Lung Andrea oldala

Lélekgondolat

Te kit akarsz lenyűgözni?

Önismeret a virtuális valóságban

2016. március 01. - Andrea Lung


fb-depressed1.jpgNincs semmi új felismerés abban, hogy milyen fontosak lettek a közösségi oldalak. Innen tudják meg az ismerőseink, hol jártunk, mennyire csinosak, esetleg tájékozottak vagyunk, milyen szép a kutyánk vagy a cicánk, gyorsan cseperedik a gyerekünk, mennyire jól sikerült a vacsoránk. Várjuk az elismerő visszajelzéseket a kalandjainkra. Akkor is, ha legbelül teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy egy laza "tetszik" még nem kell, hogy minimális őszinteséget is hordozzon irányunkba.

Ennek ellenére lelkesen posztolunk, esetleg vitázunk - ha kell nyilvánosan - sokszor a másikat annyira a földbe döngölve, hogy magunk is elcsodálkozunk. Örülünk, ha XY mellénk áll ebben vagy abban a kérdésben, ha jó sok „tetsziket" kap egy véresszájú, megmondó komment vagy a legújabb saját gyártmányú önarckép. Hagyjuk, hogy kövessenek minket, és mi is lelkesen követünk olyanokat, akiket valamiért tisztelünk, kedvelünk, érdekesnek találunk, irigyelünk vagy kimondottan utálunk. Osztjuk az idézeteket, figyeljük a sztárokat. Sokszor csak azért, hogy ott engedhessük ki a fáradt gőzt, vagy elmeneküljünk a valóságunkból valamilyen képzelt realitásba. Ilyen az, amikor csorog a nyálunk, egy celeblány posztolta cipőn, amire az átlagember mondjuk 8 hónapig spórol, akkor is, ha sejtjük, hogy persze ezért is meg kellett dolgozni valahogy. (...) Figyeljük a heti rendszerességgel félig vagy teljesen meztelenül pózoló celeb-anyuka bejegyzéseit, akinek olyan az élete látszólag a legtöbb „átlagos" anyukához képest, mint az a bizonyos Makó a világ bármelyik Óperencián túli pontjától. Lelkesen csatlakozunk különféle éppen aktuális irányzat vagy érdeklődési kört magáénak valló csoporthoz, hogy aztán egy idő múlva csalódottan vagy unottan másikat keressünk.

Életjelek

Kedveled a bejegyzést, csatlakozol egy csoporthoz, mert tartozni kell valahova. Hiszen az ember társas lény, a másik szemében keresi magát, és mások visszajelzéseibe kapaszkodik. Vitázol, ellenérvelsz, beszámolsz, mert kell, hogy tudják az embertársaid, hogy létezel. Régen, amikor nem volt közösségi oldal, át kellett menni Petihez, ha tudni akartad mi van a nagyival át kellett menni hozzá. Nem a közösségi oldalról értesültél egy halálesetről, hanem az utcán összetalálkozva. Nem egy kedvelést kaptál egy házasságért, hanem kézzel írt képeslapot. A diplomához meg minimum egy vállveregetés járt. Sok személyes apró kicsi gesztus, ami elmondta neked, hogy létezel, valahova tartozol, valahol szeretnek. Annak ellenére, hogy a világ egészen virtuális formát vett, az emberi szükségletek nem változtak. Most is kellenek a pozitív visszajelzések. A modern valóságban is tudjuk, hogy a környezetünk figyel ránk, elfogadnak minket. Fontos, hogy tudjuk, vannak hasonszőrűek és olyanok is, akiknek fontosak vagyunk. Valahogy ebben a modern világban is el kell érnünk, hogy ne maradjunk észrevétlenek - legalább a szeretteink számára - a hétköznapokban sem.

Tükörkép

Ezért aztán van véleményünk, és nem is félünk megosztani azt a világgal. Sokszor érzéseinket, belső csatáinkat sem. Van, aki kényszeres visszaigazolást keres a közösségi oldalakon. Talán tökéletesre festi a kapcsolatát a virtuális valóságban. Esetleg úgy védekezik a világ ellen, hogy bizony luxus ide vagy oda, ő a zsíroskenyér ellenére is jobban csinálja. Rádob még két filtert a már felismerhetetlenségig retusált szelfire, mert az új húsz a negyven. Sokan egy görbe tükröt látnak, melyben aztán így vagy úgy kevésnek találják magukat. Hiszen, ha tetszik, ha nem, valahogyan, valamiért mind megmérjük magunkat egyszer-egyszer, ahogyan meg is mérettetünk a közösségi oldalakon. Az eredményt vagy szeretjük vagy nem, de leginkább nem. Sokszor hallom, hogy: „Annyira rossz nézni a Facebookon, hogy ő milyen sikeres, én meg ilyen szerencsétlen vagyok!", ... „Nézem, hogy miket posztol, és annyira lúzernek érzem magam!", „Soha nem kedveli amit posztolok....", „ Letiltott! érted, engem?", „Majd posztolom, hogy... mert a múltkor ő posztolta, hogy... nehogy azt gondolja, hogy nekem egy kicsit is rosszabbul mennek a dolgaim!", „Igazából sokszor csak azért tetszikelem, mert ő is mindig kedveli az én posztomat", és a kedvencem a végére: „Nem tetszikelem a bejegyzéseit soha, mert nem akarom, hogy azt gondolja ő több nálam!"

Ismerd meg magad!

Virtuális, sokszor arctalan adok-kapok, ami sokszor nagyon is valós és mély sebeket hagy. Néha saját magunkon vágunk egyet. Sokszor akkor kapjuk a legnagyobb arculcsapást másoktól egy jófajta nyerserőtől duzzadó komment formájában, amikor a legőszintébbek vagyunk. Gondolkoztál már azon, mit is árulnak el rólad - akár saját magadnak és másoknak is - a közösségi oldalon való viselkedésed? Mert bizony tükröt tartanak eléd, akkor is, ha te nem akarod vagy nem szeretnéd meglátni a lényeget azzal kapcsolatban, hogy mi az, ami valamiért benned vagy körülötted éppen nem kerek. Fordítsd kicsit befelé a figyelmedet arról, ami mások külvilágnak mutatott képében zavar. Ha elég bátor vagy megfordítani a tükröd irányát, és mersz őszintén belenézni, egészen új dolgokat fedezhetsz fel magadban a mások által benned született érzéseknek köszönhetően. Szerinted hogyan változott a saját magad megítélése azóta, hogy vannak közösségi oldalak? Mennyire lett mérvadó számodra mások élete?

Kinek akarsz megfelelni? 

A lényeg ma is ugyanaz, mint amikor még át kellett menni a barátaidhoz, ha tudni akartad mi van velük. Ha őszinte vagy magadhoz, tudod, hogy valójában nem is szeretnél mindenkinek megfelelni. Hiszen nem is kell, és nem is lehet. Aki ismeri önmagát, tudja milyen értékei vannak, és képes ezeket másokban is meglátni, vagy észrevenni, hogy nem így van. Ha ez már egyszer is sikerült, nem akar majd mindenkinek megfelelni. Lesz tartása, egyéni értékítélete, és tud majd nemet is mondani. Nem veszi fel majd a kesztyűt olyan helyzetekben, melyek eleve kudarcra vannak ítélve. Nem szalad kétségbeesetten egy kapcsolat, egy barátság, hamis népszerűség után. A saját életét szertné elni, mert tudja, hol szeretné látni magát a világban, hol áll azon az úton, amit választott. Nem hagyja, hogy megmérjék mások, vagy ha mégis megmérettetik - akár hamis mércével is - tudja, méltósággal és higgadtan kezelni az eredményt, mert tudja, hogy talán csak kevés köze a valósághoz. Nem külső igazolást vár, hanem belső útmutatást követ. A belső értékeire támaszkodva megy előre az életben, és ha elbizonytalanodik, csak azok véleményére ad, akik igazán számítanak neki. Ennek pedig semmi köze ahhoz, mennyire vagány a Facebook oldalad, milyen szép az Instagrammod. Ehhez valódi önismeret kell. Hiszen ez csak arról szól, mennyire vagy otthon a saját életedben, abban a világban, ahol valójaban jelen vagy és járod az utad. Mennyire vagy békében és szeretetben önmagaddal.


Kérlek, tartsd be a Jogi és adatvédelmi szabályzatunkat!

andrealung139165ff.jpgSzerző: Lung Andrea
További írások a szerzőtől: Lélekgondolat
Facebookon is követheted Andrea hivatalos oldalát


Fontos! A Lelekgondolat.blog.hu független bármely politikai vagy vallási nézettől, és tevékenységével sem kíván semmilyen konkrét politikai vagy vallási szervezetet támogatni. A blogbejegyzésekhez hozzáfűzött kommentek nem a Lelekgondolat.blog.hu nézeteit tükrözik. Bloggereink a posztokat segítő szándékkal írják, de a hozzászólásokat nem tudják befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Ezért kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek! A szélsőséges megnyilvánulásokat moderáljuk!

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekgondolat.blog.hu/api/trackback/id/tr148285694

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mennyi?husz! 2016.03.02. 18:43:59

telitalalat az iras. en mindosszen 5 eve vagyok tagja a kozossegi oldalnak, tehat viszonylag keson csatlakoztam. abbal is csak az utobbi ~3 evben hasznalom aktivabban. most nem de kesobb talan bovebben is kifejtem, hogy a sok pozitiv oldala es hasznosagga mellett mennyire karos illetve tobbsegeben mar inkabb az lett a facebook.

Látens Inszinuáció 2016.03.02. 19:08:05

Néhány hónapja még volt fészbúkom.

Azonban a túlzott reklámok, a megosztott képek, bejegyzések etc. etc. idióta jellege, valamint a
szólás-, és véleményszabadság egyoldalúan felállított szabályrendszere miatt töröltem magam.

R. Dawn (törölt) 2016.03.02. 20:04:13

Én sosem voltam facebook tag, mindig is úgy gondoltam, hogy ez a platform a nárcisztikus emberek paradicsoma, ahol aztán sztárolhatják magukat! Rengeteg ismerősömet szippantotta be ez a magamutogatós világ, és sokukon látom, hogy a facebook elvárásainak élik mindennapjaikat, nem képesek csendben élvezni egy pillanatot vagy egy eseményt azonnal késztetést éreznek arra, hogy megosszák a "barátaikkal" (??!) sőt, van hogy csakis a facebook posztolási vágy az, ami igazán hatjta őket, legyen az utazás, kapcsolat, házasság stb...had irigykedjen a többi! "Nesze nektek, látjátok ÉN IS sikeres vagyok! Lehet nem vagyok tudós vagy milliárdos üzletember de itt SZTÁR lehetek végre!" Rengetegen túltolják ezt az egészen és olyan deformált énképük lesz, hogy az csak ihaj :D

Az ember mindig a gyengeségeit próbálja meg palástolni azzal, hogy kihangsúlyozza.

MutánsJane 2016.03.02. 21:25:21

@kommentelő123: Egyetértek, én sem voltam soha Facebook-tag, és nem is leszek soha. Egyébként így, kívülállóként könnyű arra rájönni, hogy ez, vagy bármelyik más közösségi oldal csak fölerősít olyan tendenciákat, amelyek egyébként már megvoltak a használókban a FB születése előtt is. Pl. egyik idősebb nőrokonom pontosan ugyanazt a szerepjátszási, minden lében kanál-sági és magamutogatási vágyát éli ki ennek az oldalnak a révén, amelyeknek a net elterjedése előtt másfajta áramvonalas csatornái voltak számára.

Pötty1 2016.03.02. 21:40:36

Azért vicces, ha olyanok minősítenek valamit, aminek sose voltak a tagjai/használói. Én 5 éve vagyok fent, és nem lettem se debil se szociopata. Csak tudni kell használni. Kifejezetten jó csoportokhoz csatlakozni. Miért? Mert nem neked kell összebogarászni az infókat olyan témákban amik érdekelnek. Jó értesülni távolabbi rokonok, ismerősök életéről. Emiatt kevesebbet beszélgetek a családommal, vagy a barátaimmal? Biztos, hogy nem. De kapcsolatot tarthatok olyanokkal, akikkel amúgy nem. mert ne legyünk álszentek, egy diplomaosztón azok veregetik a vállad akik amúgy is megtennék. Viszont a facebookon olyanoktól is kaphatsz elismerő szavakat, akikkel amúgy nem is biztos, hogy közölnéd. És mégis jólesik.
Szóval nem kell fikázni, csak okosan kell használni. A csücsörítős szelfiktől, meg az épp hagymásbabot ebédelek képektől én is kivagyok. De ezeket el lehet kerülni. Csak akarni kell..

mennyi?husz! 2016.03.02. 21:54:31

Az egyik legnagyobb problema ott van, hogy egy atlag usernek van 300-400 ismerose, de amugy lehet keveset mondtam mert sokaknak ez inkabb duplaja (most abba nem menjunk bele ebbol mennyi a valos ismeros, haver, barat) es mivel mindeki a szebbik oldalat postolja, elmenyeit, nyaralasait, elert sikereit (amivel btw nincs is baj hisz senki nem azt fogja kirakni neki epp most milyen szar. na meg erre senki nem kivancsi) igy az ember azt erezheti, hogy neki milyen sivar elet van, vagy sikertelen. Hisz ennyi emberbol mindig lesz aki eppen jol erzi magat mikor te nem, eppen van valahol, mikor te otthon, eppen ez, meg az tortenik vele egy jo helyen. Minden oraban, napban, heten lesz vki aki ilyet posztol ekkora "ismeretsegi" kor leven. Negativan hat mert az ember hajszolni fogja mindazt amit mas is kirak, atel, megtapasztal csak eppen ezt tobb szaz userbol veletlen szeruen latja egy. Folyamatosan olyan ingerek erik, hogy o maga nem jart eleg helyen, nem eli az eletet. Erre meg ra lehet tenni egy lapattal, hogy ha olyan pl. kitartottak, modellek eletet is koveti a user akik meg egzotikusabb helyeken jarnak, postolnak. Es ez csak egy negativ hatas.

mennyi?husz! 2016.03.02. 22:03:00

@Pötty1: Az elso kommentemben ezzel kezdtem, hogy az ilyesmi jellege miatt pozitiv a face. En is rengeteg oldalt, hir ujsagot, szamomra erdekes temakkal foglalkozo lapokat kedvenceltem vagy akar hires fotoset es az oldalam falarol szemezgezhetek mi az ami erdekel es szanok idot, hogy elolvsassam, megnezzem. Vagy lehet tartani olyan ismerossel a kapcsolatot akit kulfoldon ismertem meg es lehet sose de lehet 1 ev mulva ujra talalkozok vele mert ha abba a varosba kerulok ra irok. Ez is egy a szamos jo odala mellett ennek a facenek. Tudni kell hasznalni az is teny es abban is egyett ertek, hogy olyan aki sose volt tagja ne alkosson velemenyt rola. Viszont barmennyire is az ellenkezojet sugaljak valojaban inkabb antiszocialissa teszi az embereket! Irigye! Na es felelos a hamis es rosz en kep ki alakulasaban is.

Mr Eggs · http://farmprojekt.blogspot.com/ 2016.03.03. 16:00:24

@Pötty1: Én nem hiszem, hogy azok akik fennhangon mondják, hogy nincsen fb accuntom azok igazat mondanak. Ez pont olyan divat mint a régen nincsen tv-m dolog.
Egyébként tény hogy ha okosan használod akkor egy jó eszköz. Semmi más. Ha meg hülyén akkor meg ... nos a mindmeghalunk.com elég beszédes.

A Tyne folyó déli partja 2016.03.03. 20:12:17

@Pötty1: pontosan. ez egy eszköz. használni kell. egy, én speciel a legjobb barátnőmet a facebookon ismertem meg (külföldön élve elég nehéz magyarokat összehozni, ez nem London, ahol minden sarkon magyarul beszél valaki).
kettő, én pl. bicajozni járok, s a facebokon értesülök egy csomó túráról, a többiek mikor, hova szervezik a túrát (nem csak ott, van rá külön oldal is, de így egyszerűbb, s ott nincs is mindig meghirdetve az összes), plusz ehhez, meg más hobbikhoz, érdeklődési körhöz tartozó információkról.

A Tyne folyó déli partja 2016.03.03. 20:14:37

ja, és én elég öreg vagyok ahhoz, hogy még a mobiltelefon se volt elterjedve, amikor az egyetemmel végeztem, facebook miatt meg néha beszélek általános iskolai osztálytársakkal. na most, erre nehezen lenne lehetőség facebook nélkül...
mert ne jöjjön nekem senki az email, mobil, stb-bel, akkor még nem volt.

Andrea Lung 2016.03.03. 20:41:49

Kedves Hozzászólók!
Nagyon örülök, hogy ilyen értékes beszélgetés alakult ki a témával kapcsolatban. Annyit szeretnék megemlíteni, hogy a cikknek nem célja sem a FB, sem más közösségi oldal ellen való kiabalálás.
Sokkal inkább azon van a hangsúly, hogy megfelelő önismerettel rendelkezve, egészen más módon és célból lehet használni, mint ennek hiányában. Az egyéni felelősség és az önismeretbe tett munka elengedhetetlen egy kiegyensúlyozott és egészsséges határok között mozgó virtuális jelenléthez is, nem csak a fizikai világhoz. :) Köszönöm még egyszer a kommenteket!

swfla 2016.03.05. 04:08:51

@Pötty1: "Azért vicces, ha olyanok minősítenek valamit, aminek sose voltak a tagjai/használói"

Lehet, hogy keso van, aludnom kene, es azert, de nem ertem... elarulnad az osszefuggest? Marmint hogy miert legyek tagja a facsének ahhoz, hogy velemenyt mondhassak arrol a viselkedesmintarol, amit a cikk is velemenyez...?

Egyszerubben fogalmazva: biztos, hogy mesterszakacs kell legyek ahhoz, hogy tudjam, ha el van sozva a leves?

swfla 2016.03.05. 04:11:46

@Mr Eggs: De. Nincs FB accountom.

Ha mar itt tartunk: tv sincs. Highspeed internet van, meg letoltes. Kikerulom az aberralt körömgomba-reklamokat, es celzottan nezek olyan filmeket, amik valoban erdekelnek.

Pötty1 2016.03.05. 14:52:17

@swfla: Nem kell, de azért én legalábbis szeretek olyanról véleményt formálni, amit ismerek, vagy legalább kipróbáltam. Nyilván nem vagyunk egyformák.
A példád azért is sántít, mert bár valóban kevesen vagyunk mesterszakácsok, főzni kb. mindenki szokott.

Artiszta 2016.03.10. 12:24:34

Nekem úgy tünik a kommentek nagyon tükrözik a bejegyzést...