulálok Andi, és köszönom!
süti beállítások módosítása