@ZoltanKiss: Köszönöm szépen ezt a szép üzenetet. Igen, sokáig várta. De Apa tudta, hogy az élet olyan, mint egy vonat és az utasai. Aki él, boldogan megy a vonattal, mert el van foglalva a kalandokkal. Aki meg elfáradt az utazásban, az egyszer csak leül egy állomáson és onnan néz a vonat után. Ameddig tud, integet. De egyszer minden vonat eltűnik és előbb-utóbb egyedül marad az állomáson az ember. Egy idő után még a mi vonatunk is messze került tőle. Furcsa, hogy amióta elment, mennyi ember mondja el, valójában mi zajlott akkor ott és hogyan látták őt ebben az egészben. Sajnálom, hogy az életében nem tudta, mit gondoltak ezzel kapcsolatban róla mások. Talán, még most is itt lenne, ha tudta volna. Ki tudja.. Volt, aki a gonoszok közül a temetésen helyette - jobb híján- tőlem kért bocsánatot.....Megtört, idős ember, tele megbánással az Élet és sok ember felé. Apa jó ember volt. Még őt is megértette volna. Köszönöm.

Bejegyzés: Apám emlékére

Imre volt a mentorom, mikor a szakmát kezdtem. Megmutatta hogyan legyen tartásod, légy büszke a szakmádra és élj (ne visszaélj!) a hatalmaddal. Egy rövid ideig, mikor a gonosz legyőzte a tisztességet, szerény utódja voltam. Tőle tanultam meg “átlátni” és proaktívan cselekedni. Aztán telt az idő és nem hívtam, hogy beszélgessünk. Pedig várta, tudom.
Apám annak idején a Hortobágyon a kitelepítettek agronómusa volt, s mint ilyen a “túloldalon” állt. Egyik kitelepített a visszaemlékezéseiben listázta őket. Apámról ennyit írt: jó ember volt. És ez elég. Nekem útmutató.
Imre jó ember volt.

Bejegyzés: Apám emlékére

Aztán van az a történet is, ahol már kihűlt érzelmek vannak és mindenki a másiktól várja, hogy kimondassék - váljunk. Ki is mondatott. Ám a kimondó fél igényt tart arra, hogy az általa már nem szeretett ember azért gondnoki feladatokat ellátó személyként még ott maradjon - egy ideig, ameddig ő, a kimondó fél szeretné. Közös gyerek is van - kamasz. De a másik ezt a szerepet így egy az egyben nem vállalja és új életet kezd, amit meg kimondónk nem visel túl jól. (nem lehet tudni, hogy miért) Kamasz gyerek a kimondóra dühös, a viszony korábban sem volt zökkenőmentes köztük. És ki issza az egész helyzet levét? Hát persze, hogy az újonnan kezdett életbe belépő - ténylegesen semmiről sem tehető, történetesen gyermektelen 3. fél és a kamasz. Aki készen kap egy gyereket és a kimondó fél mindig azzal vádolja a később hozzájuk átköltöző kamasz miatt, hogy "elvette a gyerekét", holott nem ő volt az ok, hanem a kimondó fél gyerekhez való viszonyulása. Azt már nem ragozom, hogy milyen egy gyermektelen nőnek hirtelen egy ismeretlen kamasszalegyütt élni és a kimondó fél szeszélyeit elviselni.
(holott a másik mindig segít, ha kéri) Ez meg az érem másik oldala. (Ok, ok, tudom, hogy ez nem a szokványos történet, hiszen a 3. itt nem oka a válásnak - de azért az anyák sem angyalok. Ezt sem árt észben tartani.

Bejegyzés: A kisgyerekes apuka, a szingli csaj meg a szerelem

@SoNNe: Nagyon köszönöm! :)

Bejegyzés: A kisgyerekes apuka, a szingli csaj meg a szerelem

Kedves Andrea! Nagyon erős írás! Fantasztikus, remek, megérintő. Kötelező olvasmány minden leánykának, csajnak, nőcinek, hölgynek - aki épp beleugrani készül egy családapával folytatandó kapcsolatba. Köszönet érte.

Bejegyzés: A kisgyerekes apuka, a szingli csaj meg a szerelem

Jó gondolatok, végre egy értelmes mély gondolatokat tartalmazó írás.

Bejegyzés: Markolni a semmit

Köszönöm!

Bejegyzés: Amikor jobb nem beszélni

@Andrea Lung:
Nehogy már te kérj elnézést egy erkölcsi hullától! Nomen est omen.
Vagy másképpen: mindenki magából indul ki.
Vagy ahogyan Babits mondta:
Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.

Bejegyzés: Amikor jobb nem beszélni

@erkölcsi hulla: Az ízléstelen az, amikor feleslegesen beszélünk róla, osztogatjuk, az együttérzést, meg generált híreket készítünk.
Mint látod ez egy olyan blog ahol, pont a gyásszal fogllakoznak, és ha ez arról ír, hogy hallgatni kellene, talán jó tanács.
És nincs kép a balesetről, az áldozatokról. Ez nem erről szól. Ne keverd össze olcsó bloggerekkel, meg Kasza Tibikkel.

Bejegyzés: Amikor jobb nem beszélni

@erkölcsi hulla: Az az ízléstelen, hogy idejössz trollkodni, ahelyett, hogy elolvasnád figyelmesen miről szól a cikk, és meglátnád, hogy nem az. Kérlek itt fejezzük be. Köszönöm.

Bejegyzés: Amikor jobb nem beszélni

@Andrea Lung: Gondolom akkor egyetértesz, hogy ez minimum ízléstelen...

Bejegyzés: Amikor jobb nem beszélni

@erkölcsi hulla: Elnézést, most lattam csak, hogy közben az Indexen van....

Bejegyzés: Amikor jobb nem beszélni

@erkölcsi hulla: Sajnos nem egy likevadasz cikk volt, hanem ezer likevadász cikk, bejegyzés, megosztás. Ez a bejegyzés pont azért született, mert gyomorforgató dolgok jelentek meg és nem csak portálokon, hanem személyes falakon is. Nem csak a likevadászat a probléma, hanem a nem létező erkölcsi és etikai szint ami ma normálisnak számít. Ez a cikk nem jelent meg sehol szponzorálva, a likevadászattól minden szinten távol áll, és nem is azzal a szándékkal született, ha esetleg ez lenne a felvetés. Köszönöm a kommentet. Szép estét!

Bejegyzés: Amikor jobb nem beszélni

Már volt egy ilyen cikk, de még egyszer: undorító hogy mások tragédiáját egyesek klikkvadászatra használják.

Bejegyzés: Amikor jobb nem beszélni

@OneBall: Jogos volt a felvetés, ezért tettem is egy de szócskát a szerelmes mögé, hogy ne legyen félrérthető nyelvtanilag sem. Sajnos nem az a baj talán, hogy nem divat, mert igény nagyon is lenne rá belül is meg az emberi kapcsolatainkban is. Sajnos nem alakul ki. Nincs a legtöbb esetben honnan eltanulni. Nincsenek biztos keretek, iránymutató szerepek, hiteles modellek sem az értékeinkben, sem a családban, sem a környezetünkben. Az önfejlesztés meg csak akkor történik meg, ha annyira megbillen a hajó, hogy nem működik ez a "félgőzzel felnőtt" életforma. De mivel dolgozni magunkon nehéz, egyszerűbb eljátszani a felnőttet, miközben lélekben valahol nagyon korán megtorpantunk.

Bejegyzés: Házasodni, de hogyan?

@Andrea Lung: Lehet én is félreérthető voltam, mert ugyanígy gondolom! :)
A full szerelmes döntés ellenébe nem azt a kompromisszumos verziót akartam állítani, ahol listázzuk a pozitív és negatívumokat, az elvárásokat és minden egyebet, aztán ha a plusz felé dől a mérleg akkor esküvő :D, hanem csak arra, hogy ne kizárólagosan, a szerelemtől elvakulva hozzon meg valaki egy ilyen döntést, hanem annál kicsit komolyabban álljon hozzá, ahogy te is írtad tudatosan ÉS érzelmekkel egyszerre.
A kulcsszót amúgy a "lelkiekben felnőtt ember" kifejezésben látom. Sajnos ahogy az általános intelligencia, úgy a lelki érettség sem "divat" manapság.

Bejegyzés: Házasodni, de hogyan?

@OneBall: Talán félreérthető, vagy ellentmondásos, de gy lelkiekben felnőtt ember tudatos választása nem a teljes rózsaszín ködben vagy a csak hideg logikában kellene történnie erre próbált a cikk rávilágítani. Kellenek bizonyos érzések is, melyeket ma előszeretettel zárnak ki sokan a választásból. A kompromisszumosok közül sem marad több együtt sajnos a statisztikák szerint... De mindenképpen felnőtt módon tudatosan, az érzelmeket is beengedve. :) Köszönöm a kommentet!

Bejegyzés: Házasodni, de hogyan?

@Ad Dio: Tényleg nincs olyan pillanat. Ezért nincs is benne ilyen ebben a cikkben.... Olyan van benne, hogy akkor házasodj, ha kész vagy rá, ha te akarsz, nem ha mások mondják. Nem ugyanaz.

Bejegyzés: Házasodni, de hogyan?

A pontok egész korrektek. De a bevezetés számomra kicsit ellentmondásos, mert vagy szerelemből vagy felnőtt módon, tudatosan. A kettő a legtöbb embernél kizárja egymást. Nagyon ritka olyan szerelmest látni, aki megőrzi a "józan eszét", és mérlegeli a szerelem sugallta döntéseit. Azokból az "örökké veled, és te vagy az egyetlen" lángoló szerelemházasságokból, amiket ismertem, ha jól számolom 2, azaz kettő maradt életképes a mai napra. Sokkal több lett olyan, amiben miután elmúlt a rózsaszín köd elkezdődött a lejtmenet és szinte mindig válás - pár esetben kifejezetten csúnya történésekkel -, vagy gyerek esetén egy elhidegült, döcögős kényszerkapcsolat maradt.
Úgyhogy én inkább arra szavaznék, hogy ne azzal házasodjon az ember, akibe szerelmes, hanem akit szeret (nem véletlen különbözik a két szó a magyarban) és ismer - tehát felnőtt módon, tudatosan!

Bejegyzés: Házasodni, de hogyan?

Tök jó gondolatmenet. Szerencsére nem fogadják meg az emberek :-). NINCS olyan hogy tökéletes "házasodós pillanat" (hogy tökéletes gyerekvállalós pillanat sincs). "Elég jó" talán van. A többi Istenre (szerencsére, karmára stb) kell apellálni.

Bejegyzés: Házasodni, de hogyan?