Lung Andrea oldala

Lélekgondolat

Álmok és a gyász

2015. július 12. - Andrea Lung

Mivel az emberi veszteségek nem függnek az évszakoktól, nyáron is megtörténnek, mikor valahogy gondtalanabb a világ, ezért ilyenkor is beszélni kell a veszteségekről. Most azt járjuk körbe, hogy az álmaink milyen szerepet töltenek be, hogyan segítik a gyászunk folyamatát. Az írás az Everrip megbízásából készült, és az engeddel.blog.hu oldalon jelent meg. Fogadjátok szeretettel!

Álmok és a gyász
Lung Andrea 12.07.2015, Everrip, www.engeddel.blog.hu 

11714469_10153468930278044_2129798085_n.jpg

Amikor valakit elveszítünk, talán annak a felismerésnek a pillanata a legfájdalmasabb, hogy többé nem találkozhatunk vele. Elviselhetetlen és értelmetlen gondolat, melynek felfoghatatlan valósága jeges kézzel markolja meg a szívet. Hiszen ha csak egyszer is, még egyszer utoljára muszáj találkoznunk! Elmondani, ami bent ragadt, elbúcsúzni, csak tudni, hogy most már nem fáj semmi, hogy jó helyen van, hogy nem szenvedett sokat. Hogy ha nem is jöhet vissza, legalább annyit tudjunk, hogy figyel és vigyáz ránk valahonnan. Még egyszer utoljára megölelni. Ha másképpen nem lehet, akkor az álmunkban legalább, ahol élet és halál is jár, ahol a dolgok csak úgy megtörténnek.

A gyász mélyen dolgozik bennünk, így valamilyen formában idővel meg fogja érinteni a legbensőbb énünk és a látható mindennapjaink legeldugottabb zugait is. Folyamatos gyógyító munkája nem szünetel a nap végén sem. Nem ér véget az ébren töltött órákkal, akkor is dolgozik bennünk, amikor alszunk. A lelkünk és a tudatunk sokszor képtelennek tűnik megbirkózni a veszteség miatt érzett stresszel, az erőteljesen megélt érzelmekkel, így az agyunk alvás közben próbálja meg feldolgozni a gyász traumáját és a testre gyakorolt hatását. Sikeresen kialakítani egy új életformát, megbékélni a visszafordíthatatlannal, megtanulni túlélni és igazodni az új életkörülményekhez, nem egyszerű feladat. Tudatos, racionális munka és a tudattalanban történő láthatatlan folyamatok eredménye. Keressük a válaszokat a miértekre, a hogyan továbbra. Keresünk valamilyen új értelmet az új életünkben, egy lehetőséget elmondani vagy megbocsátani. Előfordul, hogy a tragédiát követően rémálmaink vannak, újraéljük a veszteség traumáját, ha ott voltunk, amikor történt, esetleg erőszakos vagy hirtelen halált halt szerettünk. Olyan is előfordul, hogy bármennyire is szeretnéd, egyáltalán nem álmodsz a szeretteddel, vagy csak nagyon sokára. Vannak, akik az álmaikban valahogyan kapcsolatba kerülnek az elhunyttal. Talán csak látni vélik őt messziről, esetleg nem szól, csak mosolyog. Álmodhatjuk, hogy bármennyire is próbáljuk, nem érjük el. Lehet, lehetőséget kapunk hogy megöleljük a szerettünket álmunkban még egyszer, beszélhetünk vele, amitől átmenetileg megnyugszunk. Gyakran akkor kezdünk el álmodni először vagy újra az elhunyttal, ha valamilyen évfordulója közeleg, esetleg egy fontos személyes családi mérföldkőhöz érkezünk: egy esküvő, egy temetés, egy új kapcsolat vagy egy költözés. Az is lehet, hogy szaggatott, zaklatott az álom és nincs konkrét története, nincs benne a szerettünk, mégis valamiért nyomot hagy bennünk.

Álmok és érzések

Minden álom hordoz valamilyen üzenetet a gyászodról. Figyeld meg, hogy van-e valamilyen – esetleg visszatérő – momentum az álmaidban. Lehet ez valamilyen helyzet, helyszín vagy esetleg valamilyen tárgy, netán valamilyen cselekvés. Azért érdemes erre figyelni, mert elképzelhető, hogy az álmaid összekapcsolódnak, illetve olyan üzenetet hordoznak a számodra, mely segít téged a gyászfolyamatban. Ugyanez vonatkozik arra is, ha nem emlékszel az egész álomra, csak töredékek maradtak meg benned ébredés után. Annak ellenére, hogy ezek nem teljes cselekménysorozatok, nagyon sok információt hordozhatnak az érzéseidről, félelmeidről. Akkor is igaz ez, ha a szeretted nem jelent meg az álmodban, illetve nem emlékszel a találkozásra. Az érzések – melyeket az álmaid benned keltettek – rávilágítanak arra, hogy a gyászfolyamat melyik fázisát éled, és azt is megmutatják, mi a gyászod központi témája éppen. Nagyon sok függ attól, hogyan veszítettük el a szerettünket és mennyi ideje, illetve mi történik velünk mostanában, mellyel a gyász esetleg valamiért nem összeegyeztethető. Ha dühös vagy, vagy tehetetlen, akkor valószínűleg nem fogadtad még el a szeretted halálát, a veszteség még nagyon erősen él benned. Légy türelmes önmagaddal, öleld át a veszteséged! Sajnos, nem lehet meg nem történtté tenni, és idővel szembe kell nézni vele. Lehet ez egy jel arra vonatkozóan is, hogy keresed önmagadban a válaszokat, mit tehettél volna másképp, miben és hol hibáztál; hogy haragszol a sorsa, mert nem érted, miért pont veletek történt ez meg; illetve, lehet benned harag az elhunyt felé is, amiért elhagyott, itt hagyott téged. Ezek természetes érzések a gyászfolyamat lépéseiben, hiszen azok a dolgok, melyek úgy történnek velünk, hogy nem egyeztünk bele, mégis az egész életünkre hatnak, tehetetlen dühöt válthat ki belőlünk. Idővel a gyász bölcsen megtanítja, hogy senki sem élhet örökké haraggal a szívében. A gyász segít neked elengedni ezt a gondolatot, megnyugvást találni, megbocsátani önmagadnak és a másiknak is, ha kell.

Egy határtalanul őszinte világ

Az álmainkban szabadok vagyunk, egy olyan világ kalandorai, amit úgy teremtünk, hogy közben nem tudjuk kontrollálni. Nem tudjuk kontrollálni, nincs rá hatásunk igazából, nem tudjuk milyen világ vár ránk, miután álmodni kezdünk és ebből mire fogunk emlékezni, ha felébredünk. Az álmainkban kimondható, kimutatható, megélhető még az is, amit önmagunknak sem...


Az írást itt tudjátok tovább olvasni:

Everrip - Álmok és a gyász

 

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekgondolat.blog.hu/api/trackback/id/tr267620652

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.