Az a baj, hogy az emberek nem tudják milyen rövid is az élet. Amikor az ember megöregszik, elkezd azon gondolkozni, hogy is lehetett volna, mennyire más lehetett volna az élet. Egyszer csak rájön, hogy mennyi mindent kihagyott, elszalasztott. Olyan dolgokat, amelyek ott voltak az orra előtt. Csak ki kellett volna nyújtania a kezét, hogy megragadja a lehetőséget. De nem. Az ember könnyelműen nem él a lehetőségekkel. Talán pont azért, mert az annyira egyszerű lenne. Nincs annál rosszabb, mint megbánással élni. Minden nap azon gondolkozik az ember, mennyivel több mindent kipróbálhatott, csinálhatott volna. Most már nem lehet sokat tenni ez ellen. Pedig nincs annál rosszabb, mint ezekkel az elszalasztott lehetőségekkel együtt élni.
(E, 79 éves)

Kép: Lélekgondolat