Lung Andrea oldala

Lélekgondolat

Senki sem születik terroristának

2015. november 15. - Andrea Lung

 

image.jpg

Terrorista, terrorcselekmény, terrorizmus, terror elleni harc, terror. Mára ezek a kifejezések legalább annyira gyakran pörögnek a hírcsatornákon, mint az, hogy adó, áfa, gazdaság, politika, lakos, infláció. Ma már csak akkor kapjuk fel a fejünket, amikor elég közel történik valami hozzánk. Párizs megrázó, Libanon fölött elsiklunk, Szíriához meg már valahogy hozzászoktunk. Arctalan terroristáktól retteg a világ. Ma már nem csak könyörtelennek tűnő, távoli hírek a terrortámadások, a technikai fejlődés jóvoltából már színes felvételek jutnak el nappalinkba a hidegvérű kivégzésekről. Elhűlten nézzük a képeket, és teljesen jogosan, valahogy nem érzi magát az ember biztonságban. Miközben a terroristákat nem tartjuk se normálisnak, de még csak embereknek sem. Nem feltételezzük, hogy vannak érzéseik, miközben zavarodottan zokogó öngyilkos merénylők utolsó pillanatairól is láthatunk ma már felvételeket. Senkit sem lehet felmenteni tettének következményei alól, de joggal merül fel a kérdés, hogy egyes emberek hogyan és miért lesznek terroristák, milyen módon és körülmények között formálódik a karakterük gyilkoló géppé.

A terrorcselekményekről

A terrorcselekmények központi motívuma a hatalomszerzés és annak korlátlan gyakorlásának igényét jelenti, a teljes kontroll – legalább átmeneti időre történő – átvétele, de legalábbis a fennálló rendszer megbénítása. A legtöbbször bevetett és a legnagyobb visszhangot kiváltó figyelemfelkeltő eszközük a tömeggyilkosság. A hivatalos definíció szerint, akkor beszélünk erről a jelenségről, amikor egy személy több ember életét oltja ki közel azonos avagy azonos időben ugyanazon a jól behatárolható területen vagy helyzetben, előre eltervezett módon, szándékosan valamilyen eszme, politikai érdek vagy radikális csoport, esetleg valamilyen vallási meggyőződésből.
A terrortámadásokat a mögöttük álló szervezetek, jellemzően jó előre, részletesen megtervezik. Ez a terv általában nem tartalmaz semmilyen menekülési tervet a kivitelezők számára. Sokszor ezek a kijelölt, önként jelentkező, esetleg erőszakkal kényszerített emberek saját életüket is önkezűleg kioltják az akcióban, ezzel is nyomatékosítva tettüket és növelve az áldozatok számát. Az is gyakran előfordul, hogy menekülési terv helyett közvetett öngyilkossággal próbálnak véget vetni életüknek, úgy, hogy másokkal végeztetik ki magukat az események katarzisa és végső lezárásaként. Ilyen például az, amikor egy terrortámadást elkövető tömeggyilkos nem engedelmeskedik a helyszínen intézkedő rendőröknek, olyan patt helyzetet teremtve, hogy azoknak nem marad más választásuk, mint lelőni őt.

Ártatlanok, rosszkor, rossz helyen

A terrortámadások tömeggyilkosságai mindig nagy visszhangot váltanak ki, leginkább azért, mert ártatlan emberek halnak meg, sokszor egy számukra teljesen irreleváns személy, vallás vagy eszme miatt. A hidegvérű tervezés, céltudatos pusztítás mögött nem csak egyfajta meggyőződés, de erős érzelmi motivációk is állnak. Az eddigi kutatások alapján a legerősebb ilyen motívum a bosszúvágy és a harag, ami igazából nem, vagy csak közvetve irányul a tényleges áldozatok ellen. Inkább egy általuk megtestesített ellenségképet jelentenek a terroristáknak, akik valamilyen ideológiai elköteleződésből szolidaritást vállalnak egy áldozatnak vélt csoporttal, melynek veszteségét meg kell torolni. Vagyis gyakorlatilag bárki lehet egy terrorcselekmény áldozata, ha éppen rosszkor van rossz helyen. John Horgan, a Pennsylvania Egyetem professzora és a téma elismert szakértője szerint a terrorista tehetetlenségből és kilátástalanságból születik. A közhiedelemmel ellentétben ezek az emberek nem őrültek, instabilak, paranoiások, és nincsenek kényszerképzeteik sem, vagyis nem hangok parancsára cselekednek. Amiben mások, az nem más, mint az fordulat, hogy az empátiájukat az emberek helyett, a céljak és eszméik szolgálatába állítják. Az empátia elengedhetetlen a másokkal való kapcsolatainkban, és normális esetben, ha az empátia hiánya a hétköznapokban derül ki valakiről, akkor pszichopátiáról kell beszéljünk. A terrorista azonban elvileg nem pszichopata, hiszen valamilyen ideológia miatt mond le, vagy kényszerül lemondani bizonyos emberek vagy embercsoportok iránti empátiáról. Vagyis ennek fényében terrorista a felelős a tettéért. Sajnos a valóság ennél jóval bonyolultabb, hiszen egy terrorista nem eredendően gonosznak születik. A körülményei hatására, ideológiai nevelés következtében válhat azzá. Ha valakit gyerekként elragadnak otthonról, hogy "katona" legyen belőle, hatévesen kivégzéseken vesz részt, soha többet nem látja az anyját, és szeretet helyett csak ideológiai nevelést kap, nehéz lenne normális viselkedést elvárni tőle, hiszen nem nevelkedett normális körülmények között. Nem született pszichopata, de feltételezhetően komoly traumákat hordozó ember lesz, mely értelemszerűen befolyásolja majd a későbbi viselkedését.

Érdek, kultúra, eszmék

A terrorszervezeteknek fontos, hogy tettüket elismerjék, lehetőleg hírnév formájában, hogy a magasztosnak vélt ügyük, meggyőződésük és saját szerepük is az ügy érvényesítésében nyomatékot kapjon. Maguk a terroristák – akik legtöbben fiatal férfiak vagy még tinédzserek – politikai, kulturális és az őket körülvevő eszmék miatt szinte elviselhetetlen belső feszültségben élnek. Az ilyen ember egyik legfontosabb mozgató rugója a harag. Eszközeik brutálisak, mert a terroristáknak meggyőződésük szerint nincs más lehetőségük arra, hogy ők is meghallgattassanak. Annyira kilátástalannak érzékelik a helyzetüket valamilyen vélt vagy valós hatalommal, ellenséggel szemben, hogy kizártnak tartanak mindenféle párbeszédet. Mivel ennek a feszültségnek, és az elnyomott helyzete valódi okának megszüntetése vagy megváltoztatása nem – így a feszültség enyhítése sem – áll a terrorszervezet és a jövendőbeli tömeggyilkos módjában, vagy legalábbis ez a szervezet meggyőződése, elégtételt próbálnak venni olyan csoportokon, embereken, szervezeteken, akik valamilyen módon emlékeztetik vagy közvetve kapcsolhatók az ellenségképhez. A személytelen áldozatokon korlátlanul kiélheti haragját a terrorista, miközben tehetetlenségét túlkompenzálva gyakorolja a hatalmát is, így próbálva legyőzni a saját tudatalatti halálfélelmét, jelentést adni az életének, egyben valamilyen tartalmat a létezésének. Az erőszak szükséges eszköz, a brutalitás mértéke elveszíti jelentőségét. Eközben a terrorista meg van róla győződve, hogy a társadalom kiveti magából, noha szerinte az elesettek érdekeit vagy a családja jólétét tartja szem előtt. A terrorszervezetek ezért tudnak komoly befolyással bírni az egyénekre, mert egy támogató család funkciója mögé bújva, manipulálják, eszmei támogatást nyújtanak. Egy idő után a tagok egyéni értéke elveszíti jelentőségét, csak a csoport személyisége, eszmeisége lesz fontos. Ha kell, megfélemlítik a szervezet tagjait, melyben a csoport célja fontosabb, mint az egyéni érdek, így a személyes áldozat a csoportért vagy egy ügyért magasztos, vagy elvárt tettnek számít, ami alól nem lehet kibújni.

(Fotó: Die Presse)
Forrás:
- Tori DeAngelis, Understanding terrorism, , November 2009, Vol 40, No. 10, Print version: page 60
- Steve Taylor, Ph.D The Psychology of Terrorism, What Makes Young Men Prepared to Kill for a Cause, Sep 09, 2014, Psychology Today


Kérlek, tartsd be a Jogi és adatvédelmi szabályzatunkat!

andrealung139165ff.jpgSzerző: Lung Andrea
További írások a szerzőtől: Lélekgondolat
Facebookon is követheted Andrea hivatalos oldalát


Fontos! A Lelekgondolat.blog.hu független bármely politikai vagy vallási nézettől, és tevékenységével sem kíván semmilyen konkrét politikai vagy vallási szervezetet támogatni. A blogbejegyzésekhez hozzáfűzött kommentek nem a Lelekgondolat.blog.hu nézeteit tükrözik. Bloggereink a posztokat segítő szándékkal írják, de a hozzászólásokat nem tudják befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Ezért kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek! A szélsőséges megnyilvánulásokat moderáljuk!

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekgondolat.blog.hu/api/trackback/id/tr308079284

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

we dont want arabs here..So what 2015.11.16. 15:42:19

A liberális faszfejektől kell rettegni..a terroristákat meg kell ölni, nincs mitől rettegni. És ha esetleg "civilek" is vannak..nos Isten majd kiválogatja őket.

steery 2015.11.16. 16:27:19

Ezt olvassátok el, ha érteni akarjátok, hogyan lesz valakiből terrorista és öngyilkos merénylő:
www.origo.hu/kultura/kotve-fuzve/20151110-ismerteto-jesper-juul-gyerekkori-agresszio-cimu-konyverol.html
Az emberi társadalom gyakorlatilag kitermeli magából a társadalmat gyűlölő emberek tömegeit.

Andrea Lung 2015.11.16. 17:06:19

@steery: Nagyon jó könyv! Köszi az ajánlót, Azért ha az én cikkem, nem is tetszett, a forrásban ott van 2 másik, amit szintén érdemes elolvasni. Üdv, Andrea

Andrea Lung 2015.11.16. 17:12:52

@steery: Ez az oldal politikamentes volt mindig és marad is. A témát sem ebből a szempontból vizsgálja. Köszönöm, hogy legkozelebb figyelembe veszed! A civilekről meg annyit, hogy te is én is benne lehetek a kiválasztottak között.... nem tudom, te hogy vagy vele, de én kihagynám.

steery 2015.11.16. 17:44:53

@Andrea Lung: Írtam egy szóval is, hogy nem tetszett az írásod? Nem. Én sem politikai szempontból írtam, amit írtam.
Benne lehetek a kiválasztottak között? Terroristaként, áldozatként vagy elhárítóként gondoltad?
:-D

Andrea Lung 2015.11.16. 18:53:41

@steery: Nagyon elnézést, Neked címeztem egy kommentet, amit nem neked szántam!
Remélem, inkább te leszel majd a NAGY RENDETRAKÓ! :D ha mar választani kell :) köszönöm, hogy elolvastad az írásom! :)

steery 2015.11.17. 14:11:29

@Andrea Lung: Szóval csúszott az egérmutató. Megesik időnként.
A nagy rendrakáshoz nagy hatalom kellene. A nagy hatalom viszont mindig ellenérzést szül azokban, akiken alkalmazzák. A vége az lenne, hogy hálából, amiért rendet raktam a világban, mindenki rettentően utálna, meg kígyót-békát kiabálna rám és mindenfélékkel vádolnának, akár elkövettem azokat, akár nem. Így végül vagy meg kéne futamodnom azok elől, akikért harcoltam vagy ellenük is harcolnom kéne. És akkor őrzőből zsarnokká válnék. Nos, az ilyen játékok engem nem vonzanak.

Andrea Lung 2015.11.17. 15:42:12

@steery: :) Nagyon köszönöm, hogy itt vagy ezen az oldalon!
Nagyon jó lenne, ha többen gondolkoznának hasonlóan a világban.
Elnézést még egyszer a hibás hivatkozásért! Szép napot!