Lung Andrea oldala

Lélekgondolat

Belvárosi szösszenet

2015. május 31. - Andrea Lung

 

drunk_girls_by_picturethisbabyx3.jpgHa ebben a városban élsz, akkor tudod, hogy vannak lányok, akik tényleg egyre vékonyabbak. Igen, itt vannak azok a bizonyos képzelt-celebek is. A hajhosszabítás jó minôségû európai hajból most nagyon menô. A pálinka is az. A Kék Ló egy vicces hely és a külföldiek mindenhol ott vannak. A Király utca alapfogalom és amikor az escortot emlegetjük, akkor mindenkinek világos, hogy nem a Fordra gondolunk. Ha ebben a városban élsz, akkor tudod, hogy fontos a külsôség, mert az vagy, amit mutatsz. Ha jobban keresel, akkor az vagy, amit megeszel. De sokszor, ha választani kell, inkább jól nézel ki, mint eszel. Mûcici, mûszáj, kínai szandi, ügyeskedés, hitelcsapda - ha még meg van a lakás egyáltalán. Igaz, csapda van anélkül is. Meg valami egészen zavaros jövôkép. Jobb a mának élni. Még jó, hogy van a wundercar és szombatonként kicsit bele lehet halni az egészbe. Kirakatvilág. Romkocsma. Fillérezés. Teltházas koncertôrület összesen két számmal. Kirakva minden, ami olyan, mintha lenne. Talán, hogy ne fájjon annyira az, ami nincs.

Nem beszélek angolul

Belvárosi péntek este. Ezren vannak. Csurig minden hely. Elindulok haza, elég volt mára. Sétálok végig a Király utcán. Lassan megyek, nem sietek, a tömeg is nagy. Ilyenkor látja a várost igazán az ember! Pittyeg a whatsapp. Egy pillanatra átfut az agyamon hátha X az. Jól jönne egy váratlan szerelmi vallomás. Mégiscsak május van. Egykedvűen nyugtázom nem ô az. Az önmagát való félben lévőnek valló, ám a valóságban annál házasabb ismerősöm próbálkozik lelkesen. Becsúsztatom a telefont a zsebembe. Nem érdekel egy modern románc. Amúgy se lenne se hold, se fény, se tánc.
Valahogy kikerülöm a seggrészeg angol csajokat a padkán. Mert ugye a külföldiek is itt vannak, nem csak a magyarok. Nekik kicsit olcsóbb a buli. Azért talán mégsem kellett volna két kört menni azzal a sörös bringával... Még jó, hogy lehet gyomormentô gyrost enni éjjel is. Folyik a fokhagymás szósz, csöpög az Erős Pista. Nem baj! Ragad minden, bűzlik a lehelet, de kicsire nem adunk. Nemzetközi túlélő tábor. Mindenki zabál és közben különböző nyelveken próbálja eladni magát. Üvöltözés, röhögés. Fröccs. Poharak mindenhol. Jönnek a lányok, mosolygás, vicceskedés, szimpátia a köbön, majd némi tétovasággal, de annál hangosabban és tagoltan: "NEM - BE-SZE-LEK- AN-GO-LUL ... ez de hülye! Mit magyaráz???" Szerencsétlen srác vért izzadva próbálja a németet is, ami ugyan több, mint kusza, de az elismerés akkor is jár! Mégsem adja fel könnyen! Vicces hétvégére jött vagy mi... állítólag a magyar csajok jók az ágyban. Aztán jön néhány srác és hibátlan magyarsággal benyög egy laza "hello csajok, mizu"-t és máris eszembe jut a talán éppen eszperantóul vakeroló srácról Don Quijote, a szélmalom meg a Neoton Familia.

Wifi-kód meg valóvilág

Ez durván nem jött össze. Azért még nincs veszve semmi. Látom, már fordul is a haverjához: mi a wifi kódja? Nyitja a Tindert. Indul a nagy nemzetközi kivel fekszel ma! Egy laza swipe jobbra. Bla-bla-bla. Mindenki pötyög, szelfizik. Nem jó, újra! Ez jobb lett! Nagyon jól nézünk ki rajta! Kis kozmetika, szûrõ, archosszabbítás, extra fény és mehet is a cucc a Facebookra. Minél nagyobb a csücsör, annál fontosabb a cici. Legyen már a suttyóknak mire irigykedni! 365 like. Jó kis este! Még jó, hogy nem lett visszaadva az üres koktélos pohár! Jól néz ki a képen! Közben irdatlan tömeg lesz a színes helynél, onnan tudom, hogy nem lehet elmenni előtte a járdán. Azt mondják, itt van megint valami filmsztár. Igazi. Hálivudi. Mostanában ők is ide járnak. Tolakodnak a mûcicik. Még mindig a remény hal meg utoljára. Fiatal még az éjszaka. Akármi lehet, közben meg persze semmi, mert Z, alias lovag a hús-vér realitásból, úgyis előkerül majd hajnal felé, ha megunja a csajozást. Barátság extrákkal. Az okosok inkább úgy nevezik, hogy diszfunkcionális párkapcsolati helyzet. Mindegy hogyan nevezzük, igazából nem egy rózsás szitu. Az egyik vagy a másik mindig a rövidebbet húzza.... De lássuk be, ha járna az ember valakivel, úgy tényleg rendesen, az olyan véglegesen normális lenne. Meg akkor az is kiderülne, hogy Znek sincs szombat után egy fityingje se és hiába próbálkozik, nem tud rendesen csajozni.

I love Kodály Körönd

Hajnalodik. Megyek végig az Andrássy úton. Hello Baby! Olyan öt felé járhat, mert látom a Köröndön lakó nénit, hogy viszi a kutyáját sétálni. Szerencsétlen állat nagyon kövér. Egy fekete-fehér foltos kis hordó négy lábon. Szerintem a néninek a kutyán kívül nincs senkije. Sok itt a magányos ember. Viszont ô legalább egy arany freskós házban lakik. Az is valami. Elsétálok az ügyeletes Terézvárosi Rendőrség mellett. Tele van megint, látom az üvegen át. Dolgoznak a fiúk-lányok rendesen. Valaki hangosan telefonál az utcán, nem érti hogyan hozhatták megint be a Jolit. Viszont, ahogy hallom az már biztos, hogy ma éjjelre Joli itt marad. Legalábbis ezt mondja a telefonba. Észreveszek egy drogos srácot, ahogy imbolyog a sarkon. Nagyon sovány, összeszorul a szívem. A spanyoloknál még megy a buli. Semmi extra, szinte minden este ez van. Tudom, mert szemben laknak. A retro salsa lemezüket már kívülrôl tudom. Mondjuk azóta határozottan jobb a spanyolom. Felnézek. Tárva-nyitva az ablak a másodikon. A galérián meg van ágyazva. Barna alapon kék virágos ágynemű. Szerintem anyámnak is volt ilyen.

H. úr meg a Kisbolt

Lassan kinyit a Kisbolt. Jó kis hely. A bejáratánál már ott dekkol H. úr, aki harminc éve hajléktalan. Ezt ô mondta. Na ô nem magányos. Egy kicsit sem. Tudom, mert itt cimbizik a haverjaival minden nap. Gyakorlatilag otthon, mert ugye ô itt lakik. A bolt melletti üres üzlethelyiseg előtt. Igazából szerintem, övé a Körönd. Minden kutyát ismer név szerint. Néhány gazdát is ember számba vesz, de ôk azért kevesebben vannak. Mert azt nála ki kell érdemelni. Furcsa lenne, ha egyszer csak elköltözne innen a bevásárló kocsijával. De a Kisbolt azért H. úr nélkül is intézmény lenne. Meglepően jó a bor kínálat és vasárnap is nyitva van. Hiába na! Mi itt a Köröndnél el vagyunk kényeztetve. Közben hazaérek és megint elhatározom a paplan alatt, hogy most legalább három hétig nem megyek sehova. Hallom az utcáról, hogy Jolit még mindig nem sikerült visszaszerezni. De legalább a spanyolok befejezték az estét. Nincs több Gloria Estefan mára. Az utcán az éjszakát határozottan felváltja a reggel. Eszembe jut, hogy holnap a csajokkal találkozom. Ennyit a nem megyek sehováról. Lecsukom a szemem, és azt gondolom, mennyi minden megváltozott. Közben meg egyáltalán semmi. Csak én. Attól meg az, ahogy látom a világot. Hiszen csak annyit tudok észrevenni, amennyire éber vagyok. Mert mindig csak azt látom, amit látni engedek magamnak. Azt, amit képes vagyok elviselni és amit hajlandó vagyok befogadni. Itt és most. Legyen az szép vagy bántó.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekgondolat.blog.hu/api/trackback/id/tr697506218

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.