Lung Andrea oldala

Lélekgondolat


Összeomlott világom

Amikor értesülünk szerettünk daganatos betegségéről

2017. december 19. - Andrea Lung

Állok a szállodai szobában. Ledobom az utcai ruhámat. Kicsit olyan, mintha megpróbálnám ledobnám a gondjaimat is. Nem annyira megy. Belebújok a fehér fürdőköpenyembe. Úgy ölel át, mint valami kedves nagyanyó. Puha, meleg, tiszta. Indulnék a többiek után, de aztán eszembe jut, hogy még vissza kell…

Tovább

Születésnap, Nélküled

Még akkor is sokáig nézem azt a helyet, amikor már régen nem látom. Talán valamit elfelejtett elmondani, és talán még visszatérhet - reménykedem. De nem jön vissza. Csak a hiánya marad utána, mint valami horpadás a térben.Murakami Haruki         Arany Drágaságom!Mondd,…

Tovább

Vigasztalható-e a vigasztalhatatlan?

A szeretetnek felül kell tudnia írni a gyász taszító erejét. Ha nem, akkor a gyász utáni élet fogja felülírnia a kapcsolatokat. Tegyél most ellene! Az erről szóló írás az Everrip megbízásából készült, és az engeddel.blog.hu oldalon jelent meg. Fogadjátok szeretettel!Szokták…

Tovább

Álmok és a gyász

Mivel az emberi veszteségek nem függnek az évszakoktól, nyáron is megtörténnek, mikor valahogy gondtalanabb a világ, ezért ilyenkor is beszélni kell a veszteségekről. Most azt járjuk körbe, hogy az álmaink milyen szerepet töltenek be, hogyan segítik a gyászunk folyamatát. Az…

Tovább

Szakadó fonalak

Néha úgy halunk meg egymásnak, hogy még élünk...

"A válaszok a lelkünkben vannak. A tükör a kezünkben. A megoldás bennünk születik. A határokat önmagunknak kell megszabnunk. Ha történik egy belső elmozdulás, újra rajzolhatunk egy helyzetet. Az ujjal mutogatás nem segít. A passzív sértődöttség, a másikra várás…

Tovább

Néha búcsúzni kell (1-2)

"Amikor valaki elmegy, azt mondjuk: legyen neki könnyű a föld. Aki itt marad, annak sokszor nem mondunk semmit. Csak állunk bénán, talán el is kerüljük a gyászolót, csak ne kelljen semmit mondani. Egyszerűen nem tudjuk mit kellene mondani. Elfelejtettük a vigasztaló szó erejét, nem…

Tovább