Lung Andrea oldala

Lélekgondolat

Szakítás utolsó vérig

2016. június 12. - Andrea Lung

7-breakup-tips-for-a-broken-relationship_hdc7.jpg"Tudom, hogy el kell engedem."
"Szakítani kellene, de nem megy."
"Nem maradhatok benne, mert megöl ez a helyzet." 

Hallom ezt gyakran a kliensektől bizalmasan, egyszer-egyszer a saját életemben még bizalmasabban, esetleg az utcán véletlenül kicsúszott vallomásokban, amikor váratlanul összefutunk. Figyelem az arcokat. Tele félelemmel, aggódással, értetlen szomorúsággal. Figyelem a szorongást, a folyamatos készenléti állapotban feszülő testeket. Vigyázz, kész, harc! 

Kicsit eszembe jut Margit, a Nyulak szigete, meg az önsanyargatás. Lehetett volna ő királylány is az apácák között, de inkább szöges ostorral verte magát rendszeresen, amíg bele nem halt. Ha már így hozták a körülmények, hogy nap mint nap bizonyítania kellett igaz szerelmét, menjen a dolog a végsőkig. Magunk között szólva, semmi magasztos nincs ebben. Sokkal inkább valami határnélküli, pusztító önfeláldozás egy hit, egy eszme szolgálatában. Noha Margit szent lett legalább, azóta sokat változott a világ. Ma már templomba is alig járunk, nincs hitünk önmagunkban sem, nem még Istenben, és sokaknak nem maradt más kapaszkodó, csak a szerelem. Kell, hogy tudjuk, nem vagyunk egyedül. Már ha működik. Ha meg nem, akkor bele is ragadhatunk. Mert még mindig jobb így, mint sehogy, akkor is, ha már félig belehaltunk. Sokszor még akkor sem tudjuk elengedni, ha a tengelyünk közben hangos reccsenéssel kettétörik benne. Rámegy a test, a lélek, a baráti kör, de még a munka is. Van, aki észbe kap és kétségbeesetten próbálja erővel az elszakítást valahogy még időben, de nem megy. Minél erősebben megy neki, annál durvábbá alakul a helyzet. Még több szenvedés jön, még több fájdalom születik, eredmény meg sehol. Egyre gyorsabb az iram, egyre szűkebb a gyomor, egyre vékonyabb a test. Az adok-kapok olyan durva szintet ér el, melyet más halandó csak szájtátva figyel. Ilyenkor nem érdemes még jobban a lovak közé csapni... Jobb, ha egy kicsit leteszi az ember az ostort. Tudod még egyáltalán, merre hajtasz?

Szeret, nem szeret
Ne akarj görcsösen elengedni, mert úgysem fog menni. Gondolj bele, mennyi víz marad a markodban, ha össze van szorítva a kezed! Pont ez történik, ha csupán akarással szeretnél megoldani helyzeteket. Ha finoman, vigyázva összeteszed a két tenyered, megtarthatod a vizet és még inni is tudsz belőle. Ugyanígy van ez a szerelemmel is. Nem fog menni az erőből lezárás, mert amíg szenvedést tud okozni a másik - vagy inkább te saját magadnak -, addig érzelmileg nyakig benne vagy. Amíg érzelmek vannak a szívben, hogyan lehet csak izomból meg agyból cselekedni? Sehogy. Nem azt mondom, hogy még biztosan szereted a másikat, ezért mindenáron ragaszkodj hozzá, mentsd meg a kapcsolatodat. Hiszen hogy szerethetsz valakit, aki nem bánik jól veled és akivel te sem tudsz igazán jól bánni? Azt sem mondom, hogy nem szereted már, hiszen azt egyedül te tudhatod. Sokkal inkább azt kell megnézned, mi az az érzés, ami a szívedből diktál. Csak azért, mert onnan látszik jönni, még nem biztos, hogy ez valami jó dolog. Az azonban biztos: a ragaszkodás nem szerelem. Ha így lenne, nem akarnál kiszabadulni mindenáron. Egyáltalán ki akarsz szabadulni, vagy ezt is csak mondogatod? Tedd fel a kérdést magadnak, ugyan mi az, amihez te igazán ragaszkodsz? Egy érzés? Ha igen, melyik? Mert a szenvedés is komoly függőséget okozhat! A tudat, hogy "kapcsolatban" vagy? A másik ember maga? A tükör, amit tart neked, és amiben magadat valamiért ilyennek vagy olyannak akarod látni, akkor is, ha csak egy szörny látszik ugrálni benne? Ha van válaszod, akkor menj tovább! Mit szeretnél valójában és amit szeretnél, mennyire lehetséges ezzel a társsal, ebben a helyzetben? Valóban látod a másikban azt az embert, aki ő maga, vagy látsz benne valamit, ami ő igazán soha sem volt és nem is lehet? Mi az, amiért igazán harcolsz? A szerelemért, az önbecsülésért, amit a másiktól vársz, vagy egyszerűen csak az igazadért? Nyerni akarsz a másik ellen? Nagyon nem mindegy.

Játszmák helyett élet
Szeretni lehet bolondulásig. Még csak megmagyarázni sem kell senkinek. Néha még jó is. Szárnyakat ad. Viszont ha nem működik, lehúz és tönkretesz. Mert ha kevesebb leszel tőle, minden az, csak nem szerelem. Ha megy az adok-kapok, nem tiszták a viszonyok, hazugságok, titkok fogják össze az egészet, akkor igazán nincs semmi, amibe kapaszkodni lehetne. Boldog biztonság helyett csak emberi játszma jut, ahol soha sem nyerhetsz. Meg senki más sem, aki még valahogy akaratlanul is, naivan, véletlenül vagy szándékosan belekerül ebbe az őrületbe. Hömpölyög a semmi, amibe bármikor belefulladhatsz. Kivéve, ha szereted a sodrást, és akarod, hogy vigyen az ár. Amíg csak ugyanazt a szerepet vagy hajlandó játszani, ugyanazokkal az eszközökkel harcolsz, semmi sem fog megváltozni - se körülötted, se benned. Ha ugyanazokat a köröket futod, ugyanazt a szemüveget hordod, nem lesz változás, nem lesz előrelépés, nem lesz kevesebb a seb. Ha nem nézel tükörbe, nem lépsz kettőt hátra, hogy egészben lásd a színpadot, nem fogod meglátni a lényeget sem. Ha változtatni akarsz azon, ami van, magaddal kezdd! Senki sem segíthet ebben. Lépj oda, mondd el, hívd fel, beszéld meg, kérdezz rá! Légy őszinte! Változtass önmagadon először, és ne a másikat akard megváltoztatni mindenáron! Ha tudod mit akarsz, és meg is tudod mutatni a másiknak, lehet belőle boldogság. Ha igazi a szerelem. Ha ezek után sem megy, érezni fogod, hogy mit kell tenned. Nem erőből, hanem mert megtanultad önmagadat jobban szeretni annál, amiben most vagy. Fogadd el a másikat olyannak, amilyen, és becsüld magadat azért, aki vagy. Fel fogod tudni mérni mennyit és hogyan tud adni neked ez a kapcsolat. Mit tudsz te ebben adni a társadnak, és arra vajon szüksége van-e a másiknak. Hazudni lehet, magadnak, másoknak, a másiknak, de minek? Inkább figyelj, és ennek fényében engedd a történéseket! Ne erővel, hanem szeretettel. Ne a másik miatt, hanem miattad. Ne harcolj, szeress! Ha mást nem, magadat. Sokkal többre mész vele. Hosszú távon biztosan. Mert valamihez ragaszkodni, néha nagyobb kárt okoz, mint elengedni azt.


Kérlek, tartsd be a Jogi és adatvédelmi szabályzatunkat!

12938274_467373746785143_6251935856828321687_n.jpgSzerző:
Lung Andrea
További írások a szerzőtől: Lélekgondolat
Facebookon is követheted Andrea hivatalos oldalát


Fontos! A Lelekgondolat.blog.hu független bármely politikai vagy vallási nézettől, és tevékenységével sem kíván semmilyen konkrét politikai vagy vallási szervezetet támogatni. A blogbejegyzésekhez hozzáfűzött kommentek nem a Lelekgondolat.blog.hu nézeteit tükrözik. Bloggereink a posztokat segítő szándékkal írják, de a hozzászólásokat nem tudják befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Ezért kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek! A szélsőséges megnyilvánulásokat moderáljuk!

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekgondolat.blog.hu/api/trackback/id/tr978800834

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.