Lung Andrea oldala

Lélekgondolat

Gina - a drog, amit nem kértem

És az élmény, amit szeretnék elfelejteni...

2015. július 16. - Andrea Lung

Szerző: Lung Andrea, MA Counseling, Lélekgondolat
Szakmai lektor: Gelsei Bernadett, Addiktológiai Konzultáns, Drog Stop Budapest Egyesület

woman-nude-underwater.jpgA Gina olyan, mint egy mélykategóriás celeb. Senki sem kíváncsi rá, senkit sem érdekel, semmilyen pozitív dolgot nem tud felmutatni, senki sem hívja meg, mégis mindenki ismeri, mindenki el akarja kerülni, mégis állandóan felbukkan valahol. Van valami futóhomokszerű benne. Ha elkap, nincs menekvés. Akkor szembesülsz vele, amikor és ahol nem számítasz rá. Akkor viszont egyenesen az arcodba kapod az élményt. Évek óta és mindenhol ott van a bulikban és a fesztiválokon is. Nem igaz, hogy csak azok lesznek az áldozatai, akik nem figyelnek, akik részegek, akik felelőtlenek, akik ostobák, a rosszlányok és a nagyon fiatalok. Bárkit megtalálhat. Alattomosan támad, váratlanul üt ki és durván a földre küld. Egy kőkemény és aljas támadás ellened. Csavaros mentális és testi erőszak, valamilyen önös cél érdekében, valami olyan megszerzéséért, amit te soha nem adnál oda csak úgy senkinek. Legyen az a tested, egy szerved, pénzed vagy a mobilod. Rosszabb, mint egy bunyó vagy egy csajos hajtépés, mert vissza sem tudsz ütni. Esélyed sincs megvédeni magad vagy kikerülni a konfliktust, ha nem akarsz beleállni.  Egyszerűen berántja a tested ringbe, akár akarod akár nem, miközben a tudatod valami egészen más valóságban vesztegel. Éppen ezért jobb, ha tudod mi is az, de leginkább azt, mit okoz, ha a szervezetbe kerül. Hogy ne ítélj elsőre, ha ilyet látsz, hanem ismerd fel és segíts, ahogy tudsz, ha lehet, felkészülten.

Gina, GHB, GLB
A Gina nem más, mint egy, a természetben is előforduló anyag, mely egészen kis mennyiségben az emberi szervezet központi idegrendszerében is megtalálható. Becsületes neve GHB, azaz gamma-hidroxi-butirát. Cseppfolyós, íztelen, szagtalan anyag – ezért is nevezik folyékony extasy-nak –, így könnyen terjeszthető, illetve fogyasztható. Régen még használták az orvoslásban altatószerként is, ma már azonban tiltólistás. Nem okoz függőséget, de túladagolva vagy alkohollal keverve életveszélyes lehet: légzésleállást, illetve fulladásos halált is okozhat. Nagyjából 10-60 perc után kezd hatni, 20-25 perc alatt kábítja el az áldozatot, 14-16 óra alatt teljesen kiürül 107514-b7281e9a-6f80-11e4-9b5a-bdc4dd854863_1.jpga szervezetből és mindössze 12 órán át lehet a vizeletből kimutatni. Az ember azt gondolná, hogy ilyen szerhez nem lehet egyszerűen hozzájutni. De sajnos, ez nem így van. A festékhígítóban, felni-lemosóban és ipari oldószerekben is megtalálható az igazi problémát jelentő GBL, azaz gamma-butirolakton.. Mivel ez egy maró hatású anyag, ezért oldott állapotban kerül a szervezetbe, ahol aztán gyorsan GHB-vá alakulva a központi idegrendszerre hat. Tehát vissza is jutottunk a probléma gyökeréhez. Az, hogy milyen hatással van a szervezetre, attól függ, mekkora mennyiség jutott be. Bármennyire is hihetetlen a GBH-t kis mennyiségben (50 mg) még testtömegnövelőként használták a nyolcvanas években. Ha növeljük az adagot (250-300 mg) eufórikus állapotot idéz elő, Ha ennél nagyobb dózisban kerül a szervezetbe, akkor órákra is kiütheti áldozatát, aki – és ez a Gina legfondorlatosabb mutatványa – látszólag cselekvőképes, valójában azonban magatehetetlen, rosszabb esetben ájult, azaz teljesen védekezésképtelen.

Tudomány és élet
Vannak olyan dolgok az életben, melyek rendkívül logikusnak tűnnek, amíg az ember meg nem tapasztalja őket a saját bőrén. Semmilyen tudományos irodalom vagy addiktológia óra sem képes a maga érzelmi valóságában visszaadni azt a fajta horrort, amin a Gina áldozatai keresztülmennek. A tapasztaltak általában nem bölcselkednek magabiztosan az élményről, sokan szegyellik. Jobban szeretnék inkább elfelejteni. Egy azonban biztos: aki nem kapott még Ginát, az el sem tudja elképzelni, mivel szembesül az ember. Nem kívánom senkinek az élményt. Se a testi, se a lelki megpróbáltatásokat, amit a Gina nagylelkűen és kéretlenül kiosztott nekem a múlt nyáron. Nem szeretek arról beszélni, hogy mi történt, de nem vagyok hajlandló szégyellni azt, hogy bncselekmény áldozata lettem. Aznap este sokszor megszégyenültem. Azt szeretném, hogy senkinek se kelljen szégyenkeznie, ha ez megtörténik vele. Ezért vállalom, hogy elmondom a saját történetem. Nem tudom, miért engem választott, se hamvas, se törékeny nem vagyok, és azon az estén sem voltam kihívóan felöltözve. Mégis az én poharamba került akkor a méreg és a Gina olyan állapotba vitte a testem és a tudatom, amiről el sem tudtam képzelni, hogy egyáltalán létezik. Nem volt benne semmi nagyszerű, semmi eufórikus, ahogy egy valamirevaló drogtól elvárná az ember. Inkább volt ez egy kétségbeesett belső küzdelem, mint boldog utazás, amiből mások semmit sem érzékeltek, csak egy elképzelhetetlenül részeg nő ámokfutását. Egy csavaros testi és tudati K.O., melynek minden perce egy félelmetes lebegés valahol egy paradox mezsgyén a halál és a teljes tudatos itt és most között.

Védd magad, ha tudod!
Nem tudom, hol kaptam a Ginát. Azóta sem, pedig százszor újragondoltam az eseményeket. Nem zárom ki sem a pultosokat, sem a fesztiválozókat. Bárki lehetett. Nem tudom pontosan, mikor kaptam, de azt pontosan tudom, mikor kezdett hatni, mert teljesen megváltozott a viselkedésem. Még olyan furcsán jópofának is tűnt nekem, nem szoktam én ennyire magabiztos lenni. Nem emlékszem arra, hogy eufórikus állapotban lettem volna, az viszont biztos, hogy egy idő után kendőzetlenül őszintévé váltam, amin én lepődtem meg a legjobban. Hirtelen szakadozni kezdett a világ. Álltam a pultnál és észrevettem, hogy nem vagyok folyamatosan jelen a saját valóságomban. Csak képek villantak fel a velem szemben álló arcáról. Éreztem, hogy valami nincs rendben. Elszédültem. Elindultam az mobilvécékhez, sikeresen még betaláltam az egyikbe, de onnan ki már nem. Elemi erővel tört ki minden a gyomromból, de én ezt olyan furcsa közönnyel nyugtáztam, mintha minden héten taccsra vágnám magam legalább négyszer. Belenéztem a tükörbe, kettőslátás. Bámultam a tükröt és nem tudtam elindulni. Ugyanis nem találtam ki. Végül a biztonsági őr szedett ki. Mindenféle térérzékelés nélkül, valami embertelen akarattal tudtam megmozdítani a lábam. Lépés, lépés, na még egy. Eltántorogtam valahogy egy padkáig – utólag kiderül majd, hogy olyan öt lépést tehettem meg – és ott lerogytam. Nem voltam képes tájékozódni. Nem láttam a térben, mert a teret sem láttam. Megszakadt a fizikai érzékelésem a világgal. Nem volt fent, lent, se jobbra, se balra. Valami furcsa sötétség és valami furcsán tompa nyugalom vett körül, amíg belém nem csapott egy újabb felismerés.

Testetlen tudat, tudattalan test
Mégpedig, hogy ez a sötétségben való létezés nem fizikai, csak tudati. Logikusan, ez csak akkor lehetséges, ha nincs meg a testem. A Ginával töltött idő legfélelmetesebb pillanata volt ez. Ültem a teljesen éber tudatommal egy sötét veremben, és tudtam, hogy nincs meg a testem. Pánik. Tudtam, hogy ez, ami most van, nem normális állapot, de nem tudtam értelmet találni a helyzet rendkívüliségében vagy bármilyen magyarázattal szolgálni magamnak arra vonatkozóan, hogy tényleg hol van a testem vagy egyáltalán én hol vagyok. Vagy hogy kerültem ide Az egyetlen dolog, ami biztos volt, hogy én egy testtelen tudat vagyok valami sötét helyen, valaki, aki felelősséggel tartozik a neki kiosztott testért. De tudtam, hogy nem állok semmilyen kapcsolatban a testemmel. Nincs fölötte kontrollom. Mert én erre a sötét helyre most valamilyen gonosz varázslat következtében be lettem zárva. Iszonyatosan megijedtem. Tudtam, hogy valami általam eddig tudatosan nem ismert szabály – amely fontossága és univerzális vonatkozása most olyan mértékben ütött szíven, mint még soha semmi – szerint nekem semmiképpen sem szabad elhagyni a testemet, mielőtt engedélyt kapok rá. Ha úgy tetszik, amíg meg nem halok. Újabb pánik hullám. Meghaltam volna, csak még nem vettem észre? Nem, nem halhattam meg, akkor nem lenne ilyen sötét. Valahogy biztos voltam benne, hogy nem haltam meg. Ez megnyugtatott egy pillanatra. Adott valami támpontot a létezésem lehetséges kereteiről.

Bársonytömlőc
Leltározni kezdtem. Nem haltam meg. Van tudatom is. Viszont nincs testem. Valahol mégis vagyok. Legalább azt ki kellene találnom, hogy mi ez a puha és sötét hely, mely nem volt félelmetes, inkább valahogy furcsán biztonságos. Bársonytömlőc felhőkből. Más nem lehet. Teljesen meg voltam elégedve ezzel a magyarázattal, mert tudtam, hogy a tudatom biztonságban van, de valamiért be lett zárva. Akkor hasított belém a Gina legfájdalmasabb felismerése. Egy kétségbeesett anyuka jut eszembe róla, abban a pillanatban, amikor ráébred, hogy elveszítette a gyermekét. Hirtelen megértettem, hogy most nem vigyáz senki sem a testemre és bármi megtörténhet vele. Mert valaki egészen egyszerűen ellopta a tudatomtól a testemet. Valaki ellopta tőlem a testemet és annak a jognak a gyakorlását is, amihez attól a perctől jogom van, amióta megszülettem: azt, hogy rendelkezhetek a testem felett és tudatosan felelősséget vállalhatok érte. Az tudatom szűkölni kezdett a sötétben. Tudtam, hogy a testem a tudatom nélkül védtelen. Annyira kétségbeestem, hogy sírni kezdtem. Belül, azon a sötét, de biztonságos helyen, a legmélyebb fájdalomból sírni kezdett a tudatom, mert tudta, hogy nem tehet semmit, hogy nem tudja megvédeni a védtelen testem. Akkor a tudatom is bezárult és innentől kezdve valami ádáz harc kezdődött köztem és a Gina között valami fajta testi tudatosságért a fizikai lét és a megfoghatatlan világok között. Képszakadás.

"Segíts Nekem!"
Erről azonban a tudatomtól elválasztott testem sajnos semmit sem tudott. Csak ült a földön, magatehetetlenül, az öntudatlanság közeli állapotban lévő részeg embert mintázva. Egy gusztustalanul elázott nő, aki beszél, aki mindenki után nyúlkálna, de alig tudja felemelni a fejét. Állítólag mindenkinek mondogattam, hogy nem vagyok részeg és segítsenek, mert rosszul vagyok. Állítólag sírtam is. Állítólag, mondom, mert nekem semmilyen emlékem nincs erre vonatkozóan. Sokáig senki sem segített. Feltételezem, a lehányt és összepisilt ruhám nem volt túl meggyőző. A külvilágból hozzám szinte semmi sem jutott el. Egyszer csak meghallottam, hogy valaki mintha szólítgatna. Szőke volt és ösztönösen tudtam, hogy jót akar. Bárhogy próbáltam, nem tudtam ráemelni a tekintetemet. Nem engedelmeskedett a szemem. A mai napig rejtély számomra, hogyan voltam képes megmondani a nevem, a testvérem, sőt még a barátnőm nevét is, akik engem már régen keresni kezdtek. Nálunk nem szokás szó nélkül eltűnni. Még félórákra sem. Mert csak ennyi idő telt el. Mindössze harminc perc. Számomra megszűnt az idő is abban a lineáris formájában, ahogy ismerjük. A tudati szinten nem volt más, csak valamilyen időtlen létezés, néha egy-egy felvillanó kép, zajok. Egyik flash a másik után. Nem tudtam magamról. Eközben a fizikai síkon önkívületi állapotban mondtam el a legbelsőbb félelmeimet, fájdalmaimat. Beszéltem, zokogtam, többször is hánytam. A fesztiválról úgy vonszoltak haza, mert képtelen voltam megmozdulni.

Ne bízd a szerencsére
Ennek ellenére, nekem szerencsém volt. Szerencsém volt, mert olyan helyen rogytam le, ahol nagyon sok ember volt ugyan, de kevés ahhoz, hogy észrevétlenül inzultáljanak, lerohanjanak, kiraboljanak vagy megerőszakoljanak. Szerencsém volt, mert valaki egy pillanatra odafigyelt arra, amit mondtam. Mégpedig, hogy nem vagyok részeg. Valaki meglátta, hogy baj van. Nem hagyott ott, nem legyintett rám. Megkereste a testvéremet, megvárta, amíg értem jött. Nem hagyott egyedül. Nagyon hálás vagyok neki, mert igazán ember volt egy olyan helyzetben, ami nekem akár az életembe is kerülhetett volna. Nem fogom azt mondani Neked, hogy ne menj szórakozni. Azt se fogom mondani, hogy ne igyál, ne drogozz, ne ismerkedj. Semmi értelme, mert úgyis azt fogsz csinálni, amit akarsz. De kérlek, ha már nem is lehet teljesen kivédeni az ilyen eseteket, legalább ne könnyítsd meg a támadók helyzetét. Mert aki Ginát tesz valaki poharába, az bűncselekménnyel ágyaz meg egy másik bűncselekménynek. Ugyanolyan agresszív, haszon érdekében elkövetett bűncselekmény, mintha leütnének egy sötét utcasarkon. Ebbe is, abba is bele lehet halni.

Fontold meg ezeket a tanácsokat, mert még a hasznodra lehetnek:

  • Ne menj egyedül szórakozni. Ha többen mentek, figyeljetek egymásra és másokra is. Ne hagyjátok el egymást! Ha valaki nincs meg vagy elkeveredik és ha beszéltek telefonon nem tudja megmondani merre van, kezdjétek el keresni.
  • Mindig legyen feltöltve a telefonod. Ha teheted, vigyél magaddal egy töltőt is vagy pótakkut. Ha többen vagytok, ezt meg lehet oldani. Legyen a telefonodban legalább kettő SOS-kontakt, hogy ha ismeretlenek akarnak segíteni, tudják kit kell keresni.
  • Soha ne tedd le a poharad felügyelet nélkül vagy add oda ismeretleneknek. Ha lehet, olyan italt fogyassz, amit előtted bontanak ki. Ne fogadj el idegenektől italt, ha nem tudod, honnan van.
  • Figyelj a testedre! Ha érzed, hogy baj van, kérj azonnal segítséget. Ha hirtelen rosszul leszel, szédülsz, jelezd! Ha fennáll a Gina gyanúja, forduljatok orvoshoz, kérjetek mihamarabbi vérvételt.
  • Hívjatok bátran segítséget! Nem kell félnetek a következményektől!
  • Ha szülő vagy, beszéljetek erről a gyerekkel, hogy tudjon a veszélyről, hogy tudja mit kell tennie, hogy tudja, ha ilyen történik a baráti körben, akkor rád számíthat.

Végül pedig valami, amire neked is lehet befolyásod. Ami nem veled történik, hanem általad. Sokszor csak az emberségen múlik, hogy nem történik tragédia. Ne felejtsd el, akármilyen valószínűtlen is, de még te is kerülhetsz ilyen helyzetbe.

  • Ha látod, hogy valaki bajban van, akkor próbálj meg segíteni. Ne menj el egy öntudatlan lány mellett.
  • Ha egyedül van és láthatóan zavarodottan viselkedik vagy sír, de nem tud megmozdulni, kérdezd meg, mi a baj. Kérdezd meg tőle kivel jött, tudsz-e segíteni, felhívj-e valakit.
  • Semmiképpen se hagyjátok egyedül, amíg nem jön a segítség.
  • Nem kell egyedül megoldanod a helyzetet! Hívj orvosi segítséget, ha úgy látod szükséges.
  • Ha egy fesztiválon vagy szólj a biztonságiaknak vagy keressétek meg a drogsegély- illetve orvosi pontokat!
  • Ha valaki a tömegben lesz rosszul, segítsetek neki kijutni onnan!

    ...és végül, de nem utoljára... Te kedves Szőke Lány, aki megálltál egy pillanatra! Nem írom le a neved, de még egyszer, nagyon köszönöm Neked!  

FONTOS INFORMÁCIÓ!

ghb-gamma-hydroxy-boterzuur.jpg
Ez az írás a Drog Stop Budapest Egyesület szakmai lektorálása után jelen meg. Az egyesület szenvedélybetegek és hozzátartozóik számára nyújt segítséget immár 21 éve és krízisvonalat is működtet annak érdekében, hogy drogsegélyt nyújtson a szerhasználat különböző stádiumaival és az ártalomcsökkentéssel kapcsolatban. Csapatukban tudhatnak szakembereket, talpraállt szenvedélybetegeket, önkénteseket – akik valójában szociális munkások –, pszichológusokat és addiktológiai konzultánsokat is. Nem csak személyes- és online tanácsadás, hanem webes kommunikációs csatornákon is rendelkezésre állnak.Az online tanácsadás módját Te választhatod meg. (skype, mail, online chat)

Forduljatok hozzájuk bizalommal, félelem nélkül! Segíteni fognak!

Díjmentesen hívható 
Droginformációs és 
Krízisvonal    +36-80-505-678
Információ: drogstoponline@gmail.com

www.drogstoponline.hu
Az együttműködő egészségügyi szervezetek, kórházak országos listáját itt találjátok. 
Drog Stop Budapest Egyesület Kisfilm

Okos telefonalkalmazás 
Az applikáció kamaszoknak, fiatal felnőtteknek szól, akik fesztiválokra, különböző partikra járnak. Segít a legális és illegális drogokkal kapcsolatos biztonságos fogyasztásban. Támogatást nyújt abban az esetben, ha valaki rosszul lesz, vagy túladagolás történik. Megszólít barátokat és hozzátartozókat, annak érdekében, hogy minél hatékonyabban tudjanak segíteni a szerhasználóknak! Használjátok!

Az alábbi QR-kódok segítenek a letöltésben!

iOS AppStore  2015-06-10_122133anxa.jpgAndroid Google Play  

Felhasznált források

Galanter, M. & Kleber, H. (Eds.). (2008). The American Psychiatric Publishing textbook of substance abuse treatment (4th ed.). Washington, DC: American Psychiatric Publishing, Inc. - See more at: http://www.druginfo.adf.org.au/drug-facts/ghb#sthash.kkjP95fq.dpuf
Hillebrand, J., Olszewski, D. & Sedefov, R. (2008). GHB and its precusor GBL: An emerging trend case study. - See more at: http://www.druginfo.adf.org.au/drug-facts/ghb#sthash.kkjP95fq.dpuf
Tossenberger Adél, Zacher Gábor: nem engedélyezett emberkísérlet folyik, HVG, 2012.február 24
M.Istvan, Zacher: „vizsgálatok nélkül is tudom…”, MON, 2010.01.14
Julien, R., Advokat, C., & Comaty, J. (eds.). (2011). A primer of drug action (12th ed.). New York: Worth Publishing. - See more at: http://www.druginfo.adf.org.au/drug-facts/ghb#sthash.kkjP95fq.dpuf
Galloway, G., Frederick, S., Staggers, F., Gonzales, M., Stalcup, S. & Smith, D. (1997). Gamma-hydroxybutyrate: an emerging drug of abuse that causes physical dependence, Addiction, 92(1) 89–96. Retrieved from Wiley Online Library. - See more at: http://www.druginfo.adf.org.au/drug-facts/ghb#sthash.kkjP95fq.dpuf

Fontos! A lélekgondolat.blog.hu független bármely politikai vagy vallási nézettől, és tevékenységével sem kíván semmilyen konkrét politikai vagy vallási szervezetet támogatni. A mai jelenségek emberi és szociálpszichológiai oldalára hívja fel a figyelmet. A blogbejegyzésekhez hozzáfűzött kommentek nem a lelekgondolat.blog.hu nézeteit tükrözik. Bloggereink a posztokat támogató szándékkal írják, de a hozzászólásokat nem tudják befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Ezért kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek! A szélsőséges megnyilvánulásokat moderáljuk!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekgondolat.blog.hu/api/trackback/id/tr177626254

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.