Lung Andrea oldala

Lélekgondolat

Lélekgondolat

Senki sem születik terroristának

2015. november 15. - Andrea Lung

 

Tovább

Férjek és feleségek

A Nő és Férfi brand újrapozícionálása

Kezdetben nők és férfiak vagyunk. 
Megpillantjuk a másikat, szerelembe esünk. 
10941830_1029081867119497_5966414431869722084_n.jpgEgyre többször és jobban vágyunk a másikra. Néhány érintés, érzéki csók után jön az észbontó szeretkezés. Pár esetlenebb próbálkozás után már csak a szexen jár a fejünk.

A nők kivágják a magas C-t, a férfiak büszke oroszlánként feszítenek. Randik sorozata következik, mozizás, vacsorák, kirándulások, aztán nyaralások. A vágy tetőfokára hág, olykor már nem kell sem mozi, sem vacsi, sem utazás, csak a szex. Az jó szex. Olykor érzéki: vasárnap reggel a napsütéses ágyban szeretkezni, vagy gyertyafény mellett egy lemondott baráti vacsora helyett. Máskor vad bugyiletépős: autózás közben egy mező szélén, vagy a lakásba belépve a falnak támasztva. Nem kell semmi más, csak a másik, és az a közösen megélt gyönyör. Úgy gondoljátok, hogy együtt lenni a legcsodálatosabb. Összeköltöztök, imádjátok az együtt lét minden pillanatát. Leánykérés, nagy esküvő, romantikus nászút, ez már maga mennyország. 

Aztán történik valami.

Jönnek a gyerekek, lakáshitel, autólízing, munkahelyi stressz, szomszédolás, ritka baráti összejövetelek. Férjek és Feleségek lettünk. A feleségek próbálnak megfelelni, a férjek próbálnak túlélni. A szex valahol elmarad: sír a gyerek, kupi van a konyhában, fáradtság, befizetetlen csekk, fogyókúra-problémák. Egyre könnyebb kifogást keresni. Olykor van még egy próba szombat este, mikor a gyerekek nincsenek otthon, de mindenki annyit stresszel rajta, hogy a vágy az előszobában marad egyedül. Néha egy hajnali merevedés még összehoz egy 5 perces aktust, de egyik erőlteti, a másik meg mímeli az orgazmust. Az egyik túlél, a másik megfelel. A nők egyformán öltöznek a szülői értekezletre, hasonló a frizurájuk, naná hogy egyszerre menstruálnak. A fodrásznál pénteken megbeszélt receptet főzi meg mindegyik vasárnap ebédre. Nyaraláskor belőtt frizurával, tökéletes sminkben ülnek a medence szélén, havonta futnak egyet és isznak havonta egy turbódiéta port. Próbálnak megfelelni. A férfiak hasonló autót vesznek, mint az ismerőseik, hasonló utazásra fizetnek be, a heti szokásos közös sörözéskor büszkélkednek mennyire királyak a szexben. Közben örülnek két merevedésnek a zuhany alatt. Ezért nagyobb autót, nagyobb órát vesznek. Egy szeretőhöz túl fáradtak, egy prostihoz túl gyávák. Próbálnak túlélni.

Drága Feleségek, valahogy nőnek kellene lenni újra: csábos feleségnek, jó anyának, vad szeretőnek, takaros háziasszonynak, olykor angyalnak, olykor kurtizánnak.

Drága Férjek, legyetek újra férfiak: erős férjek, melegszívű apák, oroszlánok az ágyban, ügyetlen ezermesterek, olykor hercegek, olykor macsók. Csak arra kell gondolni, mik voltatok akkor régen, amikor megpillantottátok egymást.

Dobjátok el végre azt a sok státuszt!
Az oroszlán kezdje el újra kergetni a cicuskáját!

Hummel Zsolt
Intimitás Gourmet 
Intimitás Gourmet Facebook


Kérlek, tartsd be a Jogi és adatvédelmi szabályzatunkat!


Fontos! A Lelekgondolat.blog.hu független bármely politikai vagy vallási nézettől, és tevékenységével sem kíván semmilyen konkrét politikai vagy vallási szervezetet támogatni. A blogbejegyzésekhez hozzáfűzött kommentek nem a Lelekgondolat.blog.hu nézeteit tükrözik. Bloggereink a posztokat segítő szándékkal írják, de a hozzászólásokat nem tudják befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Ezért kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek! A szélsőséges megnyilvánulásokat moderáljuk!

Apákról

Afatherhood.jpgmikor egy gyermek megszületik, védtelen és kiszolgáltatott. A tekintetekből próbálja megérteni a világot és valahogy meglátni önmagát. Egyetlen célja van: az életben maradás. Ha éhes, ha szomjas, ha fáj, ha fél, ha hideg van, ha meleg, egyetlen eszköze van a figyelemfelkeltésre: a sírás. Ismeri az anyja hangját, de a világában nincs más mankó. Gyorsan tanul, idővel felismer arcokat, rájön mennyire fontos a szemkontaktus, az érintés. Hamarosan megtanulja, hogy többen vannak körülötte. Kommunikálni kezd, bátorságot gyűjt, csúszni-mászni, járni kezd.

Hamarosan biztosan tudja, hogy van anya és apa, és hogy anya és apa nem egyforma. Anya szép. Anya miénk. Anyának jó illata van. Anya mindig tudja, hol van minden. Anya segít. Anya lemossa, megtörli, megoldja. Anyát nem mérjük emberi léptékben, mert az anyákat más anyagból gyúrták. Az anyák - a gyerekek világában - senkivel sem versenyeznek. Nem kell nekik. Egyik anya sem jobb a másiknál, minden anya tartozik valakihez. Anya a biztonság. Nem kell bizonyítani semmit. Nem vár semmit. Anya örök, ha szeret, ha nem. Apa más. A kislány, előbb-utóbb meg akarja majd hódítani az apját. A kisfiú, mire három lesz, megtesz mindent majd, hogy legyőzze. Mert apa más. Apa erős. Apa tudja. Apa megmondja, megszereli, megcsinálja. Mert Apa mindent tud. Kicsavar, becsavar, mindent, ami nehéz. Apához megyünk majd feleségül. Apa miatt verekszünk az oviban. Mert ő azt mondta, hogy... és Petike hiába vereti meg magát naponta a homokozóban a műanyaglapát-háborúban, az ő apukája egyszerűen nem tudhatja jobban. Mert Apa tökéletes. A legesleg. Mindenben. Emberbőrbe bújt istenség.

Igen, sokáig apa a minden. Akkor is, ha már nem játszunk a homokozóban. Egészen addig, amíg egyszer csak meg nem látod, hogy nem az. Mert apa elveszíti az állását és látod, hogy apa fél. Apa elveszíti anyát, mert a rák ellen még Superman sem tud mit tenni. Apa sír. Apa megöregszik, és fehér lesz a haja. Apa már nem a legerősebb, mert te már sokkal erősebb vagy. Már nem ő ismeri a legjobb orvost, mérnököt, boltot, hanem te. De valahol, legbelül valahol mégis kell, hogy istenség maradjon. Kell, hogy bólintson, ha az ember lenyírja a füvet, hogy azt mondja, büszke rád. Mert az ember addig valakinek biztosan gyerek marad, amíg vannak szülei.

Istenségnek lenni azonban nagyon nagy feladat. Nem is mindenki bírja el ennek a súlyát. Van, aki soha nem él még a lehetőséggel sem. Fejvesztve menekül, ha megtudja, ő bizony jelölt lett. Olyan is van, aki saját magát löki arccal a porba. Ki az alkohollal, ki az önzéssel zuhan. Van, aki az erejét, van, aki a szavakat használja az kiugráshoz. Van, aki a hazugságok, a szerencsejáték vagy a közöny segítségével csúszik lassan vagy gyorsan a biztos semmibe. Az is előfordul, hogy annyira nincs tisztában apa önmagával és istenkedésének öncélú és pusztító intézkedéseivel, hogy soha nem is veszi észre, hogy már nagyon régen arccal a porban fekszik, miközben még mindig harsányan parancsszavakat kiabál. Azt sem, hogy senki sincs ott, aki felsegítse. Sajnos olyan is van, hogy valaki kimondottan szeret apa lenni, de valamiért korán elszólítják őt, így vagy úgy, nála sokkal nagyobb istenek.

Te, aki egy porba hullott isten gyereke vagy, nem indulsz egyenlő esélyekkel azokkal szemben, akiknek az istenei jó munkát végeztek. Korán kell felnőnöd, sokszor a támasz nélkül kell küzdened, hogy aztán idővel tévesen elhidd, nem számíthatsz senkire. Így aztán bizalmatlanul állsz másokhoz, mert hiszen meg vagy róla győződve, hogy már biztosan tudod a leckét: soha sem lehet tudni, mit tesz majd a másik. Te, aki korán megtanultad, hogy az érzéseket jobb elrejteni, mert abból csak baj lehet, nehéz helyzetbe kerülsz, ha valaki szeretni akar. Ha a te istened is porba hullott, nagyon fogsz félni, hogy veled ez ne történjen meg, hogy te ne kövesd el ugyanazokat a hibákat, így aztán gyakran menekülőre fogod. Pedig mindenki esélyt kap, és te nem vagy felelős mások bukásáért. Nyúlj mélyen a lelkedbe, keresd meg azt a kisfiút vagy kislányt és porold le a ruháját! Nyugtasd meg kedvesen, nem az ő hibája, hogy poros lett. Mondd el neki, hogy nem kell félni, hogy most már felnőtt vagy, és rád számíthat. Gyógyítsd meg a lelked önmagad segítségével! Tanulj meg bízni önmagadban, megbocsátani másoknak, lépj át a félelmeid árnyékán. Csak akkor élhetsz teljesebb életet, ha mersz nyitottan állni másokhoz, ha el mered hinni, hogy te is szerethető és értékes vagy. Az isteneket nem mi választjuk meg. Viszont, hogy mennyit vagy hajlandó fuldokolni a porfelhőben, amit a földre zuhanással okoztak – azt csak és kizárólag te döntöd el.

 


Kérlek, tartsd be a Jogi és adatvédelmi szabályzatunkat!

andrealung139165ff.jpgSzerző: Lung Andrea
További írások a szerzőtől: Lélekgondolat
Facebookon is követheted Andrea hivatalos oldalát


Fontos! A Lelekgondolat.blog.hu független bármely politikai vagy vallási nézettől, és tevékenységével sem kíván semmilyen konkrét politikai vagy vallási szervezetet támogatni. A blogbejegyzésekhez hozzáfűzött kommentek nem a Lelekgondolat.blog.hu nézeteit tükrözik. Bloggereink a posztokat segítő szándékkal írják, de a hozzászólásokat nem tudják befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Ezért kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek! A szélsőséges megnyilvánulásokat moderáljuk!

Így gyalázkodjunk helyesen

apontar.pngNapjainkban olyan szócsaták tanúi - vagy akár részesei - lehetünk a virtuális vagy való világban, amire korábban csak ritkán és igen komoly személyes érintettség esetén volt példa. Manapság vadidegenek, ismerősök, barátok barátai csapnak össze, vélt vagy valós igazuk érdekében, olyan komoly sértéseket vágva egymás fejéhez, mely normális időkben polgári peres eljárások alapja is lehetne.
De vajon észrevesszük-e, milyen súlyos szavak repkednek a levegőben?

Egy olyan társadalomban, ahol nyugodt eszmecsere helyett személyeskedésbe torkolló viták alakulnak ki, gondolhatjuk, hogy minél durvább a sértés, minél erősebb a kioktatás, annál igazabbnak tűnik a vélemény. De legalábbis, annál biztosabbnak próbál hatni a véleményező a másikkal szemben. Nem hátrálunk meg a legbántóbb jelzők használatától, még akkor sem, ha sokan a legalapvetőbb szófordulatokat is képtelenek helyesen leírni. Rengeteg az önjelölt szakértő és már senki sem riad vissza az igen hangzatos véleménynyilvánítástól. Függetlenül attól, hogy az igen kifinomultnak és iskolázottnak tűnő pengeváltásoknak sokszor se füle, se farka. Divatos lett pszichológiai szakkifejezéseket alkalmazni a másik megsértésére és a saját intelligenciánk csillogtatására. Igaz, leginkább akkor, amikor elfogytak a kézzelfogható érvek, vagy igazából egyáltalán nem is kívánjuk meghallgatni a másikat. Soha ennyi pszichopata, skizofrén, őrült, mániákus, paranoiás és dilettáns nem volt még személyesen megnevezve a világhálón, mint manapság.

De tudjuk-e valójában, mivel is dobálózunk? Felmérjük-e a szavaink súlyát? Tudod igazából mit jelent az a kifejezés, hogy pszichopata, szociopata vagy antiszociális? Kiket, milyen problémákat és mennyi embert érint valójában? Biztosan vannak, akik tudnának helyesen válaszolni a kérdésre, de talán ugyanennyien nem. Ennek ellenére vagy éppen ezért, beszélni kell erről, mert amikor ezeket a kifejezéseket használod sértésként egy másik emberre, saját magadról is alkotsz egyfajta - mondjuk ki, nem túl hízelgő - képet. Ebben a cikksorozatban megnézünk néhányat a leggyakrabban bántásként használt pszichológiai szakkifejezéseket, hogy mindenki megértse, a mentális betegségek nem viccesek, és nem kifinomultságra utal, ha verbális fegyverként használod ezeket mások ellen. Mellőzni fogjuk most a komoly, tudományos szakszavakat, mert az a cél, hogy mindenkinek világos legyen, miről is beszélünk.

Te normális vagy?
Nem megsérteni akarlak. Csak azért kérdezem, mert mielőtt belemerülünk ebbe a témába, érdemes tisztázni, mit is tartunk normálisnak. Mert igazából az egész innen indul ki. Hiszen amikor azt mondjuk, hogy "X.Y. egy pszichopata állat", akkor arra szoktunk szimplán utalni, hogy nem tartjuk az illetőt kicsit sem normálisnak. Az nagyon jó, ha szerinted te normális vagy, viszont jó ha tudod, hogy sokszor a valódi pszichopaták sem gondolják  ezt magukról másképpen. A pszichopatológia lényege pedig éppen a normálisnak tartott viselkedéstől való eltérés. Így aztán a helyzet az, hogy csak azért, mert te azt gondolod magadról, hogy normális vagy, sajnos még önmagában nem sokat jelent. Az, hogy mit tekintünk normális viselkedésnek, nem egyszerű meghatározni, ugyanis kultúránként, népcsoportonként, társadalmi rétegenként változhat. Fontos azt is végiggondolni, hogy vajon, ha meg tudjuk határozni a "normális" fogalmát, akkor tudjuk-e, hogy a mi áll a pszichológiai fogalmak mögött valójában.

Neked mi a normális?
Egy emberevők lakta szigeten teljesen rendben van elfogyasztani a helyi varázslót születésnapi vacsoraként. A modern társadalom és a különböző vallási kultúrákban azonban egészen más normákat, szabályokat tartanak a viselkedésünkre vonatkozóan mérvadónak. Vannak olyan alapvető dolgok, melyeket általánosan érvényesnek tartunk magunkra és másokra nézve is, és azt a viselkedést vagy gondolkozást tartjuk problémásnak, mely ettől jelentősen eltér. Senki nem gondolja, hogy normális dolog bemenni a sarki boltba és lemészárolni a hentest, csak mert nem minket szolgált ki először. Nagyon nehéz értelmet találni abban is, ha valaki hangokat hallva, majd ezek parancsára kiírtja a családját vagy egy napsütéses reggelen sorrendben kivégzi az iskolatársait. Az is furcsa lehet, ha valaki sárkányokat lát, vagy a láthatatlan barátaival beszélget. Azt elképzelni sem tudjuk, mi visz rá arra valakit, hogy dühében vagy valamilyen vallás miatt, nekivezessen egy utasszállítót egy hegynek. Nem tartjuk normálisnak, ha valaki megállás nélkül hazudik. Ha erőszakot követ el, sorozatban gyilkol, halottakkal közösül, rendszeresen bántalmazza fizikailag vagy lelkileg a családját, amelyben ráadásul még örömét is leli. Elszörnyedünk, ha valaki megpróbálja szisztematikusan halálra éheztetni, esetleg megcsonkítani magát. Nem értjük, hogy tud egy ember olyan mértékben rettegni a madaraktól, hogy emiatt nem meri elhagyni a lakását. (Itt szeretném megjegyezni, ha a mégis azt gondolod, hogy az itt felsoroltak között akár egyetlen olyan is akad, amivel szerinted semmi gond sincsen, akkor bizony elég valószínű, hogy baj van és célszerű lenne segítséget kérni.)

Mi az a pszichopatológia?
A példákat a média által bemutatott szélsőséges esetekből hoztam. A valóságban a kép a pszichopatológiát és a pszichopatákat illetően - ahogy erre számítani lehetett - jóval árnyaltabb. Ugyanis a két említett dolog nem ugyanaz. A pszichopatológia a lelki élet zavarainak tüneteivel foglalkozó elmekórtan, mely a normálistól eltérő jelenségeket vizsgálja, melybe számos eltérő mélységű és gyökerű probléma beletartozik. A szakemberek az Amerikai Pszichiátriai Társaság által kiadott Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, röviden DSM-V-TR (2013) nevű kézikönyvet használják útmutatónak, mely tartalmazza az összes jelenleg ismert mentális problémát, illetve az azok megállapításához szükséges tünetcsoportokat. Veszélyes kis könyvről van szó, ezért a legtöbb szakember igen óvatosan és nagy felelősséggel forgatja. Ha valaki olvasgatni kezdi, bizony pillanatok alatt tudja önmagát ebbe-abba, vagy akár egyszerre több kategóriába is sorolni. Szerencsére a diagnosztika ennél jóval bonyolultabb dolog, és igazából csak képzett szakemberek végezhetik. A kézikönyvben található lista minden kiadással megállíthatatlanul növekedni látszik, noha formálódik is a társadalmi változásokat követően. Két példa erre: a homoszexualitás az első kiadásban még mentális betegség volt, ma már nem az. Korábban nem volt internetfüggőség, ma már létezik. Értelemszerűen, visszafelé is működik a dolog. Lesarkítva ez annyit tesz, hogy hiába számítasz ma még normálisnak, elképzelhető, hogy húsz év múlva már nem leszel annak tekinthető. Nos, legalább ezért kétszer gondold meg, hogyan bánsz a szavakkal, jelzőkkel, skarlát betűkkel felérő megnevezésekkel. Ki tudja, te milyen kategóriába esel majd egy idő múlva?

Minden pszichopata veszélyes?
A média ügyködése ellenére, az igazság az, hogy nem minden pszichopatológiai jelenség takar gyilkos, szadista, vérengző fenevadakat. A pszichopatológia egy jóval tágabb fogalom, míg a pszichopaták csupán egy adott csoportját jelentik a mentális illetve pszichés problémákkal küzdő embereknek. Ők olyan hosszú távon fennálló személyiségzavartól szenvednek, melyek tünete, hogy a normálistól valamilyen formában konzekvensen eltérő gondolkodásmódot, érzelemvilágot és viselkedést mutatnak. Ezért kellene körültekintőbben bánni ezekkel a szavakkal. Nagyon sok olyan ember él valamilyen pszichológiai problémával a világban, melyre a szakemberek azt mondják, hogy ez vagy az a pszichopatológia, mégsem számítanak közveszélyes őrültnek. Ezeket az embereket komolyan és hátrányosan érinti  problémájuk és annak következményei, sokszor az életük szinte minden területén. Ilyen lehet a depresszió, étkezési zavar, esetleg valamilyen függőség, valamilyen viselkedési zavar. Lehet átmeneti, hirtelen jelentkező, külső hatás miatt bekövetkező, fokozatosan kialakuló, esetleg állandó és akár öröklött is. Arról nem is beszélve, a mentális, viselkedés vagy érzelmi zavarok gyakran halmozottan, egymást fedve, kiegészítve vagy erősítve is megjelenhetnek. Van, amit a tudomány mai állása szerint lehet sikeresen kezelni, és olyan is van, amivel nem sokat tudnak kezdeni még a szakemberek.

Mielőtt bárkit is elhamarkodottan besorolnánk valahova egy vita hevében, álljunk meg egy pillanatra. Gondoljunk bele, mit érezhet az ember, ha egy olyan probléma miatt, amiről igazából nem is tehet, szégyenkeznie kell. Nem szabad elfelejteni, hogy minden ember és minden probléma egyedi. Ezért általánosítgatás helyett, érdemes átgondolni, kit és hogyan bántunk a szavainkkal. De ami ennél is fontosabb: jó, ha az ember tisztában van a mondanivalója valódi tartalmával. Különösen, ha alkalomadtán egyes kifejezéseket gyalázkodásra sem rest használni az ember. Ezért a cikk második részében azt járjuk körbe, hogy tulajdonképpen kik is azok a "pszichopaták", akikre a média és a köznyelv általában gondol, amikor ezt a kifejezést olyan könnyelműen használja. 

(Fotó: Wordpress)


Kérlek, tartsd be a Jogi és adatvédelmi szabályzatunkat!

andrealung139165ff.jpgSzerző: Lung Andrea
További írások a szerzőtől: Lélekgondolat
Facebookon is követheted Andrea hivatalos oldalát


Fontos! A Lelekgondolat.blog.hu független bármely politikai vagy vallási nézettől, és tevékenységével sem kíván semmilyen konkrét politikai vagy vallási szervezetet támogatni. A blogbejegyzésekhez hozzáfűzött kommentek nem a Lelekgondolat.blog.hu nézeteit tükrözik. Bloggereink a posztokat segítő szándékkal írják, de a hozzászólásokat nem tudják befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Ezért kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek! A szélsőséges megnyilvánulásokat moderáljuk!

Egy legendás szerelem lenyomata

Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán

"Nem tudtunk elszakadni egymástól, mert ez egy szenvedélyes nagy szövetség. De ezenközben itt, hogy mi hogy segítettük egymást. Pontosan úgy, mint a gyereknevelésnél... Nem úgy, hogy az ember, ezt mondom neki, meg azt mondom neki... a létezésemmel. Azzal, hogy az ember reggeltől-estig harcol, folyton kell, hogy elválassza a tisztát, a jót a rossztól... tulajdonképpen a színészpár azért nagyszerű, mert egyik sem vethet a másik szemére semmit."

Vannak szerelmek, melyek olyan hatalmasak, hogy azokat senki sem értheti meg azokon kívül, akik megélik. Vannak szerelmek, amelyek véget érnek, de soha sem múlnak el. Amíg tartanak - mi kívülállók-,  csak kapkodjuk a fejünket. Nem értjük, hogy lehet így szeretni. Hogy egyáltalán lehet így szeretni? Ez a pusztító, mindent felzabáló, értelmetlenül kusza valami lehet szerelem? Amikor valahogy, valamiért aztán mégiscsak végleg vége lesz, nem hisszük el, hogy ez lehetséges. Csóváljuk a fejünket megint csak és mondogatjuk: "Pedig mekkora szerelem volt!" Mert pont olyan érhetetlen számunkra az, hogy elmúlt, mint az, hogy egyáltalán létezett.

Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán szerelme is ilyen legendás szerelem. Sokan, sokszor próbálták elemezni, értelmezni, megfejteni. De talán elég, ha az ember csak csendben figyel. Most háttal egymásnak támaszkodva mesél a két szerelmes. Latinovits egy szerelmes levéllel írásban mesél. Ruttkai szívszorítóan őszintén, Latinovits halála után egy riportban beszél arról a különös, egyszerre engedô és birtoklô szerelemrôl, amelyben éltek. Megpróbálja elmondani nekünk, milyen volt ez támogató - pusztító érzelmi kötelék. Érzelem és értelem.

Nincs recept. Minden szerelem más. Van, amelyik holtában is örök. De az biztos, hogy mindegyik valamit taníthat Neked.Olvassátok, hallgassátok őket nyitott szívvel Ruttkai Éva halálának 29. évfordulóján.

Latinovits Zoltán utolsó levele Ruttkai Évához

"...Nincs nyugalom. Én is várok. Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Elvégeztetett. Ne hajtson hallgatásom és szomorúságom zajos helyekre, ne hajtson el gyötrődésem, várakozásom, töprengésem. Minden értünk fog történni, mert akarom. Mert Isten is így akarhatja. Kilazult karom a derekad körül, de a kezedet fogom. Ne siess, ne kapkodj, ne térj ki. Újraszüljük magunkat. Te is akard. Hogy együtt legyen jó. Ha talán nem is úgy, mint régen. Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, mert egyedül olyan iszonyatos. Olyan nehéz. Ha nem buggyan fel úgy, mint régen a vágy, élesztgessük. Nem lehet másolni a voltot, mert már mások vagyunk... Úszom a vízben: a múlt fájdalmas simogatása. Kék könnyek tava. Benne a mi szerelmünk, a mi könnyeink is. Benne a régi szép sudár árbocok, a régi vitorlák tükörképe. Kagylók a nyakadról. A víz csillogása szíved csillogása. A szél hártyája a vízen: kezed nyoma. Lúdbőrzik a víz, mint a bőr. Mindenütt a mi tükörképünk. Mint a lidérc kóvályog a vízben, víz felett, a balatoni égen. A móló köveiben. Az utakon. A nádzizegésben. Szerelmünk itt jár, itt kísért, itt időz, igéz. Hordja ki a homokra a hullám szerelmünk szikrázó kavicsait. Nyomunk keresztalakban a homokban. Ha a múltamra emlékszem, Te is öleled az életemet, belefonódtál, rám szőtted életed hálóját, beleszőtted a hitbe a szerelem fonalát! Merre vagy? Hiányzol. Rettenetesen hiányzol. Már régóta hiányzunk egymásnak. És mégsem a szokás, a betegség éltetett tovább. A szenvedés újraszüli a szép lehetetlent. Kell, hogy kelljünk egymásnak. Hát kicsit kellessük magunk egymásnak. Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba. Fáj a hiányod. Úgy hiszem, szárnyverdesve, topogva, ágaskodva, szeretlek. Ha még vagy. Ha neked ez elég. Ha Te is így akarod. Ha van még idő..."

(Válogatott levelek- Latinovits Zoltán)

Breast Cancer Awareness

A story of dignity and bravery

pink-ribbon.jpg
In 2013, an estimated 232,340 new cases of invasive breast cancer were expected to be diagnosed among US women, as well as an estimated 64,640 additional cases of in situ breast cancer. In Europe 458,337 women were diagnosed with breast cancer in 2012. The mortality rate was 23,1 %. The numbers speak for themselves. Today is the beginning of National Hereditary Breast and Ovarian Cancer (HBOC) week. I have met a wonderful Canadian lady last year, Bolette Bossen, who gave an amazing speech for enhancing breast cancer awareness in Mexico City. Bolette was sharing her own story with the world. I am reposting her story now, because it is more than just a personal story. It is a true story. It is an incredible brave story, which tells you, that it can happen to anyone and that there are ways to fight it.

Please read it with an open heart and an open mind. Spread the world. Be aware. It is essential to talk about this matter. Educate ourselves. Go to regular checks.


"Good morning everyone. My name is Bolette and before I begin I want to thank Tricia and the Charity Coalition for encouraging me to give a short talk today. My story is a little bit different but I think it is still an important one.12032407_10152999783305633_654210479_n.jpg
I have never had cancer but I have seen first hand how devastating it can be.

My story begins when I was 12. My mom went in for an operation to remove what the doctor’s thought was a benign cyst but turned out to be an ovarian tumor the size of a small football. She had had no symptoms except for slight bloating in her stomach. She was given 6 months to live and she was just 40 years old.My parents never told me that she had been given 6 months to live. I am happy they didn’t because she ended up fighting through 5 years, some good some bad, and passed away peacefully in her sleep on April 16, 1993. I was 17 and about to graduate from high school. 

My dad is a veterinarian so a scientist at heart. My mom’s early death was always puzzling to him and with more and more research being done on the BRCA 1 and 2 genes he began to connect the dots. My mom’s family is of Jewish decent and there were many women on her side of the family that had died at a young age but we did not know from what because it was back in the early 1900’s. However, based on these few facts my dad encouraged me to get tested for the BRCA mutations. Time passed, I finished university, I met my future husband, I moved around the country but every so often he would remind me that I should go and see a genetic counselor.

Finally in 2005 I was living in Toronto and I decided it was time. I was able to join in a research trial, met with the genetic counselor and had the testing done. Based on my family history I was given a 20% chance of having a mutation. It turns out I was BRCA1+. I was 30 years old and would have an 88% lifetime chance of getting breast cancer and a 45% chance of ovarian cancer. To me those were not good odds and I knew in my heart that I would eventually take any measure possible to reduce my risks, but I was only 30 and I was getting married and I knew I wanted to have children. I still had time.

Fast forward to 2010. I’m happily married with 2 young boys who incidentally were both born on April 17th, 2 years apart and one day after the anniversary date of my mom’s death. I had finally decided it was time to move forward with some serious preventative steps above and beyond the very stressful bi-annual mammograms, MRI’s and CA125 tests. For me the most important was to have my ovaries removed first. To me they were the biggest threat because I had seen first hand what could happen.

Luckily at the time we were living close to one of the most prestigious facilities in the US so I began to set up numerous appointments and started the process. On May 5, 2010 I had a laparoscopic oophorectomy where they removed my ovaries and fallopian tubes. I have no scars, there was minimal pain and I felt nothing but relief. Even better news was that my pathology came back clean. There are always risks associated with surgery but for me my peace of mind outweighed the risks. I am now on hormone replacement therapy for the for seeable future until I reach the age of natural menopause.

While in the US I was also set to have a prophylactic double mastectomy. I had doctors lined up and the procedure picked but a sudden move back to Canada meant I had to start the process over again. Luckily my genetic counselor from 2005 was able to give me the names of 2 very capable and lovely doctors. On Oct 4, 2011 I underwent a prophylactic double mastectomy. The procedure I opted for is called a one-step, which means that they remove all of your breast tissue and immediately insert an implant so that you wake up with full breasts. I was very lucky. My surgery went smoothly and I had very little pain and no complications.

To this day I don’t regret any of the decisions I have made on my journey. I have reduced my risks to lower than the general population, I still love my body, I have a supportive husband and family and I know with almost certainty that I will be there for my kids when they graduate or at least I will know that I have done everything in my power to be there."

 

Sources: 
http://eu-cancer.iarc.fr/eucan/CancerOne.aspx?Cancer=46&Gender=2
www.cancer.org

A hazámat a szívemben hordom


kozmocipo01_1.jpgAz utóbbi időben sokan kérdezték tőlem, hogy hol van az én hazám. Talán azért, mert messze élek szülőföldemtől? Talán mert messze élek fiatalkori otthonomtól? Talán mert messze élek szétszórt családomtól? Talán mert páran úgy gondolják, hogy nem vagyok „hazafi“?

Sokat gondolkodtam ezen, sőt másokat is kérdeztem, hogy mi és hol van a hazájuk. Mindenki mást mondott, ami számomra megmutatta, hogy nincs egységes definíció manapság erre. De hol van az én hazám? Egyetlen egy pillanat alatt tudtam: a hazám ott van, ahova a szívem húz. Ez a haza nem egy országhatárokkal körbevett terület, nem egy darab föld, hanem az egész bolygó! Egy egész világ!

A szívem számomra kedves emberekhez húz: a szüleimhez, rokonokhoz, barátokhoz, volt élettársakhoz, iskola- és évfolyamtársakhoz, tanárokhoz, munkatársakhoz a világ minden táján, az Andokoktól Hokkaidóig. Persze szívesen emlékszem vissza a tóparti jegenyefákra (horgászás közben), a mező végi patakra (ahol gátat építettünk), a korcsmára (ahol fröccsöztünk a hétvégén) és még sorolhatnám tovább. De azért kedves nekem mindez, mert veled voltam. Számomra te vagy a hazám, akárhol is vagy, belül a szívemben mindig van helyed. És a legjobb: mindig számíthatsz rám, és tudom, hogy én is számíthatok rád.
(D, 40)
(Fotó: Lélekgondolat)


Kérlek, tartsd be a Jogi és adatvédelmi szabályzatunkat!

Fontos! A Lelekgondolat.blog.hu független bármely politikai vagy vallási nézettől, és tevékenységével sem kíván semmilyen konkrét politikai vagy vallási szervezetet támogatni. A blogbejegyzésekhez hozzáfűzött kommentek nem a Lelekgondolat.blog.hu nézeteit tükrözik. Bloggereink a posztokat segítő szándékkal írják, de a hozzászólásokat nem tudják befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Ezért kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek! A szélsőséges megnyilvánulásokat moderáljuk!

Öngyilkosság Megelőzés: Nyújtsd a Kezed, hogy Életet Ments

feature_world_suicide_prevention_day.jpgSzeptember 10-e az öngyilkosság megelőzésének világnapja. A Nemzetközi Szövetség az Öngyilkosság Megelőzéséért (The International Association for Suicide Prevention – IASP) 2003-as kezdeményezésének köszönhetően ezen a napon világszerte felhívják a közvélemény figyelmét és információval látják el az embereket az öngyilkossággal kapcsolatban. Te is tehetsz ellene!

Tovább
süti beállítások módosítása