Lung Andrea oldala

Lélekgondolat

Válaszutak

2016. október 18. - Andrea Lung


thinking-man.jpg

Az emberek többsége nem változtat könnyen az életén. Akkor sem, ha nem szereti azt ahogyan és amiben él. A megszokás nem csak biztonságot jelent, de sokszor komoly korlátokat is. Alkalomadtán ugyan nem rest az ember belekóstolni - akár titokban - valami újba, de még egy régóta nem létező barátságot, boldogtalan párkapcsolatot vagy régen kihűlt házasságot is képesek vagyunk valamelyikünk sírjáig cipelni. Változtatni nehéz. Sokszor akkor sem megy könnyen, ha az élet visszavonhatatlanul rákényszerít minket. A mondás is azt tartja, hogy járt utat járatlanért el ne hagyj. Így aztán bölcsebbnek de legalábbis könnyebbnek látszik a megszokottban maradni.

Akkor is így vagyunk ezzel sokszor, ha közben (titokban) tisztán tudjuk, de legalább valahol legbelül biztosan érezzük, hogy nem jó sehogysem, ahogyan most van. Pedig már jó ideje , hogy valahogyan sehogyan sincs. Egyszerűen nem kerek az egész. Vagy bevalljuk másoknak, vagy meg magunknak sem. Próbálkozunk, reménykedünk, aztán feladjuk. Beérjük azzal, ami van. Ami jutott nekünk. Az is jobb, mint a semmi, ha már mindent nem lehet. Közben pedig megtanulunk egyfajta hiánnyal a lelkünkben élni, mert az sokszor könnyebb, mint tenni ellene. Megmagyarázzuk, hogy ha változtatnánk, akkor sem lenne jobb, hogy a másiknak fájna, hogy mennyi embert megbántanánk, hogy senki sem értené meg, hogy semmit sem nyernénk vele hosszútávon, hogy ekkora kockázatot ép ésszel nem lehet vállalni. Meg minek is? Elhisszük, hogy lehetetlen másképpen élni, képtelenek vagyunk meglépni, amit kellene, miközben belülről csendesen falnak fel a ki nem mondott dolgok, meg nem élt kalandok, fel nem vállalt döntések, szerelmek. A hétköznapok segítenek megszokni a boldogtalanságot, beérjük félmegoldásokkal. Elketyegünk a mindennapokban. Hisszük, hogy a kéretlen önfeláldozás, a saját boldogságunk megtagadása a szeretet egy formája. Sokszor görcsösen ragaszkodunk a gondolathoz, hogy valahol jó nekünk így is, mert ha bevallanánk, hogy nem, az egész addigi életünk kártyavárként hullana a semmibe.

Bizonytalan biztonság

Legyen akármilyen langyos vagy fagyos is, amiben üldögélünk, legalább ebben otthon vagyunk. Ismerjük kívül, belül. Inkább markoljuk a hiányt, mert ami van, sokkal kevésbé félelmetes, mintha olyan után kellene kapni, amiről azt sem tudjuk, hogyan kellene megfogni. Marad valamilyen felemás kapaszkodónak a „mi lett volna ha”, amit idővel befed majd egyfajta megmagyarázhatatlan megkeseredettség, ahol aztán egyre sötétebben látjuk majd világot. Észre sem veszed, és úgy ölel magához lassan a boldogtalanság, mint a szuvas fát a természet, miközben az idő észrevétlenül elsurran mellettünk. De nem kell, hogy te is így élj, hiszen csak akkor történhet ez meg veled, ha engeded. Ha nem vállalsz felelősséget a sorsodért, a döntéseidért, nem figyeled az érzéseidet, ha beletunyulsz a mindennapokba, nem feszegeted a saját határaidat, ha így-vagy úgy, könnyen elengedheted egy teljesen és jól megélt élet reményét. Abban a pillanatban, hogy beletörődve elhiszed, neked csak annyi jár a sorstól, ami éppen van, kiengeded önmagadba vetett hitedet is a kezedből. Ezzel együtt pedig a reményt, hogy igenis lehet jobb és boldogabb is az életed. Olyan, amilyet te magadnak szeretnél. Ez arról szól, hova születtél, honnan indulsz, sokkal inkább arról szól, hogy merre tartasz, hova szeretnél eljutni. Ha elhiszed, hogy az életed igenis több annál, mint amit a körülményeid próbálnak elhitetni veled, ha nem vagy hajlandó tenni semmit egy jobb életért, akkor igazából csak annyi történik, hogy tudatos haladás helyett leparkolsz oda, ahol valaki kijelölt neked egy helyet, amit te készségesen és simán beletörődve elfogadsz. „Nincs más választásom”, a „Kényszer nagy úr” – mondogatjuk. Komoly gondolatok, alapjában véve nagy igazságok, de vajon mennyire igaz ez valójában rád? Tényleg nincs más választásod vagy csak egyszerűbb a kifogások mögé bújni?

Vágyak, tervek, tettek

Ne feledd, nem arról szól ez a fajta változás, hogy fenekestől felforgasd az életed minden szegletét egy perc alatt! Nem kell mindentől azonnal megválni, hiszen az emberi kapcsolatok nem lelketlen háztartási gépek, amik ha elromlanak, szemrebbenés nélkül kidobjuk őket, hogy aztán újat szerezzünk. Nem lehet kapkodva, gyorsan vagy felelőtlenül egzisztenciális döntéseket sem hozni, hiszen a számlákat fizetni kell, a gyereknek enni kell adni. Sokkal inkább az a kérdés, mire van igazán szükséged, mire vágysz legbelül és mennyit vagy hajlandó feláldozni vagy tenni ezért. Mennyire vagy tudatosan jelen az életedben, a döntéseidben, egy boldogabb, elégedettebb élet fényében. Ha te nem vagy boldog, a társadat sem tudod azzá tenni. Ha nem élsz harmonikus házasságban, a gyerekeid sem boldog családban fognak felnőni. Ha nem szereted a szakmádat, nem fogod tudni örömmel végezni a munkádat, nem fogsz benne apró sikerélményeket megélni nap, mint nap, akkor sem, ha jó vagy benne, mert észre sem fogod venni őket. Hiszen ki akar megbánásokkal élni, a „mi lett volna ha” árnyékában? Miért hisszük el olyan könnyen, hogy nekünk csak annyi jár, ami van? Mi az a belső félelem, korlát, régen tanult, a jelenben remekül másolt szülői minta, ami visszatart attól, hogy változtass? Mennyire tudsz őszinte lenni magadhoz és másokhoz is a szándékaiddal, vágyaiddal, érzéseiddel kapcsolatban? Mi a jobb, ha leélsz színészkedve, önfeláldozva egy életet, vagy bátran vállalod akár a nehezebbnek, rögösebbnek látszó utat?
Kérdezd meg magadat, mit az, ami hiányzik, mit kell tenned, hogy pótold a hiányt, és készülj fel a válaszra és kérdezd meg magad, vállalod-e mindazt, ami a változással jár. Ahhoz, hogy tudj változtatni, nem elég tudni mi nem működik, akarni is kell a változást, tudatosan tenni érte. Aki hallgat a belső hangjára, mások elvárásai helyett, megismeri önmagát és képes felismerni a valódi szükségleteid is. Képes időben, de legkésőbb az utolsó pillanatban vagy az után is változtatni, ahelyett, hogy magát és ezzel másokat is boldogtalanságra ítélne.

Kérlek, tartsd be a Jogi és adatvédelmi szabályzatunkat!

Szerző: Lung Andrea
További írások a szerzőtől: Lélekgondolat
Facebookon is követheted Andrea hivatalos oldalát


Fontos! A Lelekgondolat.blog.hu független bármely politikai vagy vallási nézettől, és tevékenységével sem kíván semmilyen konkrét politikai vagy vallási szervezetet támogatni. A blogbejegyzésekhez hozzáfűzött kommentek nem a Lelekgondolat.blog.hu nézeteit tükrözik. Bloggereink a posztokat segítő szándékkal írják, de a hozzászólásokat nem tudják befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Ezért kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek! A szélsőséges megnyilvánulásokat moderáljuk!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekgondolat.blog.hu/api/trackback/id/tr9111819273

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.