Lung Andrea oldala

Lélekgondolat

Házasodni, de hogyan?

2016. augusztus 08. - Andrea Lung


couple-black-and-white-portrait-farnaz-k-studio-600x399.jpg



Nézem, ahogy átöleli. Látom az arcán, hogy boldog. Ez nem elég jó szó erre. Mert ez valahogy sokkal több annál. Valami olyan varázslatosan boldog vigyort vett fel, amit eddig még senki más nem tudott az arcizmaiból előcsalogatni. Mert ez a mosoly csak az övé. Kicsit olyan, mintha repkedne. Pedig két lábbal áll biztosan a földön. Talán életében először. Megérkezett. Hozzá. Nézem őket, és velük örülök. Nem ismerem jól a lányt, de biztosan tudom, hogy az a vékonyka kis sziluett meg az a megnyugtató mosoly elbír majd mindennel, ami rájuk vár. Nincs olyan, hogy nem, és most valahogy nem is akarok tévedni.

Arra gondolok, csak így éri meg házasodni. Szerelemből, de felnőtt módon, tudatosan, magadnak választva. Nem azért, mert anya vagy apa ezt vagy azt szeretné, mert Katika vagy Ferike amúgy jól el van eresztve, mert kilenc év után ez a logikus következő lépés, mert akarok egy fehér ruhát, jön a gyerek vagy mert folyik szét inogva az egész ahogy van, mint a napon felejtett kocsonya, te meg szemellenzővel egy igentől reméled a megváltást. Nem. Nem fog se megváltani, se megmenteni, viszont szépen bele tudsz ragadni ahogy kell. Házasodni akkor érdemes, ha ezt szíveddel-lelkeddel akarod. Persze lehet kompromisszumból, vallási meggondolásból, mert ideje lenne, hiszen ketyeg az órád, talán azért, hogy békén hagyjon a család, hogy legyen már végre gyereked, de minek? Gondold végig mi vár rád, ha nem tiszta szívből, hanem akarásból vagy megalkuvásból mondod azt, hogy örökkön-örökké.

Figyelem, szeretet
A házasság attól több, mint egy kapcsolat, hogy egyszer azt mondtad a világ előtt is, nem csak suttogtad súlytalan nyári éjszakákon, hogy igen én bizony téged akarlak, veled szeretném megpróbálni, veled akarom megteremteni az egységemet, és ezt ráadásul halálosan komolyan is gondolom. Nem az esküvői harangok, a ruha meg a virágözön a lényeg, mert nem csak egy napra akartok hercegnők meg királyfik lenni, hanem kézenfogva uralni együtt az életet. A jó házasság, mint a jó kapcsolatok is, csak kellő önismerettel működik, (fel)ismerve a vágyaidat, értékeidet, jellemedet. A jó házasság munkás. Minden nap dolgozni kell rajta, amihez minden nap motivációt kell találnod önmagadban, a kedvesedben, bennetek. Nem veszítheted el az arcod, ez első kanyarban, amire nem készültél fel, és nem rázhatod le a felelősséget sem, csak mert meggondoltad magad. Pedig garantáltan lesznek kanyarok. Olyanok, amiket el sem tudsz most képzelni. Kanyarok jóban, rosszban, a másikban, benned, a világban, körülötted. 

Választások
Ezért, ha nem érzed, hogy igazán megérkeztél valakihez, ha nem érzed, hogy képes és hajlandó vagy önként és elkötelezetten felvállalni a házasság kereteit, mert szereted a másikat, nem azért, mert a világ elvárja, gondold át még egyszer. Ha nem vagy kész való felelősséget vállalni önmagadért, a másikért, ha nem tanulod meg önmagad és a másik szeretetnyelvét, a tiszta kommunikációt, nem fog menni. Nem attól lesz jó valami, hogy valaki a kedvesedből a házastársad lesz, hanem ha benned is helyet kap ez a minőségi változás. Mert ha nem így teszel, ha nem választasz jól, egy (nem túl) szép napon felébredsz a langyos vízben boldogtalanul, hogy ez tényleg csak ennyi lenne? Hogy aztán jellemtől függően néhány boldogtalan év meg egy marék belső és titkos önmarcangolás után olyan brutálisat robbants a házasságodon, hogy megáll még a templomharangban meg a rokonokban is az ütő. Nem éri meg.

Én, te, mi
A kísértés, a nehézségek elkerülhetetlenek minden házasságban, minden kapcsolatban. A kérdés az, hogyan állsz vagy nem állsz bele adott helyzetekbe. Ha te legbelül megérkeztél valaki mellé, anélkül, hogy meg akarnád változtatni, miközben te napról napra jobb, több szeretnél lenni érte, vele, mellette. Ha lélekben el tudod és mered fogadni őszintén ezt a köteléket, hogy az „én”-ből csendesen szilárdan szép „mi” lehessen. Ha képes vagy megtartani a másikat és önmagadat is - ha esik, ha fúj-, miközben engeded a másiknak is bizalommal ugyanezt, biztos lehetsz benne, hogy működni fog a dolog. Válassz hát okosan! Dönts megfontoltan, de ha ott a helyzet, ne halogasd, úgyis érezni fogod, kit rendeltek melléd, ki az, akiben ott van a boldog élet lehetősége! Válassz magadnak! Türelemmel és szeretettel! Menni fog! 

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekgondolat.blog.hu/api/trackback/id/tr169899132

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ad Dio 2016.08.09. 09:13:14

Tök jó gondolatmenet. Szerencsére nem fogadják meg az emberek :-). NINCS olyan hogy tökéletes "házasodós pillanat" (hogy tökéletes gyerekvállalós pillanat sincs). "Elég jó" talán van. A többi Istenre (szerencsére, karmára stb) kell apellálni.

OneBall · http://oneball.blog.hu/ 2016.08.09. 10:51:42

A pontok egész korrektek. De a bevezetés számomra kicsit ellentmondásos, mert vagy szerelemből vagy felnőtt módon, tudatosan. A kettő a legtöbb embernél kizárja egymást. Nagyon ritka olyan szerelmest látni, aki megőrzi a "józan eszét", és mérlegeli a szerelem sugallta döntéseit. Azokból az "örökké veled, és te vagy az egyetlen" lángoló szerelemházasságokból, amiket ismertem, ha jól számolom 2, azaz kettő maradt életképes a mai napra. Sokkal több lett olyan, amiben miután elmúlt a rózsaszín köd elkezdődött a lejtmenet és szinte mindig válás - pár esetben kifejezetten csúnya történésekkel -, vagy gyerek esetén egy elhidegült, döcögős kényszerkapcsolat maradt.
Úgyhogy én inkább arra szavaznék, hogy ne azzal házasodjon az ember, akibe szerelmes, hanem akit szeret (nem véletlen különbözik a két szó a magyarban) és ismer - tehát felnőtt módon, tudatosan!

Andrea Lung 2016.08.09. 11:01:47

@Ad Dio: Tényleg nincs olyan pillanat. Ezért nincs is benne ilyen ebben a cikkben.... Olyan van benne, hogy akkor házasodj, ha kész vagy rá, ha te akarsz, nem ha mások mondják. Nem ugyanaz.

Andrea Lung 2016.08.09. 11:07:16

@OneBall: Talán félreérthető, vagy ellentmondásos, de gy lelkiekben felnőtt ember tudatos választása nem a teljes rózsaszín ködben vagy a csak hideg logikában kellene történnie erre próbált a cikk rávilágítani. Kellenek bizonyos érzések is, melyeket ma előszeretettel zárnak ki sokan a választásból. A kompromisszumosok közül sem marad több együtt sajnos a statisztikák szerint... De mindenképpen felnőtt módon tudatosan, az érzelmeket is beengedve. :) Köszönöm a kommentet!

OneBall · http://oneball.blog.hu/ 2016.08.09. 12:23:07

@Andrea Lung: Lehet én is félreérthető voltam, mert ugyanígy gondolom! :)
A full szerelmes döntés ellenébe nem azt a kompromisszumos verziót akartam állítani, ahol listázzuk a pozitív és negatívumokat, az elvárásokat és minden egyebet, aztán ha a plusz felé dől a mérleg akkor esküvő :D, hanem csak arra, hogy ne kizárólagosan, a szerelemtől elvakulva hozzon meg valaki egy ilyen döntést, hanem annál kicsit komolyabban álljon hozzá, ahogy te is írtad tudatosan ÉS érzelmekkel egyszerre.
A kulcsszót amúgy a "lelkiekben felnőtt ember" kifejezésben látom. Sajnos ahogy az általános intelligencia, úgy a lelki érettség sem "divat" manapság.

Andrea Lung 2016.08.09. 12:32:20

@OneBall: Jogos volt a felvetés, ezért tettem is egy de szócskát a szerelmes mögé, hogy ne legyen félrérthető nyelvtanilag sem. Sajnos nem az a baj talán, hogy nem divat, mert igény nagyon is lenne rá belül is meg az emberi kapcsolatainkban is. Sajnos nem alakul ki. Nincs a legtöbb esetben honnan eltanulni. Nincsenek biztos keretek, iránymutató szerepek, hiteles modellek sem az értékeinkben, sem a családban, sem a környezetünkben. Az önfejlesztés meg csak akkor történik meg, ha annyira megbillen a hajó, hogy nem működik ez a "félgőzzel felnőtt" életforma. De mivel dolgozni magunkon nehéz, egyszerűbb eljátszani a felnőttet, miközben lélekben valahol nagyon korán megtorpantunk.