Lung Andrea oldala

Lélekgondolat

Kézenfogott mellrák

2015. június 28. - Andrea Lung

11652015_10153415423603044_1149674752_n.jpgRemélem - ha Isten is úgy akarja - akkor most már egészséges maradok. Meggyógyultam, és úgy néz ki minden rendben. Visszanézve, nem tudom, hogy tudtam ezt az egészet végigcsinálni. Honnan volt annyi erőm... Itt volt a két kicsi gyerekem, nem engedhettem meg magamnak, hogy elengedjem az életet. Egy szombaton kezdett hullani a hajam a kemótól. Az a hétvége kemény volt. Hétfőn reggel nyolckor már a fodrásznál voltam. Letolattam a hátközépig érő hajamat kopaszra. Azt mondtam, ok, ez most egy lépés előre. Ezen is túl vagyok. Tudod, most így visszagondolva azt kell mondanom, hogy nem csak elvett tőlem ez a betegség. Nagyon sokat adott is. Megtanultam értékelni az életem. Azt, hogy élek. Meg akarom élni az életem minden pillanatát. Már nem foglalkozom olyan apró dolgokkal, amiken régen felhúztam volna magam. Megtanultam különbséget tenni fontos és jelentéktelen között. A gyerekeim a legfontosabbak. Minden csak utánuk jön. Megtanultam értékelni az időt. Nincs időm felszínes barátságokra, semmitmondó dolgokra. 
(C, 42)
(Kép: Lélekgondolat)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekgondolat.blog.hu/api/trackback/id/tr917561230

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

D1255 2015.06.28. 08:06:12

Sokat tanulhatunk az olyan embertarsainktol akik mar tenyleg tudjak, hogy halando vagyunk...